A magyarokra mennyire jellemző, hogy el tudják olvasni a cirill betűket?

Szerintem is ott van a valasztovonal, amikor eltoroltek a kotelezo orosztanulast: addig a korosztalyig mindenki tudja, utana csak az, akit erdekel vagy tanulta a nyelvet.

Korabban, aki gimnaziumba vagy szakkozepiskolaba jart, az 8 evig tanult oroszt!

En meg eppen tanultam es tudom. Nekem az is erdekes, hogy az utanunk jovo korosztaly mar nem tudja, ha orosz regenyt olvas, hogy a szereplok neve ferfit vagy not jelol (Szasa, Aljosa, Tanya), vagy nem tudja, hogy a "Tatjana" beceneve a "Tanya", a "Tanyuska", tehat hogy az ugyanaz a szereplo, csak most becezik. Vagy belezavarodnak a keresztnev-apai nev-vezeteknev rejtelyeibe.

#12,

En vagyok a 10-es. Semmi kozom a 8-ashes.

Nezd meg meg egyszer. Neki 3 es fel zold pipaja van, nekem 4.

Nem is tudom, mibol gondoltad.

15

Neked is 3,5 pipád van.

A rendszerváltás előtt szerettem az oroszt, a történelemből meg mindig az őskor népei vagy a középkor egyes kommunisztikus kiszakadt kis közössgmozgalmai érdekeltek. Gyerek voltam, Magyaroszág jövőjét meg úgy képzeltem, hogy valahogy tudósok egyszer csak mégiscsak feltalálják az igazi kommuizmust, és majd az lesz.

A rendszerváltás után sokáig depresszióba estem, főleg a magyar társadalom kettészakadása láttán. Cigányul tanultam abban az időben, jártam is nagyobb meg hagyományőrzőbb típusú cigány közösségekbe, főleg nyelvtanulás ürügyén. Azért az oroszt sem hagytam teljesen abba, noha iskola szempontjából már nem volt

kötelező, meg a kommunizmus építse sem fűződőtt hozzá. Sokat foglalkoztam akkoriban ,,őskomunista'' társadalmakkal, vagyis természeti népekkel.

Szibéria kisnépei, természeti népei kezdtek mélyebben is érdekelni, sőt a szibériai eszkimókról sikerült annyi könyvet találnom Budapest nagykönyvtáraiban, hogy 1997-körül elkezdtem tanulni nyelvüket, régi szovjet néprajzi és nyelvészeti könyvekből. Ez egy picit karbantartotta a régi orosztudásomat.

Így aztán teljesen nem felejtettem el a gyerekkorban tanult oroszt, noha nem is sokat haladtam tovább. Ma inkább amerikai anyagokból tanulom a szibériai eszkimót, mert végül megtanultam a szakanyagot Alszkából is beszerezni (nem könnyű, sajna a Bering szoros mindkét partján eléggé el van hanyagolva ez a nép és nyelve is)

1982-ben születtem, nekem már angol volt suliban. A nővérem még tanult oroszt, ő 3 évvel idősebb.

Viszont egyszer érdekelt, úgyhogy megtanultam a cirill betűket, 1-2 nap volt. Oroszul meg más szláv nyelveken nem beszélek, de sok jövevényszó van, ez azért ad valami támpontot.

Egyébként szintén 1-2 nap volt a róvásírást megtanulni, hasonló méretű az ABC, nem okozott semmi gondot.

A kínai már nehezebb lenne, mert annyira sok betűből áll. Abból csak 2 karakter megy, 上海 nevét akkor tanultam meg, amikor egy kézírás-felismerőt kellett tesztelnem/fejlesztenem, amit kínába szántak, és legalább ki kellett próbálnom azt is. Pár egyebet (Kína, Peking, kijárat, bejárat) szintén felismerek, de a szabályos leírását nem ismerem (a vonások iránya és sorrendje is számít).

Összességében nem nehéz megtanulni egy-egy új rendszert, ha nincs benne túl sok új betű.