Van még esély arra, hogy az eszperantó újra felemelkedjen és betöltse (legalább részben) eredeti célját?

A véleményem nem csak neked szól, ezért ha nem vagy rá kíváncsi, ne is reagálj.

Az a nyelvi hiba, amit említettem, és sajnos még rengeteg ilyet tudok idézni, részemről nem gúnyolódás tárgya. A gyakori ilyen, és ehhez hasonló torz nyelvezet világít rá az eszperantó nyelv megtévesztő ”sikeres” működőképességére az egynyelvűek között.

Azért alakulhat ki ilyen hibás nyelvezet az egynyelvű eszperantisták között, mert többnyire azonos anyanyelvi környezetben gyakorolják a nyelvet, és fel sem tűnik számukra, hogy valójában nem eszperantó nyelven beszélnek, hanem a saját anyanyelvük szerint beszélnek eszperantó szavakkal. A magyar anyanyelvűek között szinte törvényszerű, hogy a bonyolult magyar igéket egy-az-egyben eszperantó igékkel helyettesítik: ”Mi legis ĝin.” helyett: ”Legis.” (mint az ”Olvastam.”)

A nemzetközi találkozókon többnyire óvodásszintű fogalmazások hangzanak el az egynyelvűek részéről. A többnyelvűek viszont tudnak színvonalasabb, igényesebb mondatokat is használni, de az eszperantóra, mint sémás, nem nemzeti nyelvre, nem nekik lenne szükségük!

Az egynyelvűek viszont csak igen egyszerű mondatokat tudnak értelmileg helyesen megszerkeszteni, és ebből áll zömében a ”társalgásuk”. Ez persze nem az ő hibájuk, hiszen az a kevéske nyelvtani szabály aligha adhat számukra útbaigazítást a nyelv helyes használatára.

A vastag P.A.G. vagy P.M.E.G. nyelvtankönyvek kusza, inkább ”indoklásai”, mint szabályai, elijesztik a nyelvtanulókat. Azzal a fáradsággal és befektetett idővel, amivel át lehet tanulmányozni az említett nyelvtankönyv-szörnyeket, már akár angolul is meg lehet tanulni alapszinten, és akkor legalább több nagyságrenddel nő a potenciális kommunikációs partnerük száma. Egyszerű, óvodásszintű társalgási nyelvezetet bármilyen idegen nyelven elérhetünk néhány hónap tanulás alatt.

A tárgyilagosság kedvéért kiemelem, hogy mindezért nem az eszperantó nyelv koncepciója, szerkezete a ludas.

Az ember egyik szeme nevet, a másik sír: egyrészt van egy remek ötlettel (sémásság) indított tervezett nyelv, másrészt pedig van hozzá egy botrányosan hiányos nyelvtani szabályzat, amit nyelvtanilag ellentmondásos módon megszerkesztett példamondatok, fordítások egészítenek ki.

”A hiányok pótlása, a félreértések kiküszöbölése a nyelvi közösségre van bízva, az használja, alakítja.”

, , , , , , , ,

Ez sajnos nem igaz. Ha így lenne, már rég lennének pl. szórendi szabályai az eszperantó nyelvnek. De Z. végrendelete miatt, a mai napig érvényes az a Fundamento, amely semmibe veszi pl. a szórendi szabályok szükségességét. Zamenhof meggondolatlanul megtiltott mindennemű átalakítást. Ez vezet az eszperantó nyelv lassú, de biztos eltűnéséhez.

Ez a cikk pont ezzel a témával foglalkozik és szedi ízekre:

„… így vezet a nyelvi köntösbe bújtatott frusztráció nemzetközi konfliktusokban REMÉNYKEDŐ érzelmekhez!” Reagálás az „Eszperantó vagy kínai” c cikkre.

[link]