Mit jelenthet ez a mondat? (lentebb)

A '>>' és '<<' jelek közé tagolt mondatról szeretném tudni, hogy mi a jelentése... esetleg tudja valaki?

---

Egyszer vót, ho' nem is vót, talán még az Óperenciás tengeren túlon is, ha onnantól a szóbeszéd ide-s-tova elért s vissza, volt bizony egy hajadonfőtt lyeányka. Istenadta egy takaros bigévé cseperedett, nemhiába jártak el érdekében az édesanyja kezei sorjai rajta.

Hanem aztán, mindhiába volt ez a menyecskének való sürgőn-forgón igenigen takaros, még mindiglen helyenként az élet ilyen-olyan egy-s-nehány dolgával-gondjával-bajával nemiglen akaródzott tisztában lenni nékie.

Hát egyszer aztán feléje is betekintett bíz az' NagyÚr sorsuk : Mégpediglen háztűznézőbé keveredett nekik egy ifjonc bivaly fiúcska. Élt egyet-s-mást e ifjonc a környékbe', nem kellett őt aztat se félteni, se sajnálni, se szánalomra hánytatni. Azért ez az ifjonc ennél a lyeánykánál is biz' szóba elegyedett.

Csordu't-Cseprü't ott a szó erről is, arról is, hanem aztán a szón szótt vett a fiúcska, s megkérdé a lyeánykától : "Mondja azt' kedves, mi lőn a legöblösb bujaság magánál mostanságban?"

"Hááát..." - mondja aztat szemérmetesen a lyányocska - "...nékem az, mikor az izzadmányos házimunka után édesanyám a konyha nagy fakapargatójával megkaparja a hátam, hogy ne viseljem annak oly viszketését."

Erre aztán biz' a lyányocska csökött mamája is a' minutumban felpattant : "Hát mit beszélsz félre Te talmis avítt, ujjaddal is azt' míly szorgoskodtál tipegős korodban, Te!!!"

De a fiú eztet bíz nem hagyta sokáig, hogy orra előtt nekiszaladjon a perpatvar, egyet gondolt, s megmondta : "Egyet se féljen öreganyám, itt-s-most helyben én a lyányát megtanítom az élet ilyen-olyan dolgára-s-gondjára, azt holnapra úgy de terjedelmesen kiokítva hozom vissza kednek, hogy innen-s-tova hetethét országokban nem lesz párja nékie.

Aztat fogta is a lyeányt, bévitte a vendégiek megháló szobácskájába, elő tevé a hét rőfjét, s ami még nem vót meg néki, >>s azzal aztán olyan istenesen kenterbe vágta a lyeányt, hogy az aztán egy hétig nem kelt föl egyazon helyéből.<<

Hanem aztán amikor fölkelt, bíz' azt ráérzett a dolgoknak ízére, hogy aztán egész nap lehetett rendezni annak aljaközét. Amikor az megácsingózta az ilyen-olyan kisegítését, nem volt egyéb maradvás a házba', tenni kellett. S az asszonyka már biz' egy tölthetetlen űrré idomul, a fiúcska mindinkább csak próbálta pótolni annak temérdek csináltatott hiányosságát, azok annál terebélyesbé szaporultak.

Bíz az istenes munkában béadta a fiúnak a ketyegője a robotját, s nem is javult az meg má' többé : vihették ki mindenestül a cinterembe.

S bizony így az igenhamar megözvegyült mátkás lyánynak se eztetelőtt, se aztatután nyugodalma nem jövé el vagy vissza. Kaparta is az a földet, s már híresztelődött is a gorombások-rosszhitűek körében, hogy tűzirevaló mellett ilyen-meg-olyan célzatokkal gyűjti a rőzsét s mi a fáról kaparható.

Így is volt, nem e volt, egyszersmint az úgy-ahogy megtörtént. S kaparná az talán még most is, ha mesém nem érné végét.

---

Előre is kössz!