Tudtál változtatni a személyiségeden? Ha igen mennyit?

Nem saját példa, hanem a páromé. Ő is nagy dumás, "társaságközepe"-típussá tudott válni. Teljesen tudatosan, 1-2 év alatt vette fel ezt a szerepet, és nagyon furcsa azt látni, hogy otthon "visszaváltozik" problémázó, aggódó, bizonytalan emberré. Sokszor ez eléggé ki is jön belőle, nem hiszem, hogy könnyű lenne ilyen szinten szerepet játszani mások előtt, mert az ember személyisége alapvetően ugyanaz marad. Ahogy mondják: széllel szemben nem lehet hgyzni.

(Az viszont igaz, hogy tényleg pozitív fordulatot vett tőle az élet, de szerintem ilyen szinten csak az emberek kisebb része tud változtatni.)

Én tudtam, mondjuk ebben a környezetem is sokat számított. Általánosban elég rossz osztályom volt, nagyon sok volt igazi unintelligens suttyó, és persze ők voltak a nagymenők, bárkit leszóltak, vagy akár megvertek. Szóval ott megtanultam behúzni fülem-farkam, inkább a háttérben maradtam mindig, soha senkivel nem dumáltam lelki dolgokról. Nem közösítettek ki, voltak barátaim, a barmok sem szálltak rám, de igazából leginkább fel sem tűnt, hogy ott vagyok, nem számítottam.

Aztán gimibe kerültem. Mai napig emlékszem, hogy a gólyatáborban hogy mértem fel a potenciális "ellenségeket", kivel nem szabad majd kekeckedni, kivel kell vigyázni. De mint kiderült, ez teljesen más közösség, és nagyon furcsa volt, hogy senki nem bunkózik a többiekkel. De eleinte még itt is nagyon vigyáztam, inkább nem barátkoztam, egy évig kb. 2 emberrel beszélgettem szünetekben. Aztán valahogy feloldódtam. Nem volt konkrét vízválasztó, ez nagyon lassú folyamat volt, mert meg kellett hozzá ismernem a többieket, rá kellett jönnöm, hogy már nem parasztok között vagyok, és meg kellett értenem, hogy olyan emberek között ahol a menőség és az IQ nem fordítottan arányos, ott én is lehetek menő. Annyi kellett, hogy elkezdjek velük beszélgetni, és levetkőzzem a velük szembeni előítéleteimet. Most lassan 5 éve járok ide, és a kezdeti "hogy is hívják azt a csajt ott a sarokban?" szintről lettem az egyik legnépszerűbb ember.

Boldog vagyok, mert nagyon jó úgy bemenni reggel, hogy egy jó baráti társaságba érkezem. Tulajdonképen még a sulit is megszerettem így. És azóta valahogy az egész világra nyitottabb vagyok, ha úgy adódik simán elbeszélgetek vadidegenekkel, nem jövök zavarba az emberektől. Ugyanakkor, ha továbbra is rossz osztályom lenne, akkor lehet, hogy nem változtam volna meg. Mert soha nem adnám ki magam másnak, csak a népszerűségért. Most így pont az a jó, hogy magamat adhatom, és ezért szeretnek. Ha hülyék közé kéne járnom, ahol nem szeretnék azt aki vagyok, akkor inkább ne legyek menő. Szóval ez attól is függ, milyen közösségről van szó.