A japánok és a kínaiak mennyire hallhatják hasonlónak egymás nyelvét, na meg a koreaiak? Nekem európaiként kb. megkülönböztethetetlen.

Szerintem erősen különbözőnek hallják, mert a kinai tonális nyelv, zenei hanglejtés van benne, ami a szavakhoz szorosan hozzátartozik. a japán meg asszem nem tonális, ezenkívül a japánnak igen erősen kötött alakúak a lehetséges szótagjai, nincs benne valódi mássalhagzótorlódás sem. (Lehet hogy a kinaiban is vannak megengedett és nem megengedett hangkapcsolatok a szó(tago)kban, de a japánhoz képest szerintem lazábban)

Egymás beszédjét tanulás nélkül szerint nem érthetik, erősen különböző tipológiájú a két nyelv (ez amúgy nem feltételn lenne kizáró ok, pont pl. a tibeti is nagyon más tipológiájú, mint a kínai, és mégis rokonok), de a japánt ezenfelül még nyelvészeti kutatáskkal sem sikerült leszármazási, rokonsági kapcsoaltba hozni a kínaival.

A koreai-japán viszonylat érdekes kérdés, mert itt, a kínai-japán viszonylattal elletétben valóbanvan bizonyos tipológiai hasonlóság, ezért egy kivülállónak aki egyiket sem ismeri annak hallásra talán kevésbé ugrik elő az eltérés. Azonban azthiszem a nyelvtudósok rokonítási kisérletei nem vezettek eredményre egyáltalán, talán a mai helyzet szerint még csak annyira sem merül föl az esetleges rokonságuk, mint pl. az uráli-jukagir (bár ezt jobban meg kéne néznem). Szóval mindenesetre szerintem biztos, hogy a japánok és a koreaiak nem értik egymás beszédjét tanulás nélkül.

Érdekes viszont hogy a japánok és tibetiek elvileeg nyelvrokonok. Viszont olyan nagy a távolság, hogy még nyelvtipológiailag sem tartoznak ugyanabba a kategóriába. A rokonság oly távoli, hogy azt csak a tudós nyelvészek veszik észre.

A japán és kinai kölcsönös érthetőség szóban (úgy nincs), és írásban (úgy meg valamivel jobb, mint hittem):

[link]

Ne haragudj de aki szerint a japán meg a kínai ugyanúgy hangzik az szerintem még sosem hallott beszédet a két nyelv közül valamelyiken (vagy akár mindkettőn), vagy teljesen botfülű. Nem is állhatna távolabb ez a két nyelv egymástól hangzásukat tekintve.

A koreait már kicsit könnyebb összekeverni a kínaival elsőnek de sok hallás után őket sem nehéz megkülönböztetni.

És ez meg is válaszolja azt a kérdést, hogy értik-e egymást. Kb annyira mint te a németet vagy a lengyelt, anélkül, hogy tanultad volna bármelyiket is.

Nem is érthetnék mert még csak rokon nyelvnek sem tekinthető a három mert nem is tartoznak egy nyelvcsaládba. A kínai a sino-tibeti nyelvcsalád tagja, és rokon nyelvei a tibeti, burmai stb nyelvek. A koreai és a japán pedig izolált nyelvek tudtommal, tehát egyiknek sem rendelkezik mai is élő rokon nyelvvel.

Én meg tudom különböztetni a kettő nyelvet. A hangzása és a hangok kiejtése alapján tudom csak eldönteni, hogy melyik-melyik.

Mikor több kínai sorozatot néztem, olyan volt, mintha egy-egy kínai szó/kifejezés hasonlított volna a japánra. Persze mivel nem nagyon tudok japánul, ezt nem vehetem biztosra. De alapjába véve tényleg nagyon különbözik a kettő nyelv.

Nem értik egymást. A koreai és a japán hangzása elég közel áll egymáshoz, talán van is egy két szavuk ami ugyan az vagy nagyon hasonló, de alapvetően nem értik meg egymást.

A kínaiak sem értik őket. A kínai írást képes részben elolvasni egy japán illetve fordítva, de természetesen mivel ezek az írás karakterek nem hangjelölőek, így nem ugyan úgy ejti ki egy japán ugyan azt a kínai karaktert, mint egy kínai. A kínai írás egyáltalán nem hangjelölő, a japán írás részben a kínai írást használja emellett pedig a japánnak van saját hangjelölő szótagábécéje, kettő is. Ez a hiragana és a katakana. Ezeket egy kínai nem tudja elolvasni. Illetve ha jól tudom egy átlagos japán nem is ismer annyi kínai karaktert mint egy kínai, pont azért mert nekik van saját irásuk is, csak valamiért megtartották a kínait is.

Na meg ahogy korábban már mondták: a kínai tonális nyelv, tehát a kiejtés intonációjának (hanglejtésének) jelentésmegkülönböztető szerepe van.

A japán nem ilyen.

Ezen kívül a kínaiban egyáltalán nincs ragozás, a japánban pedig igen.

Írást tekintve a japán írás némileg egyszerűbb, talán a kiejtése is, ám szerintem maga a nyelv összességében nehezebb, mint a kínai. Bár ez személyen preferencia kérdése is. Én kínait tanulgatok hobbi szinten és mondjuk tök jó, hogy nem kell pl ragozással vacakolni. Helyette persze van pár más dolog, amivel igen, de hát ez egy ilyen nyelv. :)