Németben az "ä"-t és "e"-t mikor kell "e"-nek (az "ä"-t egyáltalán annak kell, vagy [æ]-nek? ) és mikor "é"-nek ejteni?

Amikor hosszan kell ejteni (pl. nyílt szótag, h előtt stb.), akkor az ä és e ejtése eː (kb. magyar é), röviden pedig ɛ (kb. magyar e).

Az ä és e között semmi különbség, kivéve, hogy egyesek ɛː-nek (hosszú magyar e) ejtik az ä-t, amikor hosszú szótagban van. Ez "régies" vagy "választékos" beszédmód a régi nyelvtankönyvek szerint, a valóságban valószínűleg hiperkorrekció, és nevetségesen hangzik.

A hangsúlyról a németben nemrég a következőket írtam le, (de a téma nem ilyen egyszerű, ez csak a legfontosabbakat tartalmazza):

A hangsúly nem olyan egyszerű:

1. A kétszótagú szavakban általában az első szótag a hangsúlyos, pl.: die SCHUle

2. Két szóból álló szóösszetételekben az első szótag hangsúlyosabb, mint a második szó első szótagja: der SCHEINwerfer

3. A háromrészes szóösszetételeknél az első szó a leghangsúlyosabb, a második kevésbé, a harmadik a legkevésbé: DAMPFschifffahrt

4. Hangsúlytalan igekötők (előtagok): be-, ge-, er-,

emp-, ent-, ver-, zer-, miss-

Pl: begegnen, genießen, erzählen, empfangen, entbinden,

verzehren, zerrissen, missbrauchen...

5. Hangsúlyosak: ab-, an-, aus-, bei-, ein-, nach-, wieder-

Pl: abfahren, ankommen, auskommen, beibringen, einatmen, nachahmen, wiederholen

Egyelőre talán ennyi éppen elég lesz megjegyezni.

Ha többet szeretnél, írd meg!

Egy kis segítséget tudok még neked adni:

Dupla mássalhangzók előtt mindig rövid magánhangzót ejtünk, és a mássalhangzót sem ejtjük duplán.

"au" kiejtése: "Ao" pl: laut - "lÁot" "Kaufmann" - kiejtve: "KÁofman"

(a nagybetűvel írt hang a domináns)

"eu" kiejtése: "Oö" pl.: heute - "hOöte" (az "e"-t a végén redukáljuk)

"ei" kiejtése "Áe" pl: leider - "Láeder" (er - redukálva)

die Messe (a vásár, mise) kiejtve: "diMesze" ("e" redukálva)

"ie" - "í" pl.: "wie" kiejtve: "VÍ"

Meg kell különböztetni az "ich" hangot az "ach"-tól.

Az "ich" - nél mindig keskeny rést kell hagyni, ahol a levegő erőteljesen megy át.

Az "ach" a magyar sóhajtozó "h"-hoz hasonló.

Pl: "mich" "wache"

A "h" szerepe: hosszabbítja az előtte álló magánhangzót:

pl: die Wohnung - kiejtve "divóónung"

Tudom, hogy még mindig nem vagy megelégedve, de most be kell fejeznem, mert nagyon fáradt vagyok. Holnap folytathatjuk, ha még lesz kérdésed.