Melyik nyelvet tanuljam először? Latin, vagy olasz?

Az olaszt mindennapos élő környezetben is gyakorolhatod. Utazgathatsz, lehetnek olasz barátaid, levelezőtársaid, hasznos nyelvet beszélsz majd minden szövegkörnyezethez (orvosnál, boltban, benzinkútnál, városnézéshez stb.) Latinul leginkább könyveket olvashatsz, de hát azt megteheted olaszul is.

Ha mindenképpen szeretnél egy olyan "alapozó" nyelvet, amit csak mesterséges környezetben szűk kör használ, akkor nézz utána a korszerű, nyelvészek által konstruált, latin alapú nyelveknek, pld interlingva. Ezt 80%-ban tanulás nélkül is megérti egy átlagos spanyol, portugál, olasz ajkú. Vagy a Lingua Latina sine molesti. Az eszperantót nem ajánlom.

Ami meg a "nagyobb irodalmat" illeti:

Ma már az olasznak is legalább akkora az irodalma, mint a latinnak. A művelt latin írás a könyvnyomtatásig ritka luxus volt. Amennyit latinul kézzel, pennával ÖSSZESEN leírtak, annyit bármelyik ma élő nyelven legépelnek kevesebb mint egy hónap alatt az interneten.

A mai értelemben vett nyomtatott irodalom, (tehát nem csak a Biblia, és balladák meg zsoltárok, hanem regények több tucat műfajban, -- kaland, fantasy, sci-fi, horror, stb -- és modern novellás, verses kötetek) nagyjából 200-250 éves. A könyvek tömeggyártása, illetve erre jelentkező tömegigény ennél biztos nem régebbi.

A klasszikus ógörög, és egyéb ókori irodalmat körülbelül egy időben fordították le latinra és az összes többi nyelvre, tehát ezzel egyszerűsíthetjük is a képletet.

#14

[link]

Amúgy azért vannak ilyen teljesen alaptalan kijelentések, mert az újkori latin nyelvű irodalmat a klasszika filológia teljesen marginalizálja/negligálja.

Ez egy mostanában felfedezett terület, Korenjak professzor (2020) szerint, a neolatin irodalom önmagában nagyobb, mint az egész ókori és középkori irodalom.

Az újkori latin nyelvű irodalom és a modern irodalom között számos kapcsolódási pont van, pl. az első kezdetleges sci-fi, Ludvig Holberg regénye (Nicolai Klimii iter subterraneum) latinul íródott eredetileg. John Barclay Argenis-e, Joseph Hall disztópiája, Mundus Alter et Idem címmel szintén latinul íródott.

Az irodalmi utópia fogalma ezer szálon kapcsolódik pl. Morus Tamáshoz, Campanellához stb., akik szintén latinul írtak.

"a neolatin irodalom önmagában nagyobb, mint az egész ókori és középkori irodalom."

Semmi kétség, de ez elmondható kb 200 mai, élő nyelvre.

A lényeg az volt, hogy akárhány ezer éves történelem nem ad nagyságrendeket a hozzáférhető irodalomhoz.

(Ja, és az utóbbi 40-50 év filmes / zenei anyagáról már ne is tegyünk említést, ami ugye szóba se jön a 20. század eleje előtt.)

Igazából a mai munkaerőpiacból nem feltétlenül indulhatunk ki, ha hosszútávú hobbit tervez be magának valaki. ,,A piac is tévedhet''.

Tágabb analógiák:

A lakhatási válság pl. szép példa arra, hogy a piac is tévedhet. A magát a piaci törvények alól kivonó NDK pl. mai szemmel nézve egész értelmes módon állt hozzá a szegényebb néprétegek lakhatásához. Igen, az NDK-val végül lényegében államcsőd végzett, és ezen felül is rengeteg hazugség volt benne, de az kutatásra szoruló kérdés még, hogy ez közvetlenül köthető-e a viszonylag értelmes lakhatáspolitikájához, valószínűleg a csődnek más, fontosabb okai voltak. Mindenesetre ma a lakhatási válság egyértelműen rossz a piac összes szereplőjének, végső soron az adófizetőknek is, hisz a szegénység egy bizonyos fokon túl már mindenkinek rosszabb, mint egy egyszer jól megoldott szegénységfelszámolás.

A világjárványok léte másik példa a ,,a piac tévedésére'' (mégha épp a Covid részben kivétel is). Az általános forgatókönyv: harmadik világbeli szegény tömegek → elnyomorodás → ökológiai szűzterületek feltörése, erdőirtások → zoonózisok, új álllati eredetű kórokozók betörése a humán polulációkba → mutaciók, állat-ember vírus átugrások → világjárvány.

A világjárványt megelőzni lenne a legolcsóbb, de ehhez valamiféle globális szegénységfelszámolás kellene. A dolog elvileg mindenkinek megérné -- maga Bill Gates is támogatólag szólalt fel a témában -- de nagyon nehéz a dolgot ténylegesen keresztülvinni egy olyan piacon, amit napi szinten a szinte azonnali megtérülés hajt.

A programnyelvek is jó analógiát szolgáltatnak. A deklaratív programozási nyelvek pl. egész a 2000-es évekig teljesen háttérbe voltak szorulva a piacon, pedig tisztán elméleti, tudományos szempontból pontosan ezek a legérdekesebbek. Nemcsak matematikai, hanem nagyon komoly topológiai, logikai , algebrai tudás van mögöttük, amelyek szinte közvetlenül nőttek ki a matematika megalapozására irányuló XX. század eleji tudományelméleti és filozófiai vitákból. (intuicionizmus-vita, logikai paradoxonok.) E különös programnyelvek lényegében rétegnyelvekként léteztek csak a 2000-es évekig, néha akadémaiai támogatás, néha egy-egy ideiglenes boost tartotta csak a viz fölött őket, de a közönség nem sokat tudhatott róluk.

