Mit tegyek, ha 22 évesen már most azt érzem, hogy nőgyűlölő vagyok és egy életre elegem van belőlük? Ha összejönne valami, akkor ez változna?

Utolsó: tudom, hogy nem érnek a nők se előbb. Csak látszólag. Ezt már bőven volt alkalmam megtapasztalni.

Valójában, amiben a nők előrébb érnek, az a "természeti érés", a felkészülés az anyaságra és a gyereknevelő szerepre. Ők valahogy hamarabb állnak készen. Ha megnézed, a nők között nincsenek "örök gyerekek", mint a férfiak között, őket sokkal inkább arra szánta a természet, hogy az utánpótlást biztosítsák, míg a férfiak lassabban, de alaposabban érnek be. Ez nagyon látszik már gyerekkorban is, amikor a kisfiúk valóban kisgyerekek, akik még játszanak mindennel, a lányok pedig idegesítő, fontoskodó kis minifelnőttek, akik anyáskodnak a velük egy korú kisfiúk fölött, mindenkiről tudni akarnak mindent, nagyon érdeklik őket az emberi kapcsolatok, már rögtön az anyaságra készülnek, felnőttek akarnak lenni már minél hamarabb. Nekik ez a céljuk. Ők a természet biztosítékai. Az egész női lét erről szól. Ők nem merülnek el annyira a részletekben, nem játékosak, kísérletezőek, amiből később kialakulhat egy tudományos érdeklődés, nem az elvont, távoli, hanem inkább a közvetlen célok, nem az elvek, hanem inkább a józanság és a biztonság érdekli őket. Nem szélsőségesek, nem halnak meg eszmékért, nem csinálnak őrült dolgokat ideológiák hatására, nem is izgatják őket ezek. Ők csak a biztonságos, reális életre törekednek, mert a természet rendje szerint ezzel lehet biztosan életben maradni.

Utolsó előtti: értékelem a jó szándékot, de ha az igazságra vagy kíváncsi a nőkkel kapcsolatban, akkor a legkevésbé a nőket kell megkérdezni. Hazudnak, mint a vízfolyás, anélkül, hogy TUDNÁNAK RÓLA. Nem következetesek, nem azt teszik, amit mondanak, nem ismerik magukat. Boldog nőnapot!

Már átfordult. Sokszor már most kedvem lenne tömeggyilkosságot végrehajtani. Fogalmad sincs, milyen érzés úgy élni, hogy csak azt a visszajelzést kapod az élettől, hogy az, aki vagy, az nem elég. Soha nem vagy elég. Bármit csinálsz, nem fogsz tetszeni a csajoknak. Nem kapod meg azt, akit kiszemeltél. Próbálkozhatsz újra. Meg újra. Meg újra, meg újra, meg újra, meg újra. És nem, és nem, és nem, és nem. Majd szétvet a nemi vágyad? Hát, szar ügy, öcsém, így jártál. Minket nem érdekel. Senkit nem érdekel. Már gyerekkorodtól óta azt hallod mindenkitől, hogy érettebben gondolkodsz a korodnál, van művészi hajlamod és úgy általában úgy érzed, többet tudnál nyújtani a csajoknak, mint a lakótelepi Jóska, aki autószerelő és 80-as az IQ-ja? Hát, akkor se kíváncsi rád senki, szevasz! Nem kapsz esélyt, mert nem vagy elég macsó állat. Meg elé magas. Meg elég kigyúrt. És lehet nézegetni a sok boldog párt és a sok önelégült, vigyorgó gyereket, aki kézen fog egy csajt és ezermilliomodjára is eltűnődni, hogy ők mivel jobbak, mint te. És lehet hallgatni a sok nyavalygó f**t, hogy nekik ez mért nem megy. És irritál, és fáraszt, mert ők is sokan vannak, és ők is ugyanazt akarják, mint te, és ennyivel is kevesebb az esélyed. És ez valahol k**aszott fárasztó. Olyan, mintha lenne egy part a nyerteseknek és egy a veszteseknek, és nem lenne híd. Én nem azt mondom, hogy semmi nem jön össze az életemben, mert a csajozáson kívül eddig nagyjából minden összejött. Komolyan. Viszont abból már iszonyatosan k****ottul k***ára de ***ára elegem van, hogy amit a legjobban akarok, na AZ az egy nem jön össze, de soha. És másnap felkelek, és másnap se nőttem 20 centit és híztam 20 kilót. És másnap ugyanúgy leszar mindenki. És ugyanúgy nem ír vissza az a csaj, aki eljön velem helyekre, de csak én hívom el mindig, magától nem ír rám soha. És továbbra is leszarja a világ. És aki boldog, az másnap is boldog, mert másnap is ott ébred a csaja mellett. Hiába, neki már megvan. Megtartani már könnyebb. Ő a folyó jó partjára született. És ő már beépítette ezt a tulajdonságát a személyiségébe. Ő, ha most szakítana, akkor is tudna magának új barátnőt szerezni, mert az ő önképe tartalmazza azt a vonást, hogy ő képes a csajozásra.

Amúgy meg jártam pszichológushoz, sokat. Nem éreztem túl hasznosnak. Nem éreztem soha azt, hogy nagyon mélyen belelátna a gondolataimba és rámutatna, hogy hol gondolom rosszul és min változtassak. Csak hallgatott és néha megszólalt.

Szóval ebből van rohadtul elegem. Abból, hogy a világ úgy működik, ahogy. És abból, hogy ilyen nyomorult féregnek teremtődtünk, hogy minden egyes nap minden egyes percében kívánjuk az ölelést, a csókot, a szexet, de csak elvétve kaphatjuk meg. Hány meg hány meghíváson, pofáraesésen, kikosarazáson, síráson, elköltött ezresen, látszat-visszautasításon aztán újra reménykedésen aztán újra elcsüggedésen, egyszóval hullámvölgyön kell keresztülmenni, mire végre hozzájutsz egyetlen ki***ott csajhoz! Milyen elb***ott dolog már ez? Hány férfi tud olyan életet élni, amilyet akar?

