Van még esély arra, hogy az eszperantó újra felemelkedjen és betöltse (legalább részben) eredeti célját?

Amit leírtam, már nagyon régóta ismert jelenség. Legkorábban Kazimierz Bein (1872 – 1959) döbbent rá erre a szomorú valóságra. Mint említette: ”Az eszperantisták nem beszélik a nyelvüket.”

És hiába próbálja ezt megcáfolni néhány többnyelvű, akik számára nem gond az eszperantó elsajátítása, mert néhány fecske nem csinál nyarat..

Ne haragudj, de olyan zagyvaságokat írtál, hogy mindjárt befonom a nemlétező hajam. Még hogy eszperantisták nem beszélik a nyelvet? Ez a legnagyobb őrültség, amit írhattál. Gyere el velem egyszer egy eszperantó rendezvényre vagy legyél jelen, amikor két más országbeli eszperantista találkozik valahol, még ha netán kezdők is, akkor is nagyon jól tudják használni az eszperantót. Bátran kimerem jelenteni igenis használjuk, beszéljük az eszperantót. Istenem, nem tehetek róla, hogy Te nem veszed a fáradtságot, hogy jobban megismerd ezt a nyelvet, és ne csak hallomásból alakítsál ki róla véleményt.

Kazimierz Bein egy neves lengyelországi eszperantista volt, aki ráadásul még az eszperantót is megtanulta (tehette, hiszen több nyelvet beszélt). Híressé vált a Bolesław Prus ”A fáraó” című művének eszperantóra fordításával (”La Faraono”) 1907-ben.

Majd ha Te is alkotsz akkorát, mint Kazimierz Bein, aki szerint: ”Az eszperantisták nem beszélik a nyelvüket”, akkor majd jogod lesz kétségbe vonni ennek a híres, és a nyelvet profi módon használni tudó eszperantistának a véleményét. Az véleményem eltörpül e nagyszerű műfordító véleményéhez képest, de megerősíti azt.

Én nem használok jelzőket a Te véleményeidre. Ettől függetlenül Te továbbra is használhatsz jelzőket, legfeljebb ezzel magadat minősíted. Én inkább konkrét érvekkel élek.

Egy kis érdekesség:

A kommunista érában, a varsói szerződés keretében, egy javaslatra felmerült az eszperantó nyelv oktatásának bevezetése a tagállamokban. Ez azért jöhetett szóba, mert nyílt titok volt az orosz nyelv oktatásának botrányos hatékonysága (kivéve a Sz.U.-t és Bulgáriát). Ne gondoljunk az orosz nyelv nehézségére, hiszen az nem egy nehéz nyelv, és politikai okokra se gondoljunk. Egyszerűen arról volt szó, hogy a fiatalok számára az akkor tetsző könnyűzene nem orosz nyelven szólt, és hogy pl. az angol nyelvkönyv tanszövege Londoni látogatásról, míg az orosz nyelvkönyv tanszövege a komszomolról szólt, stb.

Született is egy szándéknyilatkozat, amely röviden azt tartalmazta, hogy a tagállamok megvizsgálják a nyelv bevezetésének lehetőségeit, majd ezt követően újra összeülnek, és szavaznak annak bevezetéséről. Továbbá, ha legalább öt tagállam elfogadja az eszperantó nyelv bevezetését, akkor mindegyik tagállamban kötelező lesz az eszperantó nyelv oktatása.

A nyelv tanulmányozási időszakának lejárta után, a szavazáskor, az eszperantó bevezetését elvetették.

Az a napnál is világosabb volt, hogy nem előítéleti okok vezettek az eszperantó nyelv bevezetésének elvetéséhez, hiszen az egy semleges, 70%-ban latin szógyökökből álló tervezett nyelv. De az orosz nyelv iránti ”szimpátia” sem játszott szerepet (kivéve Sz.U. és Bulgária államokat).

Egyszerűen arról volt szó, hogy a tervezett nyelv alaposabb megvizsgálás közben fény derült olyan komoly problémákra, amelyek feltétlenül orvosolandók még a bevezetés előtt, de jogi okokból mégsem orvosolhatók (Z. végrendelete miatt).

Ugyan ezek az okok teszik ma is lehetetlenné az eszperantó nyelv hivatalos elfogadását közéleti célokra.

