Úgy érdekelne, hogy vajon miért írnak egyesek angol szavakat a kérdéseikbe, válaszaikba a magyar megfelelő szavak helyett? Pl. PLEASE -így, csupa nagybetűkkel-, sorry, food, full, ignore, stb.
Más nyelveken ez nincs, se németül, se szlovákul, se franciául, stb.
Nincs latin kifejezés se, ha véletlenül talán műveltség fitogtatásáról lenne szó.
És ezek mind olyan egyszerű szavak, amik helyett a magyar még a legkezdőbb magyarul tanulónak is az első héten a szókincsébe kerülnek. Szóval nem lehet a nyelvtudás hiánya az oka.
Nézd, tele van a történelem ehhez hasonló esetekkel. Régi magyar nyelvű iratokban is találsz "et ceterát", a '30-as évek filmjeiben Kabos rendszeresen úgy köszönt, hogy "kiszdihánd", és egy csomó mindent külföldi nevén nevezünk, pedig előbb volt rá elterjedt magyar szó.
A nyelv egyszerűen ilyen; időről-időre átvesz elemeket egy dominánsabb kultúrából, most az angolszász ilyen. Lehet hogy idővel majd beépül, és lesz olyan szavunk, hogy plíz. Vagy kikopik. Vagy átveszi a kérem helyét.
Ez van, sorry.
11-es; hát pont ezt kérdeztem volna, hogy aki teszi miért teszi.
Semmi olyasmi nem volt célom, hogy a nyelv tömegek által befolyásolt változásait vitassam.
Bár, az ilyen változások a főnevekre és nem igékre érvényesek, és nem előre, hanem utólag, és főleg nem úgy, ahogy te használod a "sajnálom"-ot.
Mert az csak poén, fricska(!) és főleg nem gondolatkifejezés, hiszen egyáltalán nem úgy gondolod.
Vagy épp itt kell keresni a választ a kérdésre?
Hogy a nyelv, mint gondolatkifejező eszköz átalakul -esetleg angol-amerikai mintára- NEM a gondolatok kifejezőjévé, hanem személyes poénok elsütésévé, kifejezések ahogy esik úgy puffan halmazává? Mármint a köznép, az épphogy műveltek számára; természetesen.
Lehet, hogy igazad van.
A régi magyar szövegek konkrétan ezerszer annyira tele voltak szórva latin kifejezésekkel, mint a mai nyelv az angollal.
"Kegyelmed levelét tudósításával együtt kegyelmesen vevén, kérdését az mi illeti, az uraknak kiíratván, im az őkegyelmek censurájokot verbo tenus leíratván, Kegyelmednek kiküldöttük his inclusis, abból alkalmaztassa ahhoz Kegyelmetek magát, az mit az közönséges jóra legjobbnak ítél. (...)
Kegyelmedet kegyelmesen intjük, ezután is valamint az dolgok forganak, bennünket gyakorlatossággal tudósítson, az noha tudjuk, azonkívül is van arra szorgalmatos gondja, mindazáltal mégis akarók Kegyelmednek intimálni, igyekezze levelit oly securitas alatt folytatni, valamint ne intercipiáltassanak."
"Mert nékem sem szándékom, sem dolgom olyan nem is volt, és amint azideig énreám sem rapina, sem violentum adulterium soha nem bizonyosodott, hiszem Istent, hogy soha ezután sem bizonyosodik. De ha őnekik úgy fáj valami hamis panasz, mért nem keresnek engem törvénnyel, hiszem sem országos had nincs most, hogy iura silerent, sem oly szegének, hogy arra való költségek nem volna, sem oly bolondok, hogy perleni nem tudnának. Én sem vagyok elszökhető, mert zálogom vagyon ez országban; fel is találnának azon, de mint bizzonak igazságokban, megtetszik azon, hogy contra quam inter eos convenerant, az ország kapitánya és kegyelmed, főispán uram, és kegyelmed viceispánja előtt ők semmi törvénnyel előszer erről engem meg nem kerestek, hanem intempestive őfelségének engem béárultanak."
