Miért tartják annyira nehéznek a magyar nyelvet a külföldiek?

"A magyarnak azért van könnyű dolga mert minden hangot tartalmaz az abc-je, emiatt könnyebb dolga van ha el kell ismételnie egy más nyelvet."

Nekem körülbelül jó két hét szenvedésbe került, amire a görög γ hangot (ami egy zöngés veláris frikatíva, ilyen nincs a magyar nyelvben, csak zöngétlen; a sahhal szó dupla h-ja) sikerült normálisan kiejtenem. És ez csak egyetlen egy példa, rengeteg másik hang van még, ami nincs a magyar nyelvben.

' Hallás után bármilyen kiejtés könnyen megy'

Ez nem igaz, a nyelv, a torok izmai nincsenek hozzászokva, hogy egy teljesen idegen hangot képezzenek, a legtöbb embernek az új hangok elsajátítása rengeteg időbe kerül, vagy egyáltalán nem is megy.

A magyar egyébként tényleg azért nehéz a legtöbb külföldi számára, mert kapásból agglutináló nyelv, a hangkészlete eléggé eltérő, a magánhangzó-harmónia eleinte zavaró lehet, a ragozás teljes rémálom (alapból alanyi+tárgyas, aztán az ikes igék bezavarnak). Aztán kicsit magasabb szinten előjön az igető megváltozásának problémája is: pl ő mosolyog, én mosolyogtam, ő mosolygott. Erre van egy baromi bonyolult minta, hogy ne kelljen egyenként megtanulni, hogy melyik ige viselkedik így. (Az igében az o/e/ö esik ki és a hozzáadott ragnak magánhangzóval kell kezdődnie, továbbá a létrejövő mássalhangzó-csoportosulásban az egyik hang j, l, ly, r, n, ny, m, z vagy zs. De a probléma, hogy ezt a kiesést nem minden magánhangzóval kezdődő rag követeli, konzisztensen csak a folyamatos melléknév képzői esetén figyelhető meg. Illetve ez akár főneveknél is előfordulhat ld. eper-epret) Ott van az ún. -szikes igék problémaköre, ami viszont már tényleg baromi bonyolult és követhetetlen (a lényeg az, hogy az igetőben az 'sz' helyére más hang kerül a ragozástól, szófajtól, pl. alszok, aludtam, alvó. Ezeknek van négy csoportja, ez az sz-d-v csoportba tartozik.)

Aztán ott van a van, jött, megy teljes rendhagyósága, továbbá egy hetes csoportja az igéknek, amiknek egymáshoz hasonlító szabályossága van csak, a már említett teljesen logikátlan tárgyas-alanyi ragozás miatti kettősség. A ragozásban annyi sok apró pici szabály van, hogy szerintem elképesztő teljesítmény ezt elsajátítani.

És akkor nem említettém még az igekötők rendszerét, ami elsőre zavaros szokott lenni vagy azt, hogy a legtöbben 'esetekről' beszélnek a magyarban és megtanítják/megtanulják, hogy a könyvről az delatív, a kórházhoz az allatív, ahelyett, hogy megtanítanák a ragok angol jelentését és kész is. Szerencsére a magyarban az eset fogalom erős túlbecslés, nem úgy működik mint sok indoeurópai nyelvben, ahol az eset meghatározza a főnév alakját (görögben még a személynevek is változhatnak az eset alapján) a névelőt vagy akármi mást is, itt ilyen szerencsére nincs, így egyszerűbb elmondani, hogy a -hoz/hez/höz az toward angolul és kész.

