Szerintetek a Pszichológia tudománya a modernkor vallásának tekinthető?

Ilyen nincs, hogy modern kor vallása. Az ember szereti a megmagyarázhatatlan, logikával szembe menő dolgokat. Ez a spiritualizmus. Annyi az egész, hogy régebben egy egységes vallás elégítette ki az irracionális tudás iránti vágyunkat, most az információáradat megszűnik ez az egység. Ezo, sátánizmus, woo-doo, hasonlók. A modern kornak nincs vallása, hanem kis csoportokba szerveződött embereknek saját kitalációik. Káosz.

A pszichológia egy "tudomány". Mérések híján statisztikailag figyel meg emberi működéseket, és az alapján próbál elméleteket felállítani. Igaz, hogy nem mindig sikerül, de megfigyelések alapján állít fel elméleteket, és próbálja őket igazolni, ezért nevezhető tudománynak. A vallások a gondolkodás korlátozásán keresztül próbálják összetartani a társadalmat, ezért ott ennek fordítva kell lennie. "Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért."

A kommunizmus eszméje sok tekintetben hasonlít egy vallásra, megvoltak a tövényei, a szentjei és a végcél, a soha el nem érhető, amikor minden jó lesz, szintén vallási elem, a menyország igéretét hordozza. Hinni is lehetett benne, megvolt az inkvizíciója, Bibliája ugyan több is volt, Marx, Lenin, Sztálin művei, sőt, irányzatképpen Mao. Papjai, a párttitkárok voltak. Úgy gondolom, modernnek is nevezhető.

A pszichológia valóban tudomány, gyermekeimet részben Spock híres könyve szerint neveltem, de csak a józan ész határain belül. A reklámok készítésénél, a választási hadjáratok alkalmával figyelembe vett pszichológiai fogások gyakran sikeresek, ez fejlettségét mutatja. Menedzsereknek tanfolyamokon tanítják fogásait és sok helyen, pl.: a hadseregben régóta alkalmazzák tapasztalati úton, mindenféle tudományos képzés nélkül szerzett hatékony módszereit, amikor a civilből napok alatt katonát gyúrnak.

Híres tudósai időnként meglepő dolgokat állítanak, kedvencem Freud, aki szerint a felnőttek lelki életére nagy hatással van és mindennek az az oka, hogy a páciens 2 éves korában szerelmes volt a saját anyjába és ezt élete végéig nem heveri ki.

:)

Modern betegségek is tartoznak hozzá, pl.: a pánik érzete, vagy a depresszió. Mindezeket nagyon is komolyan kell venni és elgondolkodtató, hogy a közérzet, a hangulat valóban megszabhatja cselekedeteinket, mozgató rugó lehet. Azt, hogy a hőn áhítozott boldogság mennyire szubjektív, jól jelzi Puskin híres mondása: - Boldog akarsz lenni? Hát légy boldog! -

"Ha van valami amibe az ateisták és a vallásosak egyetértenek az az,hogy ez nem "vallás" hanem színtiszta agymosás."

ez most mi akart lenni?

mert én biztos nem értek egyet

Hát mivel kézzel foghatatlan, igaz nincs kollektív istene, de hát aki hisz benne, az valóban mintha teljesen ennek szellemében csinál meg dolgokat, és hát hisz benne.

Ezt szerintem lehetetlen úgy jól megtanulni például egyetemen, hogy valaki nem hisz benne.

Átszövi az egész ember gondolkodását. Nem lehet, hogy reggel felkelek, és akkor ma nem foglalkozom vele, holnap meg igen.

Amúgy hasznosnak tartom, de szerintem kezdenek vele túlzásba esni, mert ilyen előadás, olyan előadás.

Értem én, hogy ha megértek valakiről valamit, akkor azt mondják így meg lehet bocsátani, meg hát annyira nem is fáj. De engedtessék már meg, hogy haragudjak, és őszintén, attól, hogy megértem más gyerekkorát, ez engem nem nagyon érdekel, ha eltöri a lábamat...és akkor elkezdik megmagyarázni, hogy azért mert az anyja rosszul bánt vele, és hogy igazából nem én voltam a dühe tárgya, meg bla bla. Én ezt értem. Komolyan. De nekem attól az a láb még fáj. Nekem ez az ami nem tetszik benne.

Olvastam valahol, hogy kezd bekúszni a vallás helyére ez a tudomány, mert ez mindent megmagyaráz, és mivel tudományosnak állítják be, kutatások stb, az emberek könnyebben elhiszik, racionálisabb érvekkel alá támaszatva, mit mért, és hogyan kéne érezniük.

A pszichológiával nem lehet megismerni a végső valóságot.

Ez csak egy szemüveg, amin keresztül lehet nézni a világot.

Én úgy is szoktam mondani, a pszichológia egy olyan vallás, amiben én nem hiszek eléggé.

Vannak klassza dolgai, de azért ne akarjunk már mindent megmagyarázni, meg kiforgatni.

Akinek sok esze van, az könnyen eltéved benne...

Néha úgy kitudnak csavarni pofon egyszerű dolgokat, és belemagyarázni a rosszba is a jót, hogy az gusztustalan.

De ez csak az én véleményem.

A pszichológia szerintem nem tudomány.

Amennyire tudom, rengeteg irányzat létezik a pszichológián belül.

Na most kérdem én: Egy tudományban, hogyan létezhetnek irányzatok? Egy tudománytól elvárom, hogy olyan törvényszerűségeket fedezzen fel, amelyek nem változnak.

A véleménynek nincs helye. Nincs változat a gravitáció törényére. Elméleteket szabad felállítani, és bizonyítani addig oké, de az a kutatás oldala a dolognak, nem a használati része. Igazad van, hogy egy tudomámy ne vitázzon saját magán belül, legalábbis azokkal a dolgokkal kapcsolatban ne, amelyeknek fixnek kellene lenniük.

Szóval ha nem is vallás, tudománynak sem tudomány.