Magyar nyelv. Hogy kell kiejteni a következő szavakat? Egészség, méh. Lentebb még. Magyarázat jól jön.

egésség

mé

Közel képzett mássalhangzók gyakran összeolvadnak, vagy a legutolsóval azonosulnak. Jellemzõ példa az "egész+ség" esete, ahol csak egy hosszú S hangot ejtünk (e: egésség). Azonosulás még: igaz+ság (e: igasság) vigasz+ság (vigasság)

Összeolvadásra példa: szabad+ság (e: szabaccság), barát+ság (e: baráccság)

A szó végi "h" betûk nagy része néma marad: méh, juh, pléh, düh, stb.

Ha a szó toldalékot kap, és a "h" már nem lesz a szó végén, hanem magánhangzó követi, akkor mégis ejtjük:

méh (e: mé), viszont: méhek, méhet (ejtésben is méhek, méhet, és nem *mék, *mét)

Hát én ejtem az sz-t és h-t.

Ez a sejpítős beszéd is onnan alakult, hogy szépen egybwolvadnak ezek, aztán már így lett megszokva, hogy enm az eredeti szóra törekszünk.

De próbálj egy mondatot elmondani ilyen szavakkal artikulálva és meglásd kiejtődnek.

Hát látom hatalmas az egyetértés a kiejtés terén a pontozások alapján, de én se olvasztom mindig össze a betűket. Sz+s esetén már előfordul, mert azt nehéz kiejteni, de a t+s vagy d+s kombinációkat szerintem mindig külön ejtem. A legtöbb szó végi h-t is kiejtem, bár picit elharapva.

És ezen akkor se fogok változtatni, ha az MTA nyelvtudományi intézetének a vezetője személyesen kér meg rá. Nekem így érződik igényesebbnek. :)

5: "a t+s vagy d+s kombinációkat szerintem mindig külön ejtem"

Valószínűleg csak akkor, amikor tudatosan figyelsz rá. Gyerekként biztos nem így tanultad meg, hiszen a magyarban kötelező az összeolvadás ilyen esetekben – aki nem alkalmazza, töri a magyart. Amit te igényességnek vélsz, az valójában nyelvi hiba!

Egy időben (70-es, 80-as évek talán) sajnos volt olyan irányelv, hogy a leírt szöveg betűről betűre kiejtendő, mert az csak úgy helyes, igényes… Azok az ostoba, a nyelvek mibenlétéről mit sem tudó emberek, akik ezt kitalálták és terjesztették, figyelmen kívül hagyták, hogy a nyelv az a beszédet jelenti (egy csomó "bennszülött" nyelvnek nem is alakult ki írása), az írás csak egy kitalált rendszer, ami valahogy, jól-rosszul, leírja a beszédet – így semmi esetre sem állhat a beszéd fölött, nem hathat semmilyen formában a kiejtésre.

Ha az írás lenne ez elsődleges a beszéddel szemben, akkor a farok csóválná a kutyát.

Nehéz megítélni, hogy hogyan beszélek, amikor nem figyelek a beszédemre. Az tény, hogy a tisztán kiejtett d+s és t+s is cs-nek hangzik kicsit, amikor gyorsan beszélünk, de azért van különbség e között és a tiszta cs között. Hogy gyerekként hogyan beszéltem az egy jó kérdés, mert az egész családom egy erős dél-alföldi nyelvjárást beszél, miközben én egyetlen kivételként nem. Lehet az idegen nyelvek tanulása közben ragadt rám az olvasztás elhagyása, de lehet, hogy a családom nyelvjárása elleni dacból. De az utóbbi lehetőségét majd egyszer megbeszélem terápián.

"Amit te igényességnek vélsz, az valójában nyelvi hiba!"

Na most leírni vagy előírni akarod a nyelvet? Vagy az a helyes, amiről 50% +1 ember azt gondolja? Vagy kétharmad kell? Ha egy kisebb falut meggyőzök, akkor az már elfogadott mikroregionális nyelvjárás lesz? :) De ezen ne múljon, akkor beszélek hibásan, ennyi egyéniség még belefér a világba.

"Ha az írás lenne ez elsődleges a beszéddel szemben, akkor a farok csóválná a kutyát."

Akkor miért létezik írásban jelöletlen teljes hasonulás? A szabaccságnak helyesnek kellene lennie írásban! Indítasz egy petíciót vagy én csináljam?

"Akkor miért létezik írásban jelöletlen teljes hasonulás?"

Mert az Akadémia úgy döntött. Dönthetett volna máshogy is, előírhatta volna máshogy is – ebből is látszik, hogy ez nem nyelvi kérdés, mivel az írás és a helyesírás nem része a nyelvnek, csak egyfajta kiterjesztése. A beszélt nyelv spontán alalkul, azt csak leírni lehet, a helyesírás viszont szinte minden esetben előíró, mivel azt egy szűk testület alalkítja.

Ha te egy mikroregionális nyelvjárást beszélsz, abban nyilván lehetnek egyedi vonások, melyek abban természetesen helyesnek számítanak, ez rendjén is van így – de azon kívül meg hibásnak fogja a többségi társadalom tekinteni. Hiába tekinted te ezt igényessgének, attól még a többségi társadalom ezt nem igényesnek fogja tekinteni, hanem hibásnak, mert te nem követed a a többség által használt nyelvet. Ez nem előírás, hanem egyfajta társadalmi egyezség, amit egyáltalán nem kell követned, csak ne várj cserébe elismerést.