Mitől is olyan "különleges" és "egyedi" a magyar nyelv?
Gyakran hallom ezt a kijelentést, de mivel elég sok nyelvet van szerencsém ismerni, így viszonyítási alap birtokában nehezemre esik értelmezni, mivel szerintem van éppen elég hasonló jellegű nyelv. Nyelvtanilag nagyon hasonló például a török a finn, jelentésárnyalati sokszínűség szempontjából szintén hasonló a török és az ír. Ami pedig a különlegességet illeti, a kínai még a magyarnál is bőven különlegesebb.
Szóval nekem legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy egyszerűen csak egy nyelv a sok közül a magyar is.
Jó, ez az anyanyelvünk, ezt szoktuk meg, nyilván ez a legkényelmesebb nekünk, meg szeretjük is, meg szép is, szó se róla, de akkor miért nem lehet tényleg EZT mondani, nem pedig más nyelvek ismerete nélkül kijelenteni, hogy ez márpedig a Nyelvek Nyelve? Jó, NEKÜNK, az, ezt szubjektíven lehet is mondani, de objektíven azért már túlzás lenne állítani.
Szóval nincs azzal semmi bajom, hogy szeretjük az anyanyelvünket, mert tényleg szép is, szeressük, semmi gond. Csak azt nem értem, miért kell ezt annyira túlspirázni, hogy nem csak hogy szeretjük, de még ezen túl valami óriási nagy világcsodájának is tartjuk...?
Kedves Kérdező!
Ki fog kopni, de sebaj, ahogy mondtad: teljesen nem fog eltűnni. Én majd maximum még intenzívebben fogok irodalmi munkákat olvasgatni egy kis felüdülésért cserébe :D
Talán mostanra értettük meg egymás álláspontját teljesen. :) Jó kis eszmecsere volt!
Tagadásban vajon élenjárunk? :)
Azt olvastam valahol, hogy pl. a spanyolok ügyesen oldották meg ezt a 'magázást'. Ott az időseket tiszteletből magázzák, de amúgy a hétköznapi életben az emberek mindenhol tegezik egymást. Tehát nem az idegen/nem idegen formula határozza meg ezt a szokást, hanem valóban csak a tisztelet.
Persze én ennek ellenére sem tartom olyan nélkülönözhetetlen dolognak azt, ami pl. itt nálunk kialakult. De amint a kérdező is rávilágított még csak nem is a magyar nyelv sajátossága, hanem a németből átvett, másolt arisztokrata divat szabály. Ami az eredetét ragyogóan meg is világítja, és ez nekem nem túlságosan szimpatikus.
Nem szeretem az olyan társadalmi kategoriákat, melyeket még a magázás szokásával is megkülönböztetnek, megerősítenek. Ezek, ebben az amúgy is hideg és távolságtartó világban, még inkább elválasztják egymástól az embereket, nem pedig segítenek összekötni őket.
Szerintem nem természetes ez a szokás, egy nagyon is felesleges protokoll, mely valamikor az úri világ magát elválasztani, megkölönböztetni, kiemelni akaró célját szolgálta.
A megkövetelt, protokolláris tisztelet, nem igazi tisztelet.
Vagy rosszul látom?
16:21-es: Igen, szerintem is. Köszönöm a lehetőséget. :)
És igen, tagadásban valószínűleg tényleg igen jók a magyar nyelv adottságai. :D
23:56-os: Lehetséges, ez a spanyol módi valóban egy jó kompromisszumos megoldásnak tűnik, talán még a legjobbnak, ha mindenképp szeretnénk valami nyelvi "tisztelet-kifejező eszközt".
Egyébként pedig _abszolút és tökéletesen_ egyetértek a meglátásaiddal. :)
12:45-ös: Amennyiben csak hiten alapuló, megalapozatlan önteltkedésről van szó, úgy valóban ez a helyzet, és ezt nem szeretem én se.
