A szláv, a germán vagy az újlatin nyelvek hasonlítanak a leginkább egymásra?

Elsőre a germánt mondanám, de ott a skandináv országok nyelvei nagyon eltérőek a többitől.

A latin nyelvek is nagyon hasonlóak, de nem igazán.

Nem olyan szinten, mint a német és az angol.

A szláv nyelvek viszont sokban hasonlítanak, én erre tippelnék.

Attól is függ, milyen szempontból. Kiejtés? Írás? Nyelvtan? Szókincs?

Általában nehéz megmondani az egész nyelvcsaládra.

Germán nyelvek:

Szerintem (most ez meglepő lehet) az angol és a német nem nagyon hasonlít egymásra, a nyelvtan eléggé más, és a szókincs is, persze akadnak hasonlóságok. Az angol a hollandra nyomokban hasonlít szókincs tekintetében. A német és a holland nagyon hasonlít egymáshoz, a nyelvtan és a szókincs is, de a kiejtés eléggé más. A svéd, norvég, dán annyira hasonlít egymáshoz, hogy írásban simán meg is értik egymást, szóban már nem. Viszont pl. angol, német vagy holland nyelvismeret alapján nem igazán érteni meg a skandináv nyelveket, max. néhány szót, azt is csak írásban. Tömören a germán nyelvekről ennyit.

Újlatin nyelvek:

Az olaszok és a spanyolok írásban és szóban is aránylag jól megértik egymást.

A francia és az olasz nyelvtan szinte ugyanaz, de a kiejtés nagyon eltér, így nem értik meg egymást szóban. A portugál írásban nagyon hasonlít az olaszhoz és a spanyolhoz, nagyjából meg is lehet érteni, de a kiejtés nagyon eltér, szóban nem érteni meg, legfeljebb amerikai nyelvjárásokat valamennyire.

A románt nem igazán lehet más újlatin nyelv ismerete alapján megérteni, bár adódhatnak komplett mondatok, amiket pl. olasz nyelvtudás alapján teljesen érteni lehet. Sok a latin eredetű szó a románban is, ez főleg írásban feltűnő, de szláv eredetű szavak is vannak szép számmal, a kiejtés pedig valamennyire az olaszra hasonlít.

Szláv nyelvek:

Eléggé hasonlítanak egymásra, a nyelvtan és a szókincs is. Írásban elvileg jól meg lehet érteni másik szláv nyelvet az egyik ismerete alapján, hacsak a cirill-latin írásmód nem okoz gondot. Az orosz és a bolgár pl. írásban eléggé hasonlít, sok a hasonló, vagy teljesen egyforma szó.

De hallottam valami zseniről, aki valami szlovák nyelvtudás alapján egész jól megértette a horvát beszédet is.

Nem tudom, mire vagy kíváncsi. A nyelvtani és a szókincsbeli hasonlóságokra? Vagy arra, hogy mennyire érti meg egyik nyelven beszélő a másik nyelvűt szóban vagy írásban? A német-holland-skandináv igeidők kb. ugyanazok, képzésük is eléggé hasonló, az angol viszont eléggé kilóg a sorból, de kiejtés szempontjából is eléggé egyedi jelenség, és a német névszóragozás bonyolultabb, mint a többi germán nyelvé, összességében az angol névszók ragozása a legegyszerűbb. Az újlatin nyelvek igeidőrendszere nagyon hasonló, szinte ugyanazok az igeidők vannak az összes újlatin nyelvben (a románban kicsit kevesebb), ugyanúgy van kötőmód, aminek használata széles körű, és a névszóragozás eléggé egyszerű, míg az igerendszer bonyolult. A szláv nyelvekben többnyire a névszóragozás elég bonyolult és kevés igeidő van (bár a déli szláv nyelvek bővelkednek igeidőkben is), de pl. a bolgár nyelvtan jóval egyszerűbb, mint a több szláv nyelv nyelvtana. A szláv nyelvek többségére jellemző kiejtésben az ún, palatalizáció (lágyan ejtés), az e és az i hangok előtt, ez alól pl. a bolgár kivétel. A szláv nyelvek igerendszerében közös a folyamatos-befejezett igeszemlélet.

Hát úgy dióhéjban ennyi...

Kérdésedre visszatérve, szerintem az olasz-spanyol között a legnagyobb a hasonlóság, ill. a holland-német között. Az angol-német nem annyira hasonló, sem kiejtésben, sem szókincsben, sem nyelvtanban. Az orosz nyelvtan jóval bonyolultabb a bolgárnál, de írásban nagyon hasonlítanak, kb. mint a német-holland, úgy viszonyul egymáshoz az orosz és a bolgár. Az orosz és lengyel írásban annyira nem hasonlítanak, a lengyelben amúgy is elsőre bonyolultnak tűnő mássalhangzó-kapcsolatok vannak írásban, de a névszóragozás szerintem eléggé feltűnően hasonlít, ha táblázatokat megnézel.