Az ezredforduló abban hozott újat, hogy midőn a miniaturizálás elérte azt a fokot, hogy a Moore-törvény a régi módszerekkel nem volt már tartható, akkor ,,hirtelen'' megnőtt a **piaci** fontossága is a párhuzamos, sőt, az elosztott programozási architektúráknak, hardverelemeknek, illetve programszervezési technikáknak. Ez a szemantikusan transzparens funkcionális programnyelvek számára bizonyos lépéselőnyt biztosított, ennek köszönhető a deklaratív programozás, főleg a funkcionális nyelvek lassú feltörése.

Visszatérve a cikk eredeti témájához: igazából nagyon sok nyelv revitalizációjára, újraélesztésére szükség lenne.

**A latin az egyik példa,**

de van még sok egyéb is. Európa elfeledett kis nyelvei is ilyenek, főleg egyes kelta meg gall nyelvek, de ilyen maga a cigány is, főleg annak egyes háttérbe szorult nelvjárásai. Minket magyarokat is érint a téma -- egyes cigány nyelvek endemikusan hazánkra nézve, -- de közvetlen hazánk érdekeit érintené pl. a csángó nyelv(járás? nyelv?) megmentése is.

Ennél is fontosabb lenne szibériai kis nyelvrokonaink nyelveinek megóvása. A nyenyec kb. az egyetlen közülük, amelyet nem fenyeget a közvetlen kihalás veszélye.

Ezenkívül fontos lenne még nyelvrokonaink nyelvével genetikailag ugan nem rokon, de velük ősi szibériai areális hatások révén, vagy tipológiailag sok rokon vonást felmutató egyéb ,,paleoszibériai'' nyelv-,,sógoraink'' megóvása, pl. a szibériai eszkimó nyelveké (SOV-mondatszerkesztés, inkorporáció/poliszintézis.

Ez persze már átvezet egy általánosabb témra is. A nyelvek kihalása jelenleg a leggyorsabb ütemű. A világtörténelem során soha nem volt ilyen gyors nyelvkihalási korszak. A nyelvek száma az őskorban lehetett a legtöbb, -- talán több tízezres nagyságrendekben is -- ennek utolsó halvány nyoma ma az, hogy még a XX. század elején is, ahol még felfedeztek addig érintetlen vadnépeket, azok közösségeit, meg lehetett figyelni, hogy szinte faluról falura más-más nyelveket beszéltek a közösségek. Sőt a nyelvek nyelvi láncokon mentek át észrevétlen és folytatólagosan egymásba (pápua vidékek, eszkimó area, Európában ennek utolső nyoma a német-északnémet-holland nyelvilánc)

[link]

és még ezen felül is elképesztő nyelvi diverzitás létezett (csak egy ember vagy egy család által beszélt nyelvek, rétegnyelvek, idiolektusok, ökolektusok, anyósnyelvek [ausztrália], sámán- és szellemnyelvek [az eszkimóknál]).

A soknyelvűség törzsön belül is természetes volt (általában a nők eleve más nyelvi közegből jöttek, a gyereknek külön apa- és anyanyelve volt [Amazónia], illeteve a horda közti találkozók is sokynelv közegben zajlottak [Ausztrália]).

Ma a legnagyobb nyelvi diverzitású terület Óceánia (főleg a pápua vidék) és Dél-Amerika. Az ember evolúciósan tekintve soknyelvű majom, egész kultúránk ennek diverzitására épül. Jelent-e veszélyt az emberiség fejlődésére ennek az örökségnek a földcsuszamlássszerű megtörése, az, hogy az elkövetkező pár évtizedet esetleg csak pár száz ,,nagy'' nyelv fogja túlélni, és ilyen hülye műanyagszerű konzerv világ fogja felváltani az ősi ötezer-tízezer nyelv örökségét? Ezekről a fontos témákról Steven Pinker és Jared Diamond is írt:

[link]

Sajnos a nyelvek felélesztését nagyon akadályozza az, hogy a nyelvek kihalása alapvetően önerősítő, önmegvalósító folyamat, hasonlóan a bankcsődhöz: sok múlik azon hgy maguk az egyes szereplők hogyan ítélik meg a jövőt. Ha saját nyelvük jövőjében nincs bizalmuk, akkor az arra vonatkozó negítív jóslatok önmegvalósítóakká válnak.

Mindez sokban kötődik ahhoz a szemlélethez is, ahogy az emberiség történelmére (annak jövőjével együtt) gondolunk:

[link]

A latinra visszatérve: elképzelhető, hogy a távolabbi jövőben az emberiség egy mai szemmel nézve különös vilgot hoz vissza: rengeteg nyelvet revitalizálnak, a latint, ógörögöt is, de amellett sok mást is, lényegében a ma kihalóflben levőnek számító vadnépek nyelveit is. És ezen túl is a társadalmat sok, mai szemmel nehezen, de történelmi szemmel nézve valamivel könnyebben felfogható diverzitás fogja áthatni, ami kicsit arra emlékeztet, mintha az őskor diverzitása elevenedne meg modern körülmének között, részben hasonlítva arra, ahogy az anarchizmust meg a kommunizmust elképzelték egyes újkori utópisták.