Viszont amint fentebb beszéltük, minden nyelvnek vannak egyéni különlegességei, előnyei a másikakkal szemben, ez igaz és el lehet ismerni - csak ugyanígy a hátrányait is, hogy valóban egészében, mindkét oldaláról láthassuk a képet. Erről szól a kérdés. :)
Mivel talán te is - kedves kérdező - valószínűleg az angolról tudsz legtöbbet, megkérdezném, hogy az angoloknál mennyire ismert, vagy használt az anyanyelvi szinten angolul beszélők körében az a régi magázó kifejezésmód, amiről nemrég hallottam. 'thue art', és a 'yue are' mellett/helyett(?) volt használatban. Csodálkoztam is régebben a szótárban így szereplő szavak láttán, hiszen az 'art' manapság teljesen mást jelent elsősorban.
Mike Oldfield Tres Lunas című 2002-es lemezén szerepel is egy ezzel a régi formával írt cím: "Thou Art In Heaven". Ennek a számnak némi szövege is van.
Ez a kifejezés valóban magázásnak számít/ott? És mennyire ismert, vagy használt kifejezés ez az angolban napjainkban?
Manapság a "thou art" köznyelvi beszédben már egyáltalán nem használatos, kifejezetten irodalmi, archaizáló fordulatnak számít, kb. mint nálunk a "vala" meg a "lészen". Tehát írásokban vagy dalszövegekben előfordulhat művészi eszközként, de köznapi beszédben legfeljebb színpadiaskodásból vagy humorizálásból.
Egyébként eredetileg pont a "thou" volt a tegezés (vö. német "du", svéd "du"), a "you" pedig a magázás. Ironikus módon azonban ahogy kikopott a "thou", úgy funkcionalitását, univerzális használatát tekintve mégis tegezéssé vált a "you" is.
Köszi mindent, amit írtál. Megkérdezhetem, hogy neked mi a végzettséged, vagy mivel foglalkozól?
Ez a téma mindig nagyon érdekelt, hiszen nem kicsit érdekes!
Na szóval sok informáló jó ill. érvelő választ láttam.
Mindegyik nyelv különleges. Persze ezek a "különlegességek"-et mércézzük. (szóval van ami nagyobb s mi kissebb.
AZ angol azért különleges, mert nagyon átalakuló nyelv,
Nézzük:
Mikor a flektáló angolajkú germánok Brittanniát megszállták és nyelvük kivált az ősi germán nyelvből, akkor még olyan volt a szókincse mint pl. a német és MEGVOLT A HÁROM NEM (se,paet, seo,) az öt eset stb.
Egyes germán nyelvtörvények nem hatottak rá, mivel a germán ősterület és Brittannina között ott volt a La-Manche tenger. Az angolszász szavak dán befolyás miatt megváltozott a szavak vége.
Középangol: ELfoglalata Hódító Vilmos francia király Nagy-Brittanniát. Milyen nyelvet beszéltek a vezetők s a műveltek? Franciát! Így 1066-tól 1343-ig egyes germán szavak a latin nyelvhulláma alá kerültek. Sok rövidítést is átvettek: etc. e.g. p.m. a.m.
Érzékeltetem: (német/angol/latin
példa: s Beispiel,example/exemplum
r See,lace,lacus
Ez már szegény angol nyelvnek épp elég volt, HOGY A NYELV KREOLIZÁLÓDJON.(kreol több nyelv hatásai során egy nyelv leegyszerűsödik, persze vnnak ezellen cáflatok is)
Így az idő az angol átrakja a flektáló nyelvek eléggé nagy soraiból az izoláló csportba.
És még nincs vége!
Jön Shakespeare nyelve, mely szintén olyan nehéz megérteni-e egy mai angolnak mint óangolul a Faeder ure/Our Father-t
Miután az reneszánsz angol végetért, elkezdődött a gyarmatosítás és a modern angol. Időközben kihalt a magázó forma.
Ezzel búscúznék:
Persze vannak kivételek s cáflatok ez ellen is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!