A szláv nyelvek nyelvtani felépítése teljesen más, mint az újlatin nyelveké?

Hasonlít persze, de lesznek újdonságok is, például az élő és élettelen nyelvtani megkülönböztetése. Több esetre, ragozási csoportra és kivételre kell számítani.

Az orosz nyelv egy keresett nyelv, érdemes megtanulni.

Nos, valamilyen szinten ezek a nyelvek mind hasonlítanak egymásra, révén egyazon nyelvcsalád (az indoeurópai) tagjai. Ez azt jelenti, hogy van (vagy volt) bennük esetragozás, nemek, többes szám használata számnevek után (ellentétben mondjuk a magyarral) stb. Sok nyelvtani (és egyébként lexikális) hasonlóságot fogsz találni, de sok különbséget is.

Úgy tudom, hogy az ökölszabály az, hogy egy nyelvben általában vagy a névszóragozás vagy az igeragozás a bonyolult. Az újlatin nyelvekben inkább az előbbi, a germánokban inkább az utóbbi van jelen, bár ez eléggé sarkított. Az oroszról, és a szláv nyelvekről általában azt kell tudni, hogy ott mindkettő elég komolyan jelen van. Azt szokták mondani, hogy a szláv nyelvek őrzik az európai nagy nyelvcsaládágak közül a legjobban az indoeurópai ősnyelv gazdag esetragozását (bár a balti nyelvekben is van, de ezt hagyjuk). Az oroszban pl. 6 eset van, más szláv nyelvekben (pl. lengyel, szlovák) 7, van, amikben kevesebb, mert egyes esetek egybeesnek, de ott meg az okoz bonyodalmat tudtommal. Az esetek, akárcsak a németben érintik a főneveken kívül a mellékneveket, sőt, még a számneveket is, és három nemet érintenek. Ez így elsőre elég bonyolultnak hangzik, de igazából, ha megtanulod a ragozási paradigmát, közel se annyira az, mert 1. a hímnem-semlegesnem általában egybeesik (érdekes, hogy ez más IE nyelvekben is jelen van, pl. a németben), 2. a nőnemű esetragozás egyszerűbb a hím- és semlegesneműnél, a melléknévnél pl. 6-ból négy esetben ugyanaz az alak van. Viszont, mint említette, bonyodalom a számnevek ragozása, amitől én pl. a falra mászok. Akárcsak a németben, az oroszban is az egyes elöljárószavak eltérő eseteket vonzanak, illetve egy-egy több esettel is állhat eltérő jelentéssel, ezeket meg kell tanulni.

A számneveknél még érdekesség, hogy más eset jön 1, 2-3-4, és 5< után, ami nekem szintén eléggé furcsa, valamint nem könnyű használni a törtszámneveket és a jelzővel álló számokat.

A mellékneveket többféleképpen lehet fokozni, van egyszerű és összetett fokozás mind közép-, mind felsőfokon.

Az igeragozásban a fő nehézség szerintem a befejezett-folyamatos igeszemlélet, amire nem könnyű ráérezni. Ez nem olyan, mint az angolban, hanem inkább egyes magyar igekötők viselkedésére hasonlít: csinálni vs. megcsinálni, olvasni vs. elolvasni. Az egyiknél folyamatában szemléled a dolgot, a másiknál pedig az elejétől a végéig - éppen ezért az utóbbinak nincs is jelen idejű alakja, ha azt mondom, hogy "elolvasom a könyvet" az egyből jövő időnek számít. Ezeket az alakokat több módon képzi az orosz, általában igekötőkkel, de néha a szótő megváltoztatásával, vagy egy teljesen más szóval.

Az igéknél nehézség még a mozgást jelentő igék csoportja, ami külön téma az oroszban. Úgy kell elképzelni őket, mint a magyarban a jár-megy igepárt (nagyon leegyszerűsítve, mert nem pont ugyanaz a különbség). Az egyik általában egyirányú vagy egyszeri mozgást jelöl, a másik céltalan vagy rendszeres mozgást. Ez az oroszban minden mozgást jelentő igénél (és még pár más igénél, pl. "vezet", "hoz/visz" stb.) jelen van, kb. mint az úszik-úszkál, fut-futkos, repül-száll(dos) igéknél (a példák a sajátjaim, ha nem pontosak a megfeleltetések, javítsatok ki). Ezeknek az igéknek a jelentéseit még különféle igekötőkkel lehet pontosítani.

Sok a szabálytalan ige az oroszban (pontosabban nem szabálytalanok, hanem többféle ragozási paradigma van). Ezeket nagyjából csoportokba lehet sorolni, kb. 6-8 ilyen lehet. Általában van egy jellemző paradigma a befejezett és egy külön a folyamatos alakok számára.

Gazdag még az orosz igenévrendszere is, olyannyira, hogy kiterjedtebb (és logikusabb), mint mondjuk a németé vagy a magyaré. A melléknévi igeneveknek van passzív és aktív alakjuk, mindkettő három időben. (Tehát pl. az "olvasni" igénél: 1. folyamatos alak, jelen idő: 'olvasó' (aki olvas), passzív: 'olvasódó' (amit olvasnak). 2. folyamatos alak, múlt idő: aktív: (...), 'aki olvasott' (nincs rá magyar megfelelő), passzív: 'olvasott' (amit olvastak). Folyamatos jövő idő: (...) aki olvasni fog, nincs rá magyar alak, úgy lehetne mondani, hogy "olvasni fogó"; passzív: 'olvasandó' (amit olvasni fognak). Ugyanezek mind befejezett alakban (elolvas)). Vannak ezenkívül határozói igenevek is, szintén több időben.

Van többféle mód a passzív igemód képzésére, ezek nem bonyolultak.

Mit hagytam még ki? A hangsúly. Ez számomra legalábbis az egyik legnehezebb az oroszban. A hangsúly teljesen kaotikus, összevissza ugrál, mind esetragozásban, mind igeragozásban (persze biztos van benne rendszer, de szerintem annyi paradigma van, hogy több ideig tartana megtanulni őket, mint egyesével). Ez azért jelenthet nehézséget, mert az oroszban a hangsúly a szövegértés szempontjából nagyon fontos. A hangsúlytalan szótagot tisztábban ejtik, a hangsúlytalant azonban elharapják, és ha nem tudod, mit kell hangsúlyozni, akkor érthetetlenné válhat a mondanivalód.

Na, asszem sikerült összeszednem a nehézségek nagy részét. :D Hogy mégse kedvtelenítselek el: pozitívum, hogy az oroszban, akárcsak a magyarban, nagyon gazdag a belső szóképzés, így érdemes szótövenként tanulni a szavakat, így könnyebb megjegyezni is őket. Remélem, nem kedvtelenítettelek el, és jó tanulást kívánok!