Komolyan mondom mindenkinek, aki ezt olvassa: rettegjetek a kisebbségi komplexusos emberektől. Komolyan. Aki valamiért egész életében frusztrált, az lesz a világon a legveszélyesebb. Nem véletlen, hogy Európát egy nagyon alacsony Napóleon meg később egy halálra frusztrált Hitler hódította meg teljes egészében. Röhögjön az, aki magasnak, jóképűnek, csajozóművésznek született, és rettegjen attól, hogy egy frusztrált, gyerekkorában csúfolt, mellőzött kis görény egyszer majd dühében tönkreteszi az életét. És lehet engem azzal vádolni, hogy mit nyavalygok, mikor amúgy látszólag megvan mindenem, és hogy mit szóljon az, aki egy harmadik világbeli országban él. És igazatok is van. De én is elsősorban magammal törődöm, mint mindenki más. És az az igazság, hogy bármennyire is boldoggá tudnak tenni egy férfit a nők és bármennyire király dolog a párkapcsolat és mennyei dolog a szex, én csak ezeknek a hiányát tapasztaltam meg eddig. És amilyen jó maga a dolog, annyira gyötrelmes a hiánya. Úgyhogy örüljön ***ára a fejének, akinek ez könnyen összejött és főleg örüljön annak, hogy én nem vagyok ott, mert képes lennék szétverni a tökéletes párkapcsolatát egy baseball-ütővel. Jó éjt!

"Mert igenis vannak olyan nők, akik elsősorban olyan partnerre vágynak, kiknek a személyisége ragadja meg őket. Akiknek olyan a kisugárzása, olyan világlátásuk, életstílusuk van, amivel azonosulni tudnak. "

Remek. Ki tudnád közvetíteni őket hozzám?

"Egy kapcsolatot pusztán a külsővel hogy is lehetne életben tartani?"

De ki beszél itt az életben tartásról? Odáig én el se jutok! Vazze, én lennék a legboldogabb, ha az életben tartásáért kellene küzdenem, de arról van szó, hogy a csajok, magasság és kellő izom hiányában, még annyi esélyt se adnak nekem, hogy idáig eljusson a dolog. Tessék, itt van egy remek példám: van egy csaj, akinek már hetek óta udvarlok, elvittem már helyekre, és ha ráírok, szokott reagálni, és amikor vele vagyok, úgy érzem, érdeklem, de magától, hogy, hogy nem, nem ír rám. Na, ez vajon miért van? Talán csak nem vagyok elég izgi? Nem lehet odabújni hozzám? Nem vagyok elég mackós?

"MIt csináljak egy szép, de hülye pasival? Állítsam a sarokban és nézegessem? "

Nem tudom, de szerintem kérdezd meg azokat a pasikat, akik üresfejű modellekkel járnak. Én se utasítanék vissza egy ilyet egyszer-egyszer. Amúgy a kérdésedre az a válaszom, hogy javaslom, tölts el vele pár éjszakát és tedd félre. Ez talán tragédia?

"Szerintem nem találtál még ilyen embert, talán rosszul kerested?"

Hogy lehet "rosszul" keresni? Akkor hogy kell jól? Írjam a homlokomra, hogy "én amúgy azért beszélgetek veled, mert esetleg lehet, hogy majd randira akarlak hívni, amiből lehet, hogy majd kapcsolatot is akarok"? Nem érted a problémát. Ismerkedni nem nehéz, és mindenki tudja, mire megy ki a játék. Mindenki érezni szokta, ha bejön valakinek. A probléma az, hogy én ezt soha nem érzem. Egyszerűen átsiklik rajtam a lányok tekintete, mert nem vagyok Vin Diesel. Vagy nem vagyok egy laza dumagép, a ****om se tudja. Csak azt nem tudom, hogy nem haltunk még ki és miért ilyen ***va nehéz ez. Vagy, ha csak nekem nehéz, akkor mi a rákért kellett megszületnem. Akkor miért nem az van, hogy csak a kigyúrt, izgalmas csajozós ***zeránosknak legyen gyerekük, és akkor uralják ezek a bolygót, hisz szemlátomást ez a természet szándéka. Mi, a frusztrált értelmiségiek láthatóan senkinek nem kellünk. Tudod, hány ilyen ember van, mint én? És ezek mind látják, hogy a csajok úgy működnek, hogy az árokásók meg a börtöntöltelékek vonzzák őket. Mondom, ez valamiféle evolúciós vívmány. Olyan, mintha a természet azt akarná üzenni, hogy minél nagyobb f**zkalap vagy, annál több jogod van az életre. Mi nem kellünk. Én nem kellek. Az, hogy egyetemre jársz, meg tájékozott vagy, meg művelt vagy, az nem kelendő. Az, hogy kivágott pólóban diszkóba jársz és most jöttél a sittről, és amúgy egy suttyó vagy, az izgi. Ezek az evolúció csúcsai.

"Nem tudom. Neked kell eldöntened ill. átgondolnod, hogy miért választasz mindig olyanokat, akik nem ilyen típusúak."

Én? Nem én választok ilyeneket. Ezzel a mostani lánnyal, akiről beszéltem, sincs semmi gond. Tök aranyos, visszahúzódó, normális lány. Csak épp most is azt látom, hogy ÉN nem vagyok elég érdekes neki. A f*** tudja, lehet, hogy bűnöznöm kéne, meg felrakni pár tetkót, hogy én is az evolúció csúcsa lehessek.