Van magyar megfelelője az információ, reformáció, kommunikáció, regisztráció, statisztika szavaknak?

Amúgy nem teljesen értem, hogy lennének már ezek magyar szavak?

Persze, nyilván magyarosítva vannak, de eredetileg nagyon nem magyar szavak. És igen, abban igaza van a 8-asnak, hogy rengeteg szó a magyar nyelvben valójában nem magyar eredetű. Például nagyon sokat átvettünk a törököktől is.

Szerintem a #8-as ironizál.

Apropó "irónia".... bakker. :))

Egyébként az idegen eredetű szavak is magyar szavak, csak némelyik túl friss és érezni rajta az idegen hangzást. (A "persze" szón sem érezni már a "per se intelligitur" kifejezést.) Valójában a magyar szóvá válás egy folyamat, aminek ezek még az elején járnak. Még az is lehet, hogy pár évtized múlva kikopnak.

Egyrészt ha csak az ősmagyar(?) nyelvet használnánk, akkor elég nehéz lenne társalognunk. (Direkt nem írtam kommunikálást. :D) Másrészt a magyar (ahogy minden nyelv) már a kezdetektől átvett ezt-azt a környező nyelvekből, és ez így van rendjén.

Azért gyorsan hozzáteszem, hogy a "regnál", "ignorál", "ratifikál", "koefficiens", "memorandum" és hasonló szavaktól nekem is borsódzik a hátam, de hát ez van. :)

Szerintem nehéz lehet nem érezni ki belőle az iróniát, ha máshogy nem, legalább a "bepanaszolt" (leghétköznapibb) szavaink alapján fogj gyanút... :-)

[Vö. hasonló: [link] ]

Nem véletlenül csatlakoztam hozzá én is. :-)

Én ezekkel próbálnám helyettesíteni:

információ > ismeret

reformáció > megújulás

kommunikáció > társalgás

regisztráció > feliratkozás

statisztika > adatértékelés

Sajnos nem mind öleli fel teljes mértékben azt a fogalomkört, amit az átvett szó kifejez. Ahhoz kellett volna alkotni újat, vagy a egyezményesíteni valamelyik meglévő szó használatát.

Nem az a baj, hogy vannak átvett szavak. Az viszont igen, amikor minden máshoz sxgghülye emberek bekerülnek pozícióba, és ha már tud néhány latin eredetű szakkifejezést, akkor rögtön kiáll a pornép elé, és elkezd fellengősen dobálózni vele. Idegesítő. Maga sem érti pontosan mit jelent, csak azért hangoztatja, hogy éreztesse, ki a hülye, és ki a jani. Kap az ember egy hivatalos levelet, és diplomával nem érti meg, hogy egyáltalán kik és mit akarnak tőle. Mert rettentő okosnak képzelik magukat, de sajnos annyira már nem okosak, hogy megtudják fogalmazni a levelet annak a számára is, akinek szánják.

Lehet, hogy ezek a magyarítások kissé megmosolyogtatóak, és feleslegesnek tűnnek, viszont simán megérthetné a dolgok lényegét egy nyolcéves gyerek is, egy angolul nem beszélő átlag magyar, egy számítógépet közelről még nem látott nagymama, és mindenki, aki nem az adott tudományágat műveli. Amíg valaki úton-útfélen (meg pl. tévében) idegen szavakat használ, addig valójában nem átadni akarja a tudását a másik félnek, hanem orra alá dörgölni, hogy ő több nála. És ez taszító viselkedés.

Ha ki szeretnénk gyomlálni a nyelvünkből az átvett szavakat, igazság szerint alig maradna valami, ami nem átvett. Ez igaz. De azért vannak fokozatok. Különbséget lehet tenni egy múlt kedden bevett angol (pl. lájkol, zúmol, onlájn), egy évszázadok óta használt szláv (pl. asztal, udvar, kapa, csütörtök, csinál, vacsora) és egy Honfoglalás előtti török (pl. van, jár, kel, kér, szól, dől, borul, dél, szél, sárga, kék, tenger, hal, alatt, onnan, merre, hat, kicsi, sok, én, ő, anya, atya...) eredetű szónál. Utóbbiak nélkül, már azt hiszem alapjaiban szűnik meg a magyarnak nevezett nyelv. Akkor kezd egy szó igazán magyarrá válni, amikor már azt sem tudjuk, hogy nem az. (Jó, van ami nem átvett, hanem nosztratikus idők homályába vesző ősszó, mint a hal, a létige, vagy a névmások...)

Személy szerint nem szokásom erőltetetten magyarkodni, de alapjáraton nem használok idegen szavakat, ahol egyenértékű magyar is van rá. Szóval nem mondok iskola helyett tanodát, de nem fogom a "jó"-t okénak, a tervet projektnek, a tudakozóban a hölgyet pedig információs menedzsernek nevezni, és további állatságok... És nem azért, mert görcsösen odafigyelek rá, hanem mert nekem még belülről így fakad.