Aztán még magasabb szinten a szórend az, ami elég problémás, ugyanis a magyarban az roppant flexibilis, de elég erős jelentésbeli különbségeket hordoz, és az alapszabály, - miszerint, amit hangsúlyozunk, az kerül a mondat elejére - se mindig segít. A szórend megfelelő alkalmazása a jelentésárnyalatok eltéréseinek felismerése és alkalmazása nagyon nehéz lehet. Továbbá érdemes megemlíteni a kabarékban nagyon népszerű állandósult szókapcsolatokat, amiket ha valaki elront, homlokegyenest mást jelent a mondandója (Pityut felakasztották a munkahelyén vagy felfüggesztették a munkahelyén), és aztán ezekre tényleg semmi nyakatekert szabály vagy magyarázat nincs, egyszerűen meg kell tanulni őket, de a kétértelműség miatt nehéz, sok esetben mindkét változat értelmes, csak épp más a jelentése.

És az egész csúcsa, teteje az a szint, amit már az anyanyelvi beszélők sem ismernek, a helyesírás. Az egybe- és különírás ugye alapból felbukkan, a teljesen önkényes, logikátlan, nyakatekert szabályaival, magyarázataival, ami ráadásul időnként változik is. Azt pedig el is felejtettem említeni, hogy a kiejtés se minden esetben fonetikus, ld. népdal, vízcsap, Attila, stb.

Szerintem nem nehezebb mint bármely más nyelv. Én kettőt ismerek, az egyik az angol, a másik a német. A német az talán egyszerűbb, viszont a der die das névelőket meg kell tanulni a főnevekkel együtt, különben elvesztél a helyes nyelvtant illetően. Mindent ezekkel fejeznek ki, ráadásul náluk is tele van kivételekkel a szabályrendszer, de minden kivételre van valami magyarázat is, hogy miért kivétel. Tehát vagy megtanulod az összes kivételt, vagy megtanulod az összes szót külön a névelőivel.

Az angolban meg borzasztó a következetlenség a szavak betűinek kiejtésével kapcsolatban. Pl. hogyan ejted azt, ha találsz valamelyik szóban két o betűt egymás után? Ha blood (mint vér) akkor rövid, zárt á-nak ejted. A good-ban hosszú ú-nak, a door-ban viszont hosszú ó-nak.

Vagy pl. hogyan ejted az a betűt? Van hogy e-nek (pl. Gary), vagy hogy ö-nek (Hungary), vagy hogy "a"-nak (salt), ráadásul mindeközben az angol abc-ben "éj"-ként ejtik.

Ráadásul a Gary-ben és a Hungary-ben ugyanazon betűk veszik körbe, csak az egyik elé odakerül a "hun" is, ettől aztán máris másképp ejtik.

Vagy ugyanilyen az u betűjük is, a burgerben ö-nek ejtik, az unitedben "ju"-nak, az untilban sima u-nak, a nut-ban meg a-nak. Ez valami szörnyű, és rengeteg ilyen van még, és akkor a millió értelmetlen igeidőről még szót sem ejtettem. Egyszerűen borzalmas a magyarhoz vagy a némethez képest is.

Biztosan vannak a magyarban (és minden más nyelvben) is ilyen logikátlanságok, de ezt mint magyar anyanyelvű nem igazán tudom érzékelni. Viszont azt tudom, hogy a legtöbb angolnak problémát okoz az egyes szavak "spellingelése", lebetűzése, pont emiatt a millióféle ejtésmód miatt. Szóval szerintem semmivel sem könnyebb vagy nehezebb egyik vagy másik nyelvet sem megtanulni, akinek van érzéke hozzá annak könnyebben megy, akinek nincs annak meg nehezebben.

A kérdésedre választ adhat ez a vers:

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,

Ím a kérdés felmerült:

Hogy milyen nyelv ez a magyar,

Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,

Mire képes a magyar.

Elmondtam, hogy sok, sok rag van,

S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,

A rengeteg árnyalat,

Példaként vegyük csak itt:

Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,

Mikor mondom, hogy megyek.

Részeg, hogy dülöngél nálunk,

S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál

Gyalogol, vagy kódorog,

S a sétáló szerelmes pár,

Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,

Nem üget, de csörtet - és

Bár alakra majdnem olyan,

Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,

Aki fut, miért nem lohol?

