Van Magyarországon még olyan település, ahol akár a romák, akár valamilyen másik nemzetiség a hétköznapokban egymás között jellemzően a saját nyelvét használja a fiatalabbakat is beleértve?

Sajnos én attól tartok nem (pedig így kellene mennie a Monarchia óta). Déli szép beás cigány falvainkból láttam pár évtizedes videókon életképeket ahol beás nyelvet használnak (pontosabban a muncsán nyelv(járás) helyi változatát), és a budapesti VI, VII. kerület egyes házaiban fiatalkoromban személyesen látogattam a 90-es, 2010-es években nagycsaládokat, ahol szép folyékony lovári cigány nyelvet beszéltek.

Teljes településszintű mindennapos elsődleges használaról sajnos nem hallottam (ha esetleg mégis van, annak örülök egyébként).

Én is úgy gondolom, hogy a Monarchia polgára akkor jár el helyesen, ha ősei anyanyelvének elmélyítésével járul hozzá a király országainak üdvéhez, a mi családunk is tartja a német, szlovák kötődéseket, személyesen meg érdeklődöm a Monarchia egyéb nyelvei iránt is, főleg a cigányokhoz köthető beás, lovári nyelvhez; talán még ők őriznek valamit abból a szellemből, amiről a Monarchiának szólnia kellene. A latint passzívan értem kb. az ifjúsági irodalom szintjén, régi XVIII-XIX századi kicsit ,,utopista'', ,,scifi-szerű'' regények olvasásánál még hasznos is (Morus, Campanella, Bacon mellett Kepler is írt efféléket, az alaphangot valószínűleg Cato ,,Somnium Scipionis'' műve ihlethette). Sajnos azt kell mondjam a XX. században nem valósultak meg ezek a naivan optimista jövőutópiák, túlságosan kizárólagos, tolakodó eszmék jutottak felszínre, és ennél is nagyobb baj a sebezhetőbb társadalomrétegek, főleg a cigányok szegénységének elhatalmasodása. Alapvetően azonban a cigány néprajztól még ma is sokat várok.

Köszönöm szépen válaszodat! Sajnos a legjobb esetben is a 40 fölötti korosztály tagjai voltak, szóval úgy tűnik, a nyelvvesztés alulról szalad föl a korfán.

A 90-es években Budapesten sok cigány kisgyerekkel találkoztam, a gazdasági válság, a korai kapitalizmussal járó nyomor miatt jöttek föl Pestre, többnyire édes Erdélyből jöttek át, néhányan pedig talán még Romániából is (mármint a Regátból). Na szóval az erdélyi és a romániai jövevények között még 10-év körüli gyerekeket is hallottam szép folyékony cigány nyelvet beszélni, sőt, én magam is úgy beszéltem velük, mert románul nem tudtam. Szóval úgy látszik, hogy ott mg voltak még ősibb, hagyományőrzőbb cigány települések is.

A 70es, 80-as években persze még nálunk is voltak, sőt, ma is vannak érdekes délmagyaroszági települések.

[link]

[link]

Ahogy a fenti linkekből látszik, egyes helyeken a cigány közösségek még a régifajta népi mesemondó hagyományát is ismerték, sőt, eezeknek a tudása szerves módon ekkoriban még át is hagyományozódott a helyi gyerekekre, a mesemondás, a folklór még teljesen természetes módon részét képezte a mindannapi életnek. Nem csoda, hogy a cigány népmesék természetes keletkezési folyamata még a 70-es években is élő volt, ezért is van az, hogy a cigány népmesékben előfordulnak mese motivumokkal kevert modern életképek is, pl. a király táviratot kap a csatáról, repülővel megy, tanácselnökökkel tárgyal, gépesített aranyvécéje van ami automatikusan kitörli az ember fenekét, stb. mindezt anélkül, hogy a népmese természetes ősi logikai jellegében sérülést okozna.

Sajnos csak egyetlen igazán mindennaposan is hangsúlyosan előtérben lévő nemzetiségi nyelvet használó településről tudok bizonyosan, ez Sopron, (másodlagos, külső fejlemények, hatások miatt).

Ugyanakkor talán nemzetiségeink kutatása szerte az országban remélem ma sem lehetetlen téma.

LOvári cigány nyelv tanulására nekem ebből van emlékem:

Choli Daróczi József: Zhánes románes? Cigány nyelvkönyv

ma is érdekes, mert ha rákeres azember, talál PDF-ben letölthtő példányt is.

Beás cigány nyelvből Orsós Anna könyveire érdemes rákeresni (Orsós + Anna + beás)

Sajnos a legfontosabb bevezető, önálló tanulásra is alkalmas könyvei azok pont várólistásak. Azoonnal megkapható könyvei is vannak, ezek azonban mind szöveggyűjtemények. Végül is ezek is használhatók önálló taulásra, de csak ha románul tud (vagy tanul mellé) az ember.