Hogy mondod a can't szót?

Can = ken

Can't = kánt

A brit angolban. Amerikai angolban én mindig kentnek hallom.

"különben félreértik"

Három különböző hangról van szó!

/kɑːnt/

/kænt/

/kʌnt/

ma 18:38

majd legközelebb ezt mondom nekik, ha visszakérdeznek, hogy "ken vagy kent?"

azzal biztos beljebb lesznek.

6: Talán a can-t nem ken-nek kéne ejtened, hiszen azt az anyanyelviek a legritkábban ejtik annak. Alapesetben elnyelve, hangsúlytalanul, kən-nek ejtik. A can-t akkor ejtik hangsúlyosan kæn-nek, ha azt fejezik ki, hogy de igenis tudok (Believe me: I can cook), vagy ha mondat végén áll, pl. Yes, we can.

Így már nagyon nehéz összekeverni a kænt-tel, ami meg tagadószóként mindig hangsúlyos.

tegnap 21:46

értem, hogy próbálsz frenkizni, de először is én anglisztikán (is) végeztem, nekem hiába mondod, másodszor pedig a valóságban ez nem így működik.

8: Dehogy nehéz! Ha æ-t hallasz benne, akkor 95%, hogy can't-et hallasz, hiszen a can-t 95%-ban kən-nek ejtik, azaz kb. úgy hangzik, mint a bacon vége. E tekintetben édesmindegy, hogy a can't az kænt vagy kɑːnt, hiszen mindkettő egyértelműen megkülönböztethető a can ə hangjától.

Sokan azt hiszik, hogy a britek azért ejtik a can't-et kɑːnt-nak, hogy könnyebb legyen megkülönböztetniük a can-től. De ez tévedés. A brit angol déli nyelvjárásaiban lezajlott egy kiejtést érintő változás, melynek következtében szavak egy bizonyos csoportját az addigi æ hang helyett ɑː-val kezdték el ejteni, azaz a cat helyett a car magánhangzójával. Ezt a csoportot olyan szavak képviselik, mint a bath, pass, last, ask, dance, laugh, chant. És igen, a can't is ide tartozik. E csoport tagjait ma is æ-vel ejtik Amerikában, hiszen őket ez a változás már nem érintette odaát az Újvilágban, ezért ejtik ők a can't-et kænt-nek; míg a britek jó része áttért a szavak e csoportjának ɑː-s ejtésére, ezért ők ma kɑːnt-nak ejtik.

A kɑːnt ejtés tehát nem egy a megkülönböztethetőséget tudatosan erősítő változás eredménye, hanem egy sok szót érintő, nem tudatos hangtani változásé. A megkülönböztethetőséget nem a can't magánhangzója, hanem az garantálja, hogy a can-t elnyelve, ə-vel ejtik – a can't-et viszont sosem nyelik el és ejtik ə-vel.

És bár gyakran elnyelik a can't végén a t-t (akár britben, akár amerikaiban), de a magánhangzók mindig megkülönböztethetőek maradnak.

Ha belegondolsz, ha állandó félreértést okozna a can és a can't félrehallása és nehézkes megkülönböztethetősége Amerikában, akkor nyilván már rég született volna valami megoldásuk ennek elkerülésére. De mivel nem született, ez azt mutatja, hogy nincs szükségük elkerülésre, mert számukra nem, vagy csak elvétve okoz félreértést a can és a can't hallás alapján történő beazonosítása.

De a maradék 5%-ban – amikor a can-t nem nyelik el – sem válik megkülönböztethetetlenné a két szó, hiszen a szövegkörnyezet szinte mindig egyértelművé teszi, melyiket mondják, pl. Of course I can., Unfortunately I can't.

Ha meg még a szövegkörnyezet sem segít, és még a t sem hallatszik a végén, akkor még mindig van egy apró kapaszkodó – bár elismerem, hogy ehhez már nagyon kell hegyezni a fülünket, de az anyanyelvieknek ez épp elég. Ez pedig a magánhangzó hossza. A can-t ugyanis hangsúlyos helyzetben hosszú æ-vel, azaz æː-vel ejtik, míg a can't-et röviddel: kæːn vs. kæn(t). Pl.

Can you play the piano?

aɪ kæːn / aɪ kæn(t)

Ez az apró, hosszbéli különbség elegendő, hogy előbbit pozitív, utóbbit negatív válaszként azonosítsuk. De ez az esetek kevesebb, mint 1%-át adja csak, az amerikai can és a can't az esetek 99%-ában tökéletesen megkülönböztethető egymástól.

9: Ha csak olyan kevéske fonetikai ismereted van, amennyit anglisztikán oktatnak, akkor hidd el: kettőnk közül te vagy az, aki itt frenkizik.