Nyelvtanulás során mennyire veszem át az adott népnek a kultúráját?

"Maga a nyelv is közvetít némi kultúrát. Nem az egyes szavakban, hanem a kifejezésekben, azok felépítéseiben, és ha előveszel egy idiómagyűjteményt, már abban is elég sok kulturális elem van."

OK, ez igaz. De amúgy ez is olyan, hogy csak akkor érted meg, ha elmagyarázzák a kulturális hátteret, magától az ember nem jön rá, mint ahogy mi, magyarok sem érezzük a "tönkre megy" kifejezés eredetében a hajóskultúrát. Más szóval igazából az idiómák is csak akkor közvetítenek valami pluszt az adott nyelvből, ha azt a nyelv rendszerén kívülről még kiegészíted valamivel. Nekem a kérdésből az jött le, hogy a kérdező kifejezetten a nyelvtan és a gondolkodásvilág kapcsolatára kíváncsi, azt pedig már megcáfolták (nem leszel "precízebb" pusztán attól, hogy német az anyanyelved).

Utána néztem pontosabban a témának

Van egy olyan hipotézis, hogy:

Sapir–Whorf-hipotézis(...)"

"Utánanéztél", a wikipédián. Ha érdekel az elmélet, akkor ne a wikipédián nézz utána, hanem első körben mondjuk minimum a nyest.hu-n. Nem megróni akarlak, de a wikin, különösen a magyar nyelvűn, bődületes marhaságok is vannak.

Én erről a témáról egy olyan professzoromnál érdeklődtem, akinek a nyelvelsajátítás a szakterülete és pszicholingvisztikát oktat. Azt mondta, hogy egyrészt ez a "hipotézis" nem nyelvészektől származik, hanem laikusoktól, másrészt pedig valóban voltak ugyan kísérletek az igazolására, de mégsem igazolták. Pl. híres az a kísérlet, amikor színfelismerést kell végezniük olyan nyelvek beszélőinek, akiknek kevesebb szavuk van a színekre, és kimutatták, hogy ugyanúgy felismerik őket, attól, hogy nincs rá szavuk. Az agy megoldja, a szavaktól függetlenül.

A laikusok szeretnek eljátszani a gondolattal, hogy a nyelvünk alakítja a gondolkodásmódunkat (innen jönnek aztán az "a magyar tudósok a magyar nyelv hatására képesek ilyen fantasztikus eredményeket elérni"-elméletek), de úgy látszik, sokkal inkább fordítva igaz. A gondolkodás van előbb, a nyelv pedig csak a kifejezés eszköze.

"Szóval nem feltétlenül írtam, akkora hülyeséget amikor arról beszéltem, hogy folyamatos, befejezett stb. igeidők másképpen fejezem ki magamat, meg másképpen lehet gondolkodni..."

Nem mondtam, hogy nagy hülyeséget írtál, csak ez egy laikus elképzelés és nem pontos. Mondhatjuk, hogy "a nyelv másképpen gondolkodik", de ez csak annyit jelent, hogy másképp fejezi ki magát. A gondolkodásmódod nem fog megváltozni. Attól, hogy te egy "meg-" igekötővel fejezed ki azt, amit egy angol a "have done"-nal, attól még ugyanarra gondoltok, ugyanazt fejezitek ki. Mindent ki lehet fejezni, csak más módszerekkel.

Szerintem pl. sokat elmond a német nép gondolkodásmódjáról az, hogy náluk a "bűnös" és az "adós" ugyanaz a szó. De ez az emberek gondolkodása miatt van, nem a nyelv hatott a gondolkodásukra. Senkinek nem fog attól átalakulni a valóságérzékelése, hogy azt mondja, hogy "1939-ben kitör a második világháború", a jelen idő használatával, vagy azt, hogy "holnap találkozunk". Ezek a példák azt jelzik, hogy elvileg lehetne a magyarban is egy igeidő. a jelen, attól még értelmes lenne, mert időhatározókkal, kontextussal ki tudnánk fejezni azt, amit elvesztünk a jövő és múlt idő szerkezeteivel.