Mennyire lenne zavaró, ha valamelyik angol nyelvű ország új, fonetikusabb helyesírást vezetne be?

Nagyon zavaró lenne. Ráadásul az eltérő angol változatokat eltérően ejtik, így az egységes jelölés eleve kizárt lenne.

Írnál néhány példát rá!

5: Hát igen, annál is inkább, mert a brit angolban épp most is zajlik egy változás, aminek hatására az eddigi tj ill. dj hangkapcsolat cs-vé ill. dzs-vé változik, így lesz/lett pl. a Tuesday csúzdéj, a youtube júcsúb, a duty meg dzsúti. Ezeket jobban tükrözné a Choozday, YooChoob, jooty íráskép, míg az amerikai ejtést a Toozday, YooToob, dooty íráskép. Borzasztóan szokatlan lenne bármelyik...

És ha már cs-ről és dzs-ről esett szó, akkor azt se felejtsük el, hogy gyakorlatilag minden nyelvváltozatban a tr ill. a dr hangkapcsolat mára a legtöbb beszélő számára csr ill. dzsr lett, így pl. a tree ejtése ma már csrí, a dream ejtése meg dzsrím. Ezeket hogyan írjuk le? Chree meg – nem is tudom – jreem??? Felismerhetetlenek lennének.

Önemagukban ezeknek a problémáknak a zöme megoldható lenne: a *fonémákat* kell csak közös módon jelölnie az írásnak, miközben fonetikai szinten a kiejtés már történhetik az egyes nyelvváltozatok szerint egyedi módon. Ha amúgy a hangtani szinten különböző nyelvváltozatok az absztraktabb fonémikus szinten nagyjából jelölhetőek egy közös jelöléssel (ami azért elég valószínű, legalábbis az esetek egy jelentős részében), akkor a dolog megoldható. Nem kell az írásnak fonetikusnak, elég ,,fonémikusnak'' lennie. Kell hozzá egy elég jó elméleti, absztrakciós háttér, és mély nyelvtörténeti ismeretek, de amúgy szerintem nem különösebben lehetetlen. Max majd kell néhány komromisszum abban az irányban hogy egy-két látszólag ,,fölösleges'' fonémát is jelölni kell, de ezen az áron szerintem a legtöbb nyelvváltozat igénye közös fonémikus szinten ábrázolható.

(természetesen az íráskép eléggé idegen lenne mindenképp, olyasmi lenne, mint az ilyen elméleti könyvekben, amikor az IPA után elkezdik absztraktabb szintre emelni a dolgot és magyarázni, mutatni, hogy valójában a dolgot az adott nyelv vagy akár több nyelvváltozat ismeretében és hozzájuk aztán alkalmasan megválasztott levezetési szabályokból már egy sokkal ,,absztraktabb'' fonémakészlettel is ábrázolni lehet.)

Nagy lenne a betűk száma, sok lenne a diakritikus jel, vagy pedig az ilyen IPA-hoz hasonló furcsa mindeféle furcsa alakzatú szimbólum. A szimbólumoknak meg nem statikusan szabott kiejtésük lenne, hanem szabályok szerint, kontextusuk, környezetük szerint lenne, és nyilván jó sok szabály lenne. És mivel valószínű azért pár nyelvváltozatnak szeretnének valami közös jelölést is szabni, ezért néhány jel meg látszólag rendundáns lenne a legtöbb nyelvváltozat beszélője számára. Ezeken az árakon túlmeően azonban nem hiszem hogy különösebb elméleti akadálya lenne. Ilyen néprajzi munkákban főleg kisebb vadnépek nyelvei esetében akiknek nincs is írásbeliségük sokszor levezettek már ügyes generatív nyelvtani leírásokat, jellemzően ilyen egy-kétezer oldalas monográfiákat amyelyekben a hangtani meg az absztrakt fonémikai rész is sokszor igen terjedelemes, de amúgy simán jól felépíthető generatív szabályokból felépíthetőek még az egész összetett nyelvek is minden szinten.