Így az eszperantó marad mint egy hobbi nyelv a több nyelvet beszélők számára (akik amúgy az angollal vagy egyéb idegen nyelvvel is jól elvannak), ill. mozgalmi alapot nyújt azok számára, akik egy eszperantó találkozón ”saluton” -nal köszönnek, és ”ĝis revido” -val búcsúznak, de ezen szavak között anyanyelven kommunikálnak (”krokodiloznak”, ahogyan ezt a eszperantó világban hívják - ez is megerősíti a véleményemet).

Bizonyára nem tűnt fel számodra (a témaindítóra gondolok), az a többször megemlített szó: ”többnyelvű”. Bizony, ez a szó utal a gondok kulcsára!

Nem tudom, mennyi idegen nyelvet ismersz (akár passzívan, akár aktívan), de bizonyára tisztában vagy azzal, hogy egy nyelv használatához mindenképpen szükségesek nyelvtani szabályok, kivétel-listák. Szabályok, kivétel-listák nélkül süketek párbeszédje folyhat.

Ugye világos számodra, hogy 23 szabállyal nem lehet egy nyelv működését meghatározni?

Az eszperantó nyelv szabályzata 16 bekezdésből áll, összesen 23 önálló szabályból. Ennyi szabállyal képtelenség egy nyelv használatát egyértelművé tenni. Arról nem is beszélve, hogy a nyelvalkotó szerint az eszperantó nyelvben nincsenek szórendi szabályok. Ilyen kijelentést egy minimálisan nyelveket tanult, és értelmes ember ki sem ejtene a száján...

További gond, hogy a nyelvalkotó rengeteg példamondatot hagyott hátra a nem létező nyelvtani szabályok pótlására. Csak az a baj, hogy ezek a példamondatok nyelvtani szabályok szempontjából ellentmondásosok. Ilyen ellentmondásos példaszövegeket még magában a Fundamento -ban is találunk.

Az alapvető gond, amiért az eszperantót nem fogadták el a varsói szerződés tagállamai, és a jelenlegi meghatározottságában sosem fogják elfogadni, bármely államról legyen szó, az a rengeteg és nélkülözhetetlen nyelvtani szabálynak, kivétel-listának a hiánya.

Zamenhof végrendelete viszont megtiltja a nyelvtan alapszabályzatának (”Fundamento”-nak) módosítását, vagyis a nyelvtani zűrzavar kiküszöbölését a feltétlenül szükséges, egyértelmű szabályok és kivétel-lista bevezetésével.

Mégis miért boldogulnak az eszperantóval a több nyelvet ismerők? - azért, mert a nemlétező szabályokat kölcsönveszik a saját anyanyelvükből. Ebből adódik, hogy azok a nemzetek, amelyek azonos vagy szomszédos országokban élnek (és gyakran hasonló nyelvtani szabályok jellemzik az anyanyelvüket), a hiányzó nyelvtani szabályokat a saját anyanyelvükből kölcsönzik. A ”lóláb” akkor bukik ki, amikor pl. európai eszperantisták olyan más kontinenseken élő eszperantistákkal kommunikálnak, akiknek anyanyelvük többnyire más szabályokkal működik.

Hasonlóan félrevezető az eszperantónak ”sikeres” használata azonos anyanyelvűek között, még akkor is, ha azok egynyelvűek (az anyanyelvükön kívül nem ismernek más idegen nyelvet).

Ilyen esetben az eszperantóval kommunikálók gyakorlatilag anyanyelven beszélnek/írnak, és az anyanyelvi szavakat egyszerűen lefordítják eszperantóra: ”Mi demetis la ekzamenon.” == ”Letettem a vizsgát.” - de hová? :-D

Még anyanyelvi szófordulatokat is alkalmaznak egymás között, és boldogak, hogy azokat jól megérti az azonos anyanyelvű társuk, aki szó szerint visszafordítja azt az anyanyelvre. Na-ná hogy megérti...

De mindig akad néhány több nyelvet beszélő eszperantista, aki ”a többség nevében” (egynyelvűek nevében) bizonyítja, hogy igenis meg lehet tanulni az eszperantó nyelvet a szükséges, de nem létező vagy ellentmondásos szabályok és nemlétező kivétel-lista nélkül is.

De az is nagyon gyakori, hogy olyanok is védik körömszakadtáig a jelen, nagyon hiányos meghatározottsággal rendelkező eszperantót, akik maguk sem beszélik a nyelvet.

A konferenciákra többnyire mindig ugyanazok a többnyelvű személyek mennek, akik számára pl. az angol nyelv sem jelentene különösebb gondot a kommunikációban. De olyanok is megjelennek, akiknek van pénzük részt venni a konferenciákon, de ők ott vagy némák, vagy ”krokodiloznak” a honfitársaikkal.