Összességében az olasz-spanyol hasonlóság viszi a pálmát, az egyszer biztos.

én azért vitatkoznék egyik-másik állítással. először is egy helyesbítés: itt nem nyelvcsaládokról beszélünk, mert ezek mind ugyanabba, az indoeurópai nyelvcsaládba tartoznak, itt az IE nyelvcsalád germán, szláv és latin ágáról van szó.

továbbá: kétségtelenül az angol nyelvtannak vannak a germán nyelvek között egyedülálló jellemzői, de még ezzel együtt sem gondolom, hogy az angol és a német nyelvtan nagyon más lenne. a skandináv nyelveket beszélők szóban is megértik egymást, a norvégok bármelyiket, valószínűleg a dánok is, a svédek a dánnal nehezebben boldogulnak, itt már előkerül egy másik tényező, amit hivatalosan attitűdnek neveznek, és arra vonatkozik, hogy a beszélők egyáltalán meg akarják-e érteni egymást. (ha igen, akkor bármelyik két skandináv nyelv kölcsönösen érthető). némettudással meg némi gondolkodással viszonylag sok szót meg lehet érteni a skandináv nyelvekből is, és nem feltétlen írásban könnyebb. ha megnézzük pl. a norvég "sjåfør" szót, akinek fogalma sincs a norvég kiejtésről, kétlem, hogy felismerné, viszont ha tudja, hogy ez a szó kiejtésben "sofőr", akkor mindjárt egyszerűbb a helyzet. persze ugyanez megvan más nyelvekben is, pl. oroszul "аймакс" (a hivatalos latin betűs átírásban ez a szó aymaks, ami szerintem nem sokat mond, viszont kiejtve már ráismerhetünk az IMAX szóra. vagy hogy a harmadik társaságból is említsek valamit, gondoljunk a francia chauffeur (szintén "sofőr" jelentésű) szóra)

mivel sajnos még se szláv, se újlatin nyelvet nem beszélek, azokról nem igazán tudok nyilatkozni, de ha kölcsönös érthetőségről van szó, akkor szerintem a svéd-norvég illetve a norvég-dán, valamint az orosz-horvát és az orosz-lengyel párosok elég jó eséllyel indulnak a versenyben.

angol-német-skandináv igeidők (próbáltam olyat találni, ami mindháromban szabályos): német: lernen->lernte, angol learn->learned, svéd:lära->lärde, tehát a múlt idő kifejezése hasonló ezekben, viszont amiatt, hogy a németben a perfekt igeidő képzéséhez kétféle segédigét lehet használni, a német szerintem legalább annyira kilóg a sorból, mint az angol. amennyire tudom, a holland szórendje egészen hasonlít a németéhez, de ezzel távolabb kerül az angol vagy a skandináv nyelvekétől (amik szintén nem egyformák)

ja, és még egy kis pontosítás (ezúttal saját magamé): "skandináv nyelvek" alatt a kontinentális skandináv nyelveket értem (svéd,dán,norvég), a szigeti sk. nyelvek (az izlandi és a feröeri) egy külön társaság, ezekkel nincs kölcsönös érthetőség (a kettő közötti viszonyt nem ismerem).

a német névszóragozás bonyolultságával sem feltétlen értek egyet a svéd-norvég névszóragozás bonyolultsága ismeretében. ezekben a nyelvekben (majdnem) minden főnévnek 4 alakja van (bár a 4.-et nem kell megtanulni, az kikövetkeztethető az előző 3-ból), és a mellékneveket egyeztetni kell a főnév számával és határozottságával (bár igaz, a legtöbb melléknévnek így is csak 3 alakja van).

mindent összevetve, talán a szláv nyelveket mondanám, de lehet, hogy csak azért gondolom így, mert egyiket se ismerem (pláne nem többet egyszerre). a germán nyelveknél kisebb csoportokra jellemző lehet a kölcsönös érthetőség, de úgy általában a germán nyelvekre nem annyira. az újlatin nyelvek valahol a kettő között lehetnek, bár a csoportosításukból nekem úgy tűnik, mintha sokkal kevésbé lenne egységes ez a társaság, mint azt az olasz-spanyol-francia-portugál-román felosztás alapján gondolnánk.

Érdekes téma ez, kedves előző. A témához tartozik, szerintem jobban belemehetünk akár.

Nos, a skandináv névszóragozás lehet, hogy bonyolult, de szerintem a német bonyolultabb: Három nem, háromféle melléknévragozási típus (erős, gyenge, vegyes), 4 eset, szerintem a skandináv nyelvekben nincs 4 eset. Ha jól tudom, azon múlik sok, hogy a főnév határozott vagy határozatlan alakban van-e. A németben vannak még erős, gyenge, vegyes ragozású főnevek is, szerintem ezért is bonyolultabb. De javíts ki, ha a skandináv nyelvek is felérnek ezzel a bonyolultsággal.