"Most Isten által minden főhelyeken szabad vásárokban, végvárakban szabad az religió, Sopronban is vagyon, Posomban is evangélikus prédikátor, Komáromban, Újvárban, Samarjában, Sellyén mind falukon, várasokon. De szűk volta vagyon az tanító rendnek, és főképpen scholában tanítóknak. Ez nálunk való mestert is, dominus Tomast és Joannes Samarjait felbocsátnók, de nem találhatunk scholamestert, Szencen sincsen. Dominus Joannest kérik erősen, hogy még fel ne menne, esztendeig nálok lenne az scholának gubernálásában. Az atyja, dominus Mattheus Samareus piae memoriae elhagya bennönket, jó vitézséget vitézkedvén, futását elvégezvén, az letett koronát megadta a Jézus Krisztus neki, az kinek egész életében nagy hívséges és igaz szolgája vala."
"Nagy böcsülettel és szeretettel vettem az Kegyelmed levelét az török császár manifestumával együtt, az mely ha ugyan ollyan valóságos hihető, az Úr Isten meg akarja verni, Jupiter, quem perdere vult dementat. Én nem szintén haszontalan töltöttem e telet, egész Eszékig az Törökországot az üfelsége magyar s német hadaival erősen raboltattam, feles és alkalmatos várakot megvettem, s kit megégettem, kit most is tartok, az őfelsége dispositiójáig s ha még ennyi tántorítást másfelől is teszen valaki az pogányságon, hiszem Istent, alábbhagy istentelen maga-felfuvalkodásában. Kegyelmed penig, édes Gróf Uram, bővebben megérti az őfelségének írt levelemnek páriájából az én szerencsés munkáimot, kit az Úr Isten fordítson szegény, hanyatlott hazánknak örömére."
Kedves 13-as; igen, az a nyelvújítás előtt volt, még mielőtt emberek az életüket adták és áldozták azért, hogy mi ékes magyarul fejezhessük ki a gondolatainkat. Vagy a szemük világát, stb.
Szakszövegben nincs is annyira probléma ezzel, a hétköznapi egyszerű helyzetekre, mint itt kérdésfeltételre és válaszra gondoltam, ahogy írtam is.
Kedves 14-es.
G.B.Shaw példának tekintette a magyar nyelvet a saját tervéhez az angol nyelv reformjára.
Igaz, hogy ő csak egy ír volt, aki angolul írt...
Még a hagyatékát is fölajánlotta a nemes célra, és a jegyzetei igazából megvoltak a megvalósításhoz.
Mi meg önként föladjuk a szakértők által értékesnek tartott ékezeteinket. Nagy kár.
Bocs, csak gondolkodtam.
Érdekes, én is mobilról szoktam mindig netezni, angol billentyűzetre van állítva, de abban benne vannak az ékezetes betűk. Egyébként is 2 kattintás átállítani. Very sorry.
Azt meg hagyjuk, hogy régen is használtak idegen szavakat, mert amíg latin/német volt a hivatalos nyelv, a szalonok nyelve a francia, addig nagyrészt csak a parasztok beszéltek magyarul. Azt is lehet mondani, hogy volt egy nyelvújítás, most van egy másik, csak éppen Kazinczyék az idegen szavakat magyarosították, ma meg az egész magyar nyelvünk amerikanizálódik. Természetesen lehet jönni a globalizációval is, de annak sem kéne azt jelentenie, hogy a saját kultúránk megy a süllyesztőbe.
Szia!
Nem tudom, ki miért, mikor használja. Én a "Sorry"-t használom, részben olyan értelemben, ahogy néhány fentebbi kommentelőknél láttam: "ez van, sorry" típusként, bár ez nálam inkább élőbeszédben fordul elő és viszonylag ritkán.
Itt Gyakorin válaszokban használtam, és általában akkor , amikor valami miatt kicsit zavarban éreztem magam, pl, mert helytelen vagy téves választ adtam, vagy másnak küldtem el - konkrétan pár napja is: "Bocs, rossz helyre írtam! - nem erre a kérdésre szántam válasznak, sorry!"
Nem tudatos használat ez utóbbi; olvasva a kérdésedet kezdtem el visszakeresni, átgondolni, mikor használom - és ezt vettem észre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!