Összegezve, az eszperantó legkomolyabb baja a rengeteg hiányzó, de feltétlenül szükséges, egyértelmű nyelvtani szabály, és kivétel-lista, és persze a nyelvtani koherencia szempontjából csapnivaló teljes eszperantó irodalom. Olyan ez, mintha a mai magyar nyelvű érettségin elfogadnánk pl. a XVII századi irodalmat is, mint a mai magyar nyelvezetet meghatározó anyagot.

Alapvetően egyetértek veled, de azért jegyezzük meg, hogy Zamenhof nem volt tanulatlan. Tisztában vagyok vele, hogy nem volt nyelvész, de tudomásom szerint 16 évesen már nyolc nyelvvel foglalkozott...

Amikor írtad, hogy "letettem a vizsgát", ott megértettem, mit akarsz mondani. Azt hiszem, meggyőztél. A kivétel-lista elgondolkodtatott... szerinted egy nyelv nem működhet kivételek nélkül? Kell "kivétel-lista"?

, , , , , , , ,

Az inkább nem dicsérendő rá nézve, hogy bár több nyelvet beszélt, mégsem volt képes felismerni, hogy semmilyen nyelv nem működhet rendesen szórendi szabályok nélkül. A többi hiányzó szabályról nem is beszélve. Ez ”női” típusú gondolkodásra utal, amire leggyakrabban a lexikális tudásra alapuló gondolkodás jellemző, és nem az analizáló gondolkodás.

Még az is csak ”műkedvelő” szintre utal, hogy az általános ötnyelvű szótárban (Universala Vortaro) az igék működéséhez nem mellékelte az egyébként nélkülözhetetlen információkat: tárgyas, nemtárgyas, stb. Ez pl. az angol nyelvben azért nem szükséges, mert ott a szórend határozza meg a tárgyat.

Temérdek fölösleges anyanyelvi szófordulatot vitt be az eszperantóba, ami összeegyeztethetetlen egy sémás nyelv alapkoncepciójával. Ezen szófordulatok helyett lett volna megfelelő racionális kifejezés is. Éppen az egy ilyen sémás nyelv lényege, hogy minden kifejezés értelmes alakot öltsön: pl. nem ”rájöttem” hanem ”kitaláltam” stb. A legtöbb szófordulatnak van normális (racionális, egyből értelmezhető) változata, de főleg a fiatalok hajlamosak ”megunni” a meglévő és amúgy jól használható racionális kifejezéseket, és helyettük fölösleges, újabb szófordulatokat vezetnek be.

De ami a legdurvább, hogy szemet szúró ellentmondások vannak a Fundamento 23 szabálya (16 bekezdés) és az Ekzercaro (Példamondattár) között. Az eszperantó alapszabályzatát, a Fundamento-t, egyébként *senki* szakember-fia nem lektorálta!

Az emberi nyelv nagyon bonyolult dolog. Kivételekre akkor nincsen szükség, ha a nyelvtani szabályok minden lehetséges helyzetet lefednek (ez persze képtelenség), és a nyelvet karbantartó ”illetékes közeg” nem engedélyezi, hogy a meglévőkön kívül további (nem értelmes) kifejezések kerüljenek a nyelvbe.

Látod, megint őrültségeket írogatsz. Valamit kiragadsz a sok közül és azon lovagolsz.

Kioktatsz,hogy ha majd én is olyan nagyot alkotok, min Kabe, akkor beszélhetek. Feldobtál egy mondatot, amit szerinted az eszperantisták rosszul fordítottak le. Talán barátom Te, de az eszperantisták ezt így fordítják: "Mi faris ekzamenon" nem pedig, ahogyan Te írtad: ”Mi demetis la ekzamenon. Ezt így még sohasem hallottam. Nem tudom, honnan vetted. Bizonyára kerítettél egy szótárt és onnan szépen kimásoltad.

Amint már múltkor is javasoltam, menj el egy külföldi eszperantó rendezvényre, hogy meghalld és lásd, igenis eszperantisták tudnak kommunikálni ezen a nyelven. lehet, hogy Te egy magyarországi eszperantó klubban jártál és ott tapasztaltad, hogy a tagok magyarul társalognak. Sajnos ebben igazad van, mert két magyar utcán, klubban és egyéb helyeken magyarul szólal meg, de azért vannak kivételek is. Ezért írtam, ha módodban áll, akkor lehetőleg külföldi rendezvényekre menj el, ahol nemzetközi a társáság. Például egy nagy asztal körül ül magyar, német, lengyel brazil, japán, kínai, arab stb. eszperantista, és ha ott sem tudják használni az eszperantót, akkor megint csak azt mondom befonom a nem létező hajamat.