Miért nem vág, ki mezőn átvág,

De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,

S ez épp úgy nem lebegés,

Minthogy nem csak sánta biceg,

S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,

Vagy pedig, ha vágtázik?

És a kuvasz, ha somfordál,

Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,

A riadt őz elszökell.

Nem ront be az, aki betér . . .

Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,

Botladozó mint halad,

Avagy milyen őgyelegni?

Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?

Száguldó hová szalad?

Ki vánszorog, miért nem kószál?

S aki kullog, hol marad?

Bandukló miért nem baktat?

És ha motyog, mit kotyog,

Aki koslat, avagy kaptat,

Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,

S nem csak a jármű robog,

Nem csak az áradat rohan,

S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,

Ki "beslisszol" elinal,

Nem "battyog" az, ki bitangol,

Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,

Sompolyog, majd meglapul,

S ha ráförmedsz, elkotródik.

Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,

Sündörög, majd elterül.

Ráripakodsz, elódalog,

Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,

Lézeng, ődöng, csavarog,

Lődörög, majd elvándorol,

S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,

- Elárulja kósza nesz -

Itt kóvályog, itt ténfereg...

Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,

Mikor tódul, vagy vonul,

Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,

Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,

Vagy miért nem lépeget?

Mindezt csak magyarul tudom,

S tán csak magyarul lehet... !

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.

Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.

Egyes számban kő a kő, többes számban kövek.

Nőnek nők a többese, helytelen a növek.

Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek,

Aminthogy a cső nem csők, magyarföldön csövek.

Anyós kérdé van két vőm, ezek talán vövek?

Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?

Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.

Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?

Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,

Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.

Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden,

Mire mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen.

Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet.

Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tüvet.

Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet.

Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.

Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

Több szélhámost lefüleltek,

Erre sokan felfüleltek,

Kik a népet felültették,

Mindnyájukat leültették.

Foglár fogán foglyuk van.

Nosza tömni fogjuk.

Eközben a fogházból

megszökhet a foglyuk.

Elröppenhet foglyuk is,

hacsak meg nem fogjuk.

Főmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fője?

Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.

Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,

Reggelenként kávéjukba rút szereket tettett.

Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.

Nemekbol, vagy igenekbol született a nemiség?

Mekkában egy kába ürge Kába kőbe lövet,

Országának nevében a követ követ követ.

Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen,

Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen.

Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,

Asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.

Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:

Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?

Ingyen strandra lányok mentek,

Minden előítélettől mentek,

Estefelé arra mentek,

Én már fuldoklókat mentek.

Eldöntöttem megnősülök, fogadok két feleséget.

Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál

egészséget.

Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem,

Anyósomat megértem, én a pénzem megértem.

Hiba mentes mentő vagyok,

Szőke Tisza partján mentem,

Díszmagyarom vízbe esett,

Díszes mentém menten mentem.

Szövőgyárban kelmét szőnek.

Fent is lent, meg lent is lent.

Kikent-kifent késköszörűs lent is fent meg fent is

fent.

Ha a kocka újfent fordul: fent a lent és lent is fent.

Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,

Hagyma lapult kosarában, meg egy adag körözött.

Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.

Hát belőle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?

Díjbirkózó győzött tussal,

Nevét írják vörös tussal,

Lezuhanyzott meleg tussal,

Prímás várja forró tussal.

Határidőt szabott Áron,

Árat venne szabott áron.

Átvág Áron hat határon,

>Kitartásod meghat Áron.

Felment - fölment, tejfel - tejföl, ...

Ne is folytasd barátom!

Első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.

Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,

Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen.

A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,

Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.

Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.

Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.

Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?

Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?

Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok?

Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer.

"Kedves egesz seggedre!" köszönt a svéd mixer.

Arab diák magolja: "tevéd, tévéd, téved,

Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.

Pisti így szól: "Kimosta anyukám a kádat!"

Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?

Óvodások ragoznak: "Enyém, enyéd, enyé",

Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.

A magyar nyelv, remélem meggyőztelek barátom,

Külön leges-legszebb nyelv, kerek e nagy világon.