Manapság miért mainstream az hogy angol szavakat használunk a magyar köznyelvben?

De már ott is.

A nyelv kihalásának fokozatai vannak, ez kb. a negyedik.

1: Facepalm. Ha a szókincs változásától kihalna egy nyelv, akkor az angolnak már rég ki kellett volna halnia, hiszen annak a szókincsének ma már alig negyede germán eredetű, hiszen bőven többségben vannak a latin és francia eredetű szavak – azt' mégis él és virul az angol.

A magyar szókincsnek még az évtizedekkel ezelőtti adatok alapján is kb. a 40%-át teszik ki a szláv-germán-török eredetű szavak, szóval nem a pár, újonnan bekerülő angol szótól fog kihalni a nyelv.

Amúgy, ez semmiben sem más, mint anno a francia vagy német szavak, kifejezések használata: apropó (fr: à propos), kisztihand (ném: küss die Hand), szuterén (fr: souterrain), facér (ném: vazierend), slussz (ném: Schluss). Ezekre mind volt magyar kifejezés is, mégis inkább az átvett szavakat kezdték használni, de nem kiszorítva a magyar megfelelőiket sem – valójában hozzájárultak a magyar szókincs bővüléséhez, így lehetővé tették a választékosabb és változatosabb szóhasználatot. Én ebben nem látok negatívumot. Persze, egy időben szavakat felkapnak, divatosak lesznek, aztán kimennek a divatból. Valami megmarad, valami kikopik.

Szóátvétel mindig is volt, mindig is lesz.

Részben anglománia. Részben praktikum. Részben lustaság. Részben sznobság. A trehányság, igénytelenség jele.

Minden dolognak megvan a maga helye. A hétköznapi életben túlzott használata abnormális, de ez van.