Ha kívánod, akkor szívesen megadom a drótpostacímemet és segítek megismerni az igaz eszperantót.

Ha akarod, ezt eszperantóul is leírom neked, hogy lásd ez a NYELV IGENIS HASZNÁLHATÓ.

Zamenhof akkor csapta be saját magát, amikor kipróbálta az eszperantó használatát azonos anyanyevű emberek között. Az eredmény meglepően jó volt, és ebből arra következtetett, hogy nem is szükséges további szabályokat definiálni a nyelvnek. Arra persze nem gondolt (nem lévén egy mérnöki gondolkodással megáldott egyén), hogy esetenként, éppen azért használható jól az eszperantó nyelv a szükségesnél sokkal kevesebb szabállyal, mert az azonos anyanyelvűek (vagy azok az emberek, akiknek anyanyelve hasonló szabályokkal működik), a hiányzó szabályokat az általuk ismert nyelvből, nyelvekből merítik. Ez alapján merte kijelenteni pl. azt is, hogy az eszperantó nyelv szórendi szabályok nélkül működik.

Három különböző nyelvtípusú országban (latin, szláv, germán) vettem rész találkozókon, és azt tapasztaltam, hogy mindegyikben egymás között tökéletesen megértették egymást az eszperantisták (még akkor is, amikor nem ”krokodiloznak”).

De én szeretek nem mozgalmi, komoly, tudományos dolgokat is megvitatni idegen anyanyelvű emberekkel, de amint bonyolultabb mondatokat ”provokáltam” ki az eszperantó nyelvet használó, de más anyanyelvű társaimtól, máris megértési gondok merültek fel, és angolra kellett váltanunk, hogy jobban megértsük egymást.

Mindez nem azért történt, mert az eszperantó nyelv elvileg nem lenne alkalmas bonyolultabb mondatok szerkesztésére, hanem azért, mert hiányoznak a nyelvtanából a feltétlenül szükséges *egységes, egyértelmű* nyelvhasználati szabályok.

Több külföldi találkozón már megkértek, hogy ha tehetem, máskor is vegyek részt rajtuk, mert akkor rá tudom ”kényszeríteni” a helyi eszperantistákat, hogy ne anyanyelven társalogjanak ezeken a találkozókon. Így lettem tagja német, szlovák, román és horvát eszperantista szervezeteknek. De ma már egyetlen magyar eszperantista szervezetnek sem vagyok a tagja. Az említett ”Mi demetis la ekzamenon” mondatot egy eszperantó nyelvet oktató neves magyar eszperantistától olvastam egy eszp. lev.listán. Nem említem meg a nevét, mert nem célom, hogy konkrétan bárkit is megszégyenítsek. Ilyen hibák is a botrányosan hiányos nyelvi szabályzat miatt születhetnek, ezért sem szeretném bántani az ilyen hibákat elkövetőket, hiszen nem ők tehet róla, hanem a Fundamento, a P.A.G. és a P.M.E.G.

Sajnálom, hogy ilyen rossz élményeid vannak, de az hogy valaki valamilyen nyelvi hibát ejt, az nem az eszperantó bűne.

Én mindenhol, mindenkivel meg tudtam magam értetni ezen a nyelven egyetlen egyszer kellett átváltanunk más nyelvre, még akkor sem, ha az illető kezdő volt.

Eszperantó előtt volt egy műnyelv a volapük, amivel tényleg az emberek nem tudták megértetni magukat és az első kongresszusukon egy más nyelvet kellet használniuk. Valószínűleg ezt kevered össze az eszperantóval.

Azt javaslom fejezzük be a vitatkozást, még mielőtt megsértenénk egymást! Ha neked nem jött be az eszperantó, akkor nem kötelező ezt a nyelvet használni és tudni, csak arra kérlek ne állíts olyat, ami nem igaz és valós, még pedig, hogy különböző nyelveket beszélő eszperantisták nem tudnak kommunikálni egymással. Ha valamit nem tudsz, mert nincs benne tapasztalatod nyugodtan forduljál hozzám.

espbela@t-online.hu