Hova tűnt a magyar nyelvből a szépkiejtés?
Mióta vidékre költöztem konkrétan leég az agyam.
"Tölled, tölle, rolla, csípős helyett csippős, hüttő, bakkancs, padlás helyett padrás, itthon helyett ithol, túrós helyett turós(ezt még ráadásul ki is írták egy pékségben), szőlő helyett szöllő, szalag helyett szallag, ezzel helyett evvel(tudom, ez már elfogadott lett sajnos), hadd helyet hagy, belöllem"
Komolyan miért kell ezt a gyönyörű választékos nyelvet így elrontani?
Miért nem ugyanolyan az oktatás? Egy falusi iskolában ugyanúgy kéne tanítani a magyar nyelvet, mint egy városi iskolában.
Elhiszem, hogy ez sokakat nem zavar, meg tájszólás.. de basszus. Ezzel olyan szinten csorbul az anyanyelv, hogy fájdalmas. Most még csak pár szó, de később? Teljesen le kell butulnia a beszédnek?
Az írásról nem is beszélve, hogy amit az ember a közösségi médiába olvas, az még jobban fájdalmas. :(
válasza:És a helyesírás, a helyes központozás?
Kéne=kellene
.. helyett ... (de inkább egy befejezett gondolat), a basszust pedig nem kijelentjük, hanem felkiáltjuk.
Az anyanyelv nem csorbul, hanem tompul, degradálódik, leépül.
Az még jobban fájdalmas? Még fájdalmasabb. Még bántóbb. Méginkább fájdalmas.
Szóval le lehet szállni a magas lóról, a tájszólás mindig is része volt a magyar beszédnek, akkor is, ha az neked épp nem tetszik. De ha mégis úgy döntesz, hogy kigyomlálod a nyelvet, akkor legalább annyit tegyél meg, hogy a saját szövegedet visszaolvasod, és a lingvisztikiai kertészkedést a saját szövegeddel kezded!
Köszipacsi!
válasza:A kéne és a kellene ugyanolyan helyes.
A csípős és a csippős pedig teljesen más.
A szőlő és a szöllő is teljesen más. Mivel egy teljesen más szót írnak és ejtenek is ki
És az, hogy valami degradálódik vagy leépül a nyelv használóin múlik, nem pedig egy mindenképp létrejövő folyamat.
Ha odafigyelünk arra, hogy hogyan írjunk és beszéljünk, akkor meg tudjuk őrizni szépnek és nem tompul el.
Nálunk általános iskolában és a gimnáziumban is ki lettek cikizve a mindenben "ik"-et használó. pl. Pattanik, csattanik.
Ez minden, de semmiképp nem olyan, amire büszke lehet valaki, mint ahogy te is teszed.
Lehet, hogy az én szövegem sem hibátlan, senki sem állította ezt.
De alapvető szavaknak a kiejtésével és leírásával tisztában vagyok.
Sőt, németül és angolul is beszélek, és mindkét nyelvet megtisztelem azzal, hogy helyesen próbálom beszélni.
Ez csak igényesség kérdése.
Attól, hogy tőled távol áll az igényesség, még nem vagy követendő példa.
válasza:Írtam én azt, hogy helyes lenne egyébként a bakkancs, vagy a szöllő?
Nem, azt csak te képzelted oda. Mert felszínes vagy, és kapkodsz.
Ez pedig épp az igényesség ellentéte, de hát te németül, meg angolul is tudsz, úgyhogy ez talán fel is ment az alól, hogy magyarul meg nem annyira, mint amennyire te gondolod.
válasza:A legtöbb természeti nép nyelve is sok alakban létezik, és az ottanai társadalmak természetes módon soknyelvűek. Ez ott nem okoz sorvadást a nyelvekben, sőt, sokszor épp ezeknek a népeknek a nyelve jut el egy figyelmre méltó összetettségi, árnyaltsági fokra.
Van néhány jelenség, amit én is veszteségnek érzek, - például amikor egy nép nyelve a belső fejlődési mntákat valami történelmi trauma miatt teljesen elhagyja. Jelenleg nyelvjárásaink szerintem nem jelentenek ilyen veszélyt. Elképzelhetőnek tartok egy bizonyos fajta nyelvművelést, főleg bizonyos külföldi minták teljesen egyeduralkodóvá válásával szemben, de ez sok ponton összekapcsolódnék a néprajz aktívabb megélésével is, továbbá egyes helyi tösgyökeres kisebbségi nyelvek (beás cigány, egyes svábnyelvjárások) megóvásával, újraélesztésével is.
válasza: válasza:A problémára az lenne a leglogikusabb válasaz, hogy az ősszes eljárás össze lenne írva, szabályok és szókincs tekintetében is, és mindegyiknek a maga szabályai szerint, a többitől függetlenül önálló nyelvtant, teljes lejegyzést, szakanyagot hoznának létre.
Tulajdonképp a német nyelvjárások esetében ez is a helyes. Ezek ugyanis saját logikájuk szerint mind gyönyörűek, legfeljebb akkor látszik az egyik csúnyának, ha az egyiket kívülről a másik logikája felől nézzük. Ezért kellene mindengyiket a saját logikája szerint is 100%-ban önazonosan lejegyezni és a nyelvtanát is feldolgozni.
Ugyanigy kellene a cigány nyelvjárásokat is lejegyezni (nemcsak a szabványt), meg a kis sváb, szlovák, román nyelvjárásszigeteteket is (különösen a beást).
A tágabb magyar beszédterületen meg a csángót, meg szintén a további ottani nyelvjárásokat is.
Egységes szabvány terén nagyon nem gondolkodtam. Gyerekkoromban nagyjából érdekeltek a Monarchia nyelvei, abból próbálkoztam néhányat megismerni, persze jobban csak az sikerült, amiből közösséget is találtam (a családi német), mellé kicsit a szlovák és a cigány. A román tetszett volna, de nem maradt rá igazán erő, idő, a latinra viszont sikerült kicsit többet rászánni, bár csak passzivabb szintig, nagyjából ifjúsági népszerűsítő irodalom szinten.
válasza: válasza:"Komolyan miért kell ezt a gyönyörű választékos nyelvet így elrontani?"
Te vagy a megtestesült önellentmondás, Kérdező!
Te az a tipikus nyelvpusztító lehetsz, aki nyelvvédőnek/nyelvművelőnek képzeli magát, csak épp a tevékenysége eredményeképp pont az a nyelvi változatosság szorulna vissza, ami mellett ki akar állni.
A tájnyelvi alakok negatív megbélyegzésével ártotok a legtöbbet a nyelvnek, mert aki az otthonról hozott ízes beszédét lecseréli az általatok kívánatosnak tartottra, hogy ne tudjátok rajta a nyelveteket köszörülni, annál elértétek, hogy a gyerekei már ne vigyék tovább az ő nyelvjárását, amitől a nyelv bizony szegényedik, hiszen veszít a változtosságából, választékosságából. A ti tevékenységetek a kontraproduktivitás szótári illusztrációja lehetne. Öngól!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!