Ha valaki jól beszéli a brit angolt, az könnyen megtanulhatja az amerikait is?

"Az hogy van pár tucat kifejezés meg néhány apróság amit máshogy írnak vagy ejtenek, nem jelenti azt, hogy külön nyelv lenne a kettő, tökéletesen meg fogod tudni magad értetni akármelyikkel"

Ja, kábéra. Az, hogy te érted-e őket már kérdéses :D

Akkor még egyszer.

Nagy-Britanniában rengeteg dialektus van, amelyek regionálisan ill. szociális szinten eltérnek egymástól.

Brit dialektus alatt általában az RP-t (Received Pronouncation-t) értik. Ennek vannak hagyományosabb/modernebb változatai, ill. e dialektus másik jellemvonásai közé tartozik a "posh" intonáció. Régiók feletti, társadalmi rangot kifejező dialektus, a régi BBC, az Oxford Könyvek angol nyelve, ill. az összes szónak ez alapján van a fonetikai átírása.

Az átlag, dél-angol köznyelve általában az "Estuary English" alatt összefoglalt dialektusok nyelve.

1. Mindkettőre jellemző az R-dropping, azaz, ha nincs az R hang előtt magánhangzó, akkor vagy eltűnik (members /'membəz/), vagy schwa (care - /'keə/), vagy meghosszabbodik (for - /'fɔː/).

2. Mindkettőre jellemző a trap-bath split, azaz - ellentétben az amerikai angollal - vannak szavak, ahol /æ/ helyett /ɑː/-t ejtünk (chance, dance, bath).

Különbség az RP-hez képest:

1. Szón belüli intrusive R.

2. Dark L előtt /əʊ/ helyett /ɒʊ/.

3. Thought-split bored kiejtése /bɔːd/ helyet /boəd/.

4. Glottal stop-pok szabály nélküli burjánzása.

5. Yod-coalescence: dj (nem gy!) helyett dzs, tj (nem ty!) helyett cs (jutjúb helyett jucsúb).

6. A dark l vokalizálódása holland mintára: old /ɔɫd/ helyett /ɔʊd/, vagy sima l-et ejtenek.

7. Az egyelemű magánhangzók módosulása vagy diftongizálódása (/iː/ - /ɪi/, /əi/; /uː/ - /ʏː/, /ɪ̝ː/, /ɘʏ/, /ʏɨ/; /əʊ/ - /ɐʊ/əʏ/ɐʏ/; /eɪ/ - /æɪ/, /ɐɪ/, /ʌɪ/; /aɪ/ /ɒɪ/)