Melyik nyelv tekinthető a tudomány nyelvének a jelenben és a múltban?

A matematika nem nyelv, ahogy nem is természettudomány.

Filozófia

Lojban próbált matematikai alapú emberi nyelv lenni, de csak kb. a prediktumlogika és a kombintárlogika formalizmusaira épít, mellette meg néhány esetlegesebb de kétségtelenül szellemes formalizmusra. A Lojban kétségtelenül sikeresen ,,teljes'' nyelvvé vált, de eredeti céljahoz ma inkább valmiféle pragmatizmussal közelít, bizonyos értelemben kicsit talajt vesztett. Lehet hogy az időközben született eredményekre, pl. Montague eredményeire építve új alapokon lehetne egy hasonló, még következetesebb hasonló nyelvet megalapozni.

Latinnal furcsa viszonyba vagyok, alapvetően élő használatra törekedném - élőbeszéd, a közösséggel való kapcsolattartás - de egyelőre időhiány miatt csak nagyjából a szépirodalom és egyes műfordtások olvasásáig jutottam. Ma is nagy az ereje, semmi mással nem helyettesithető élményt nyújt, bár a tudása nem helyettesíti a nyelvészetileg még érdekesebb nyelvek megismerését, főleg egyes természeti népek kifejezetten elvadult módon elburjénzóó nyelvtanú nyelveit.

Történetileg az ógörög is töltött be ilyen szerepet, és a latin is, tudoánytörténetileg meg az arabnak is volt szerepe az ókor örökségének megőrzésében.

Műnyelvek valószínűleg már az őskor óta léteznek velünk, akár még olyanok is, amelyek az akkori értelemben vett tudományt próbálták megragadni. A múlt és azelőtti században is megfigyelhető volt egyes ausztrál és eszkimó törzseknél, hogy a helyi hiedelemrendszer fogalmainak kimunkálására külön regiszert, kisebb önálló műnyelvet fejelsztenek ki. Ez persze inkább eredeti nyelvük metaforákkal, szinonimákkal és archaizmusokkal való tarkítása volt, de voltak olyan esetek is, amikor a teljes szókészletet képesek voltak lecserélni.