Igaz az, hogy a magyar emberek 75% nem beszél más nyelven, csak magyarul?

13:30

"A saját tapasztalatom az, hogy idegen nylvet, nagy általánosságban, és nagy valószínűség szerint

- a nyelvtanárok és a tolmácsok (ez ugye természetes, de a felsorolás része)

- külkereskedők

- (külföldiek fogadására szakosodott) vendéglátásban - szállodák, ún. "elegánsabb" éttermek - idegenforgalomban dolgozók

beszélnek. Természetesen sok jeles szakma képviselő is, de a számuk (arányuk) nem kiemelkedően magas."

Vagyis nem túl meglepő módon pont azok beszélnek idegen nyelven, akiknek erre szükségük is van. Nem sok buszvezetőnek, kőművesnek, könyvelőnek, tetőfedőnek, hentesnek, autószerelőnek, gyári munkásnak kell tudnia idegen nyelven. Mérnököknek és tudósoknak gyakran érdemes, mert ők olvasnak szakirodalmat, de ez sem mindig igaz. Ráadásul nekik is a szaknyelv fontos, nem a csevegés. (Én pl. egész jól tudok néhány nyelven, de pl. franciául csak gazdasági és jogi szövegeket szoktam olvasni, és nem tudom, hogy kell azt mondani, hogy menjen át az utca másik oldalára, vagy menjen egyenesen és forduljon jobbra, mert nem turistaútbaigazítási szakmában dolgozom, sosem tanultam franciául, csak a szakszövegek érdekelnek. Könnyen lehet, hogy egy fizikus, aki naponta olvas angolul szakcikkeket, nem tudja, hogy van angolul a menettérti jegy vagy az átszállás vagy a főétel. És ez teljesen természetes.)

Az, hogy "szégyelljük magunkat, mert ha odamegy az olasz turista egy átlag magyarhoz, akkor az nem tudja angolul útbaigazítani", egy ócska műbalhé. Egyrészt azért, mert hülyeség megkövetelni a nyelvtudást olyan emberektől, akiknek semmi szükségük rá (az emberek túlnyomó többsége), másrészt mert külföldön is ugyanez a helyzet, ott sem tud a hentes vagy a burkoló angolul.

2010-07-06 - 09:32-nek

Kedves hozzászóló!

Nagyon nehéz eldönteni, hogy a kérdező ismeretét, feltételezését erősíted meg, kiegészítést fűztél az én szubjektív – megállapításomhoz vagy emiatt támadsz.

Semmilyen elmarasztaló megjegyzést nem tettem azokra, akik egyáltalán nem beszélnek idegen nyelveket – így szégyenérzetre sem bíztathattam senkit -, de még az ezért felelős évtizedekkel korábbi közoktatást és az idegen nyelv oktatást sem bíráltam. Ezért nem értem az „ócska műbalhé” kirohanást.

Több európai és Európán kívüli országban jártam már, ahol a lakosság anyanyelve nem angol, francia, német vagy spanyol, s megmondom őszintén hidegburkolókkal és hentesekkel nem kerültem partnerkapcsolatba (Ez utóbbiakkal azért nem, mert olyankor nem magam főztem.), de az „utca emberei” között sokkal könnyebben (gyorsabban) találtam valakit, aki nemcsak útbaigazított az általam beszélt világnyelvek valamelyikén, hanem el is lehetett beszélgetni Vele.

Konkrét példám Bulgária, amelyik 20 évvel ezelőtt még a mienkénél is nagyobb orosz befolyás alatt állt. Meglepően magas az angol nyelv értése, ezt követi a német, az 50-en felüli generáció pedig – más nyugati nyelvek mellett – szép számban beszél franciául.

Hogy miért érdemes idegen nyelve/ke/n beszélni?

Az alábbi anekdotát harminc évnél is régebben olvastam a „Képes Nyelvmester” című folyóiratban:

„XVI. Lajos hivatja az udvari bolondját:

- Mondd, fiam, beszélsz Te spanyolul?

- Nem Sire!

- Kár!

Az udvari bolond elgondolkodik, hátha a királynak tervei vannak Vele, éjt nappallá téve tanul, és egy év múlva jelenti:

- Sire, megtanultam Spanyolul!

Semmi reakció. Az udvari bolond visszakérdez:

- Felséged egy évvel ezelőtt megkérdezte, hogy tudok-e spanyolul. És amikor én azt mondtam, hogy nem, felséged csak annyit mondott, hogy kár. Miért mondta ezt Sire?

- Mert már akkor eredetiben olvashattad volna a Don Quichotte-t (A franciák így adaptálták a Don Quijote-t)!”

Ez is egy érv, és a valószínűleg csak kitalált történet ellenére, a hasznosságban van valami igazság.

Ennél racionálisabb válasz érdekében tessék megkérdezni egy holland vagy egy finn embert! A finn polgárok nyelvismeretéhez az is hozzátartozik, hogy még a kilenc százaléknyi svéd ajkú is megtanul/t/ finnül – pedig el is hanyagolhatná, hiszen Finnország kétnyelvűsége iskolapélda -, de még a finnek közül is nagyon sokan elsajátítják a svéd nyelvet (Mert Ők ilyen rendesek, toleránsak és barátságosak a velük egy hazában élő nemzethez.), és csak azután következik egy világnyelv – elsősorban az angol – megtanulása.

Az európai – de nem angol, francia vagy német anyanyelvű – hentesek és hidegburkolók közül azért sokan megengedhetik maguknak, hogy akár évente külföldön pihenjenek, mindig más országban. Ilyenkor nem árt, ha társalgási szinten beszélnek egy idegen nyelvet.

De ha nem is utaznak sűrűn, a dán hentesnek és horvát hidegburkolónak is van Internet hozzáférési lehetősége. Egy idő után, idegen nyelv – jelen esetben elsősorban és szinte kizárólag az angol – tudása nélkül már nem lesz értelme böngészniük a Világhálón.

Végezetül: Van egy régi közmondás – és a közmondások hosszú évek megfigyelésén, letisztult bölcsességen alapulnak -: Ahány nyelven beszélsz, annyit érsz!