Brit vagy amerikai akcentust használtok az angol nyelv esetén?

Floridában tanultam (inkább: véglegesítettem :D ) az akcentusomat. Itthon brittish-t tanultam és gyakoroltam; ami nagyon is jól ment és funkcionált amikor pár hónapot Dublinban éltem. Amerikában megértik a brittish-t, de nem jobban, mint - teszem azt - a többi nyelvjárást (és fordítva) - de ennek ott hagyományai vannak, mivel nagyon sokszínűen beszélik a nyelvet. Kellett pár hét és némi tudatos tanulás az asszimilációhoz.

Az akcentusod nem választás kérdése - szerintem; rossz oldalról közelíted meg a kérdést. Arra gondolok, hogy hiába beszélsz tökéletes brittish-t (akár akcentus nélkül), ha pl. Hong-kongban, vagy South Beach-en csak pislognak téged hallgatva, mint hal a szatyorban. Ha boldogulni akarsz, úgyis rá vagy kényszerítve a helyi nyelvjárásra.

British RP & Hightened RP & Shakespearean & Redneck & Mexican & Russian & Black/ghetto & Yoda (bár ez már nem akcentus :D)

Természetesen a mindennapokban csak az RP-t használom, persze megy a többi akcentus is, de azok nekem inkább a "party trick" kategóriába esnek, csak poénkodni szoktunk velük.

Tudatos választás volt mind, már amennyire lehet azt tudatosnak nevezni, hogy egyszer meghallok valami akcentust, és tökéletesen tudom azt reprodukálni.

Igyekszem britet használni, de biztos, hogy sok szónál árulkodóan amerikait használok. A többség, akinek tanult idegennyelve az angol, ugyanis általában amerikait használ a filmek, sorozatok, zenék hatására. Én pl. teljesen megdöbbentem, mikor megtudtam, hogy az "ate" helyes brit kiejtése nem "eight", hanem megegyezik az "at" elöljárószóval. A britet egyébként szerintem külföldiként nehezebb reprodukálni.

"Tudatos választás volt mind, már amennyire lehet azt tudatosnak nevezni, hogy egyszer meghallok valami akcentust, és tökéletesen tudom azt reprodukálni."

Önbizalomból úgy látom, nincs hiány, csak kérdés, hogy az anyanyelviek is osztják-e a véleményed :P Ugyanis attól, hogy te úgy érzed, tökéletesen reprodukálod az adott akcentust, az egyáltalán nem biztos, hogy úgy is van. Én egyetemen egy kurzus keretében tanultam az angol kiejtés elméletét, ahol kezdő szinten megismertettek minket a fonológiával, és olyan dolgokat tanultam, hogy csak néztem, pedig vagy 9 éves korom óta tanulom az angolt és három felsőfokúm van. A kiejtés nehézségeit szerintem nagyon nem szabad lebecsülni. Meglepő, hogy ehhez a felismerésig milyen későn szoktak eljutni a nyelvtanulók. Ideális esetben azzal kéne kezdeni, hogy elmagyarázzák, hogy az angol /i/ nem egyenlő a magyr /i/-vel, az /a/-nak hányféle változata lehet, hogyan változik a hangok nyíltsága a hangsúly helyétől függően, és így tovább.