Hova tűnt a magyar nyelvből a szépkiejtés?

Pontosan fordítva van. Akkor csorbul és degradálódik a nyelv, ha eltűnnek a tájszólások. Miért kellene országszerte úgy kimondani a szavakat mint Budapesten? Már most budapesti szólás a domináns, esetleg az időseknek van más kiejtése.

Nézd meg mekkora különbség van London és Liverpool között, mégsem mondod, hogy degradálja az angol nyelvet.

Ettől sokkal több aggodalomra ad okot az angol tükörfordításából átvett kiemelő, többszörösen alárendelő mondatszerkezet népszerüsége.

Ha rákérdezel néhány embernél, keresve sem veszik észre benne a hibát.

Nyelvcsúnyítás helyett nyelvújítónak tartják a három-négy helyen megtört, angolból átvett szóismétlésen alapuló között szórendet, miközben a magyar nyelv se nem alárendelő, se nem kötött szórendü.

Beszélhetsz shakespeare-i angolt, vagy goethe-i németet, választ nagy valószínűséggel a helyi dialektusokban kapsz úgyis, plusz egyből leveszik, hogy idegen vagy, adott esetben ezt ki is használják. Célszerűbb a helyi adottságokhoz alkalmazkodni. Az iskolában anno oxfordi angolt tanultunk, aztán nem használtam évekig, amikor elkezdtem gyakrabban beszélni, akkor viszont már külföldön jártam egyetemre és emiatt nem magyar, hanem német akcentussal beszélem, keverem az amerikai és angol kifejezéseket is. Soha senkinek nem volt ezzel baja, a bennszülött vidéki angolnak sem, aki semmilyen más nyelven nem ért.

A magyar nyelvben nincs nagy különbség a tájnyelv és a hivatalos között, de azért ne várd, hogy a kisboltban Jókai stílusában felelnek. A helyesírást minden iskolában egyformán tanítják, csak aki otthon inkább tájnyelvet hall és használ, nehezebben jegyzi meg. Ha nem tetszik, költözz vissza a nagyvárosba.

#17 Pl ez a véletlen hozzászólás:

"Ami vérlázító, az leginkább az, hogy az igazi büntetést a budapesti lakosság kapja a saját hazájától"

/A saját hazájától kapja büntetését Budapest lakossága (és ez a legvérlázítóbb).

A legvérlázítóbb, hogy valójában budapest lakossága lett megbüntetve a saját hazája által.

Calójában a budapesti lakosság hazájától kapott büntetése a legvérlázítóbb/

.

.

Ezek közül bármelyik kerekebb, összeszedettebb, magyarabb.

Mindent lehet ragozni, így végtelen hosszú értelmes mondatokat gyárthatnánk megszakítások és szóismétlések nélkül - ahogy az irodalomban mai napig tesszük.

nem mondatok, csak szavak...

régen: az állatmentés nem hőstett, hanem lehetőség... / ma: ...hanem _egy_ lehetőség

régen: a nagyapám jó fej / ma: a nagyapám _egy_ jó fej

régen: orvos vagyok / ma: én egy orvos vagyok (stb.)

Az angol, ugye, amit tud, megszámol, így az egyes szám elé, ha megszámolható, kell az "a/an", így a magyarban is egyre több a teljesen fölösleges "egy". Aki ebbe nőtt bele, észre sem veszi (érthető módon:).

Ha azt hallom, adj egy ötöst, véletlenül sem jut eszembe pacsit adni, nyúlok a zsebembe pénzért, mert az én időmben még pacsit adtunk, és az öt forint is ért annyit, hogy kérjünk.

Régebben véletlenül sem repkedtek pillangók a magyar ember gyomrában, manapság egyre gyakrabban találkozom vele "műfordításokban"

És már a reklámokban is szkippelünk, nem ám átugrunk, mert az magyarul van, és milyen égő már magyar reklámban magyarul beszélni.

Hosszú a sor.

Tudom, a nyelv változik, de azért néha nagyon elszomorít ez a fajta változás. Nézzétek el nekem, maradi öregasszonynak... :)