Németben az "ä"-t és "e"-t mikor kell "e"-nek (az "ä"-t egyáltalán annak kell, vagy [æ]-nek? ) és mikor "é"-nek ejteni?

Lehet, hogy le leszek szólva, de szerintem a német nyelv "szabványosított" változata elég messze áll a különböző vidékeken beszélt német dialektusoktól. Ezért Te az irodalmi nyelvet próbáld elsajátítani és majd idomulsz ahhoz a közeghez valamennyire, amelyben az élő nyelvvel találkozol. Így Téged meg fognak érteni, Te őket eleinte csak akkor, ha tapintatosak, figyelmesek Veled.

Ha úgy nézzük, a (beszélt) német nyelv abszolut nem egységes, sok-sok erősen eltérő nyelvjárásban beszélik/létezik. Az írott nyelv viszont egységes. A beszéd kölcsönös érthetőségéért talán a tévé tesz a legtöbbet, amit "Fernsehdeutsch"-nak titulálnak :-)

Ha az írás és a politikai identitás nem különbözne, akkor a hollandra is rá lehetne mondani, hogy német (szerintem az is). Sőt, az osztrák és délnémet dialektusok nagy része közelebb áll az angolhoz mint az irodalmi némethez, azaz a "Hochdeutsch"-hoz.

A kiejtéshez még:

b : ezt keményebben kell mondani, mint a magyarban, szinte a puhábban ejtett magyar p hangnak felel meg.

Példa: Ba-ba (ez a magyar pá-pá megfelelője, pont úgy is mondják).

p : kemény p

d: keményen ejtik, olyasmi mint a magyar t

t: nagyon kemény, mintha egy h-t is mögé tennél

Példa: a Deutsche Welle TV rövidítése : DWTV

ezt magyarhoz szokott fül "tévétéfáu"-nak hallja...

Ha a szótag magánhangzója rövid, akkor nincs különbség az ä és az e kiejtése között, a Hände lehetne Hende is: /'hɛndə/. Ha hosszú, akkor lehet különbség: gebe – gäbe = /'ge:bə/ – /'gɛ:bə/, de lehet azonos is: /'ge:bə/. Az [æ]-t nem használják a Hochdeutschban (nyelvjárásokban persze bármi előfordulhat).

A német magánhangzók kiejtéséről itt is találsz leírást, meg az oldalon linket a mássalhangzókra:

[link]

" Theodor Siebs (a Hochdeutsch fonetikájának a legismertebb alkotója) kiejtési normái szerint legfeljebb az egyetemi tanárok beszélik a németet. "

Hallottam már számos egyetemi tanárt, aki a közelében sem volt ezeknek a kiejtési normáknak. Szerintem Hochdeutschul senki sem beszél, eleve ez egy norma, nem pedig a valóságot próbálja leírni, és mint minden normát, ezt sem tartják be 100%-osan.

Hosszú ä nyílt vagy zárt, ez kb. olyan kérdés, mint amilyen a magyarban is van egy csomó: a magyarban elvileg különbség van a hosszú és rövid magán- és mássalhangzók ejtésének hosszúsága között, a valóságban azonban ez rengetegszer nem alakul szabályosan. A szavak végén különösen nem. Magyarul tanuló külföldiek biztosan hosszas vitákat folytatnak arról, hogy mondjuk a szóvégi ú tényleg mindig hosszú-e vagy sem, vagy csak amolyan félhosszú stb.