Az angol és a német nyelvtan szerintem alig hasonlít. A szórend ugyan kötött mindkét nyelvben, de mégis jelentősen eltér, a német keretes szórend és mellékmondati szórend az angolban nincs meg (néha előjön hasonló, de más esetekben, mint a németben, pl. what ... like). Az egyszerű múlt képzése valamennyire hasonlít a két nyelvben, létezik az előidejűség kifejezésére külön múlt idő mindkét nyelvben, és az összetett igealakok a németben képezhetők a habennel, az angolban a to have-vel, de szerintem ezzel nagyjából ki is merültek a hasonlóságok. Na, ott van még az angol to + főnévi igenév és a német zu + Infinitiv, ezek használata valamennyire hasonlít, és főnévi igenevekkel mindkét nyelvben lehet mellékmondatokat rövidíteni, de az angolban több esetben lehet valamilyen igenévvel mellékmondatot rövidíteni, mint a németben. A feltételes mód képzése is eléggé eltér (még az angol would és a német würde csak-csak megfeleltethetők egymásnak, de a németben az egyszerű képzési mód is sajátos, aminek nyomai az angolban if után még megvannak) (más kérdés, hogy hivatalosan egyik nyelvben sem nevezik feltételes módnak ezt). A német melléknév- és névszóragozáshoz nincs hasonló az angolban, az angol igeidőkhöz hasonló nincs a németben. A főnév neme és többes számának képzése is német sajátosság, az angolban ennek már nyomai is alig vannak, elvileg nőneműek lennének a hajók az angolban is, de már senki nem mondja így.

A szenvedő szerkezetet a német nagyobbrészt a werdennel képzi, az angol mindig a to be-vel. A módbeli segédigék nyomokban hasonlítanak, de sok eltérés van, pl. a may-nek a megfelelője a mag lenne a németben, de a jelentése teljesen más (a holland mag azt hiszem, azonos jelentésű az angol may-jel). A shall és a soll ugyanonnan jöhet, de nem ugyanazt jelentik.

A kiejtés is eléggé más a két nyelvben, bár nyomokban vannak hasonlóságok.

Régebben valahol kifejtettem itt, hogy az angol nyelvtan és szókincs is közelebb áll a franciához, mint a némethez.

Már régebben is akartam itt kiírni kérdést arról, hogy aki szerint az angol és a német eléggé hasonlít, írjanak példákat ezekre a hasonlóságokra. Én nem sokat tudok.

Elmondom, hogy mi az én benyomásom:

Az ukrán az oroszhoz hangzásra (nyelvtanra és lexikára is sokszor) olyan, mint a spanyol az olaszhoz: olyan, mintha 100 évvel ezelőtti oroszt vagy olaszt hallgatnál. Az angol és a német között nem találtam ilyen kapcsot. A germán és a szláv nyelvekben viszont egyaránt látok rengeteg latin hatást, egymástól függetlenül. Ez igaz amúgy a magyarra is)). A lengyel, cseh, szlovák inkább az ukránhoz hasonlít, mint az oroszhoz és vannak benne olyan kifejezések, amiken orosz anyanyelvűként szénné röhögnéd magad. A szerb és a bolgár inkább hasonlít az oroszhoz, mint az északi szláv nyelvek és nem csak az abc miatt. A szlovén és a horvát nekem ködösek, csakúgy, mint a skandináv nyelvek. Nem sokat hallottam őket. Nekem az egész nyelvkavalkád közül mind tetszik, még a román is :-)

Ma olvasgattam egy lekvárdzsemmen a feliratokat, lengyelül és csehül. Nem nagyon hasonlítottak. Pár szó (anyagnév) elég hasonló volt, pl. a víz lengyelül woda, csehül voda, a cukor cukier, ill. cukr, és volt pár szó, ahol a cseh á betűnek, a lengyelben y betű felelt meg, de nem volt sok hasonlóság összességében, kb. annyira hasonlított, mint az angol a némethez.

De ha a dolgok mögé nézünk, nyilván sokkal több hasonlóságot lehet találni, a nyelvtanban és a szókincsben is.

Kérdező, néhányan elég bő lére eresztve fejtegettük a kérdést. Nem értem, mi az, amit még tudni szeretnél. Nem írsz ide?

Talán a 3 skandináv nyelv (svéd, norvég, dán) hasonlósága viszi a pálmát. A szláv nyelvek is nagyon hasonlítanak egymásra, de talán nem annyira már. Aztán jön az olasz-spanyol, ill. spanyol-portugál, majd a német-holland, szerintem, mindent együttvéve (szókincs, nyelvtan, kiejtés).