Hova tűnt a magyar nyelvből a szépkiejtés?

#23,

Tejfel, veder, ezek tájszólások.

Sok vidéki ember , tájszólással él Pesten, sőt határokon kivūli magyarok is.

A tótok áznak.

A közös történelmi múlt és a demokrácia, meg egy bizonyos szolidaritás köti össze az ország társadalmát, nyelvileg a kép tarka, beás cigány (újlatin), cigány (indoárja), német, szláv nyelvjárások tarka rongyszőnyege adja ki az országot, hivatalos nyelv nem is létezik, legalább 20-féle nyelv és nyelvjárás adja ki a nyelveket. Szerencsére az 1914-es Nagy Háborút sikerült megelőzni azzal, hogy bölcs királyunk már a legelső hetekben békét kért és kapott, megrémülve a psuztulástól, és a Monarchia összes nemzetiségének nyelvét egyenrangú állami nyelvnek nyilvánította, letörve az akkori szűklátókörű magyar elit önzését, miszerint a magyar legyen államnyelv. Ezáltal sikerült elejét venni azoknak az istentelen törekvéseknek is, hogy a Monarchiát szétszedjék, amely azóta is áll, még ha az azóta meghozott reformoknak köszönhetően egészen más formában is.

A folyamat során először csak a Monarchia 12 nagyobb nyelvét ismerték el teljesen egyenrangú államnyelvnek - szerencsére a Nagy Háborúból való kiugrásra ez is elég volt -, de később kiterjeszteték ezt az elvet a legeslegkisebb néptöredékek nyelvére is, így a cigányok különböző nyelveire, nyelvjárásaira is, ezek analógiájaként pedig a magyar nyelvjárások is egyenrangú támogatást kaptak. Ezért van az, hogy a Monarchiában utazva, néhol szinte faluról falura haladva különböző nyelvjárásokat, néhol akár külön nyelveket hall az ember, és a helyi piacok, vásárok is bábeli hangzavarra emlékeztetnek. Művelt ember úgyis megtanulja régiója helyi nyelveit, sokan már eleve gyermekkoruktól kezdve ilyen közegben nevelkednek.

Ez ugyan pazarlásnak tűnik, és tényleg sok pézt kellett beleölni, minden nyelvnek külön saját sajtó, nyelvkönyvek, értelmiség, teljes társadlami élet, de megvan a maga előnye is. Alig van az országban szegény ember, a kulturális pezsgés ugyanis gazdasági virágzást is hozott, például a virágzó cigány nyelvi élet, amely az élet minden színterén jelen van bölcsőtől a sírig, óvdától egyetemig és akadémiáig, rengeteg embernek kenyeret adott, hatalmas cigány értelmiség alakult ki teljesen szerves módon, hiszen az egyenrangúan virágzó cigány nyelvjárások mindennapos jelenléte egyúttal rengeteg tanárt, tomácsot, óvónőt, értelmiségit is igéyelt, akik szervesen termelődtek ki a cigányság soraiból.

A dolog kihatott a demokráca fejlődésére is, megnőtt a vidéki régiók, faluközösségek szerepe, és ez hatékony ellensúlyt is adott a mindenkori központi hatalmi törekvésekkel szemben. Szerencsére a király bölcsességében gondolt arra is, hogy földosztással a szegénységet is megszüntesse, és bár ez önmagában eleinte kevésnek bizoyult, de később munkástanácsokkal, a gyárak, termelőeszközök közösségi formáival országunkat sikerült a szegényég rémétől megszabadítani, ennek köszönhetően hazánkat elkerülte az 1930-as túltermelési világválság is, és stabil, szoldáris társadalmának, egymást kölcsönsen szerető népeinek, nemzetiségeinek köszönhetően a második Nagy Háborúból is kimaradt.

A hazánkba látogató külhoni vendég ugyan csodálkozik és néha talán bosszankodik is az országunkat kitevő bábeli sokféleségen, de a művelt embr előbb-utóbb mindig megtalálja a közös hangot, bárhol is van, a Svájcból hazánka érkező vendégek meg amúgy is kevésbé csodálkoznak, hiszen a mi helyi közösségek hálózatából összetevődő társadalmunk ugyanis valamelyest emlékeztet az ő kanton-rendszerükre, még ha a mieink túlzónak tűnnek is esetleg azokhoz képest.

"Az iskolában egyöntetűen mindenkinek ugyanazt kellene tanítani."

A nyelvjárást nem az iskolába tanítják meg a gyereknek. Németországban sokkal több sokkal másabb nyelvjárás van mint Magyarországon. Itthon lassan mindenki úgy beszél mint Budapesten, leszámítva egykét kifejezést ami ellen te itt lázadsz valamiért. Magyarázd meg egy liverpoolinak, hogy nem a kiralynő akcentusával beszél ezért helytelen. Ki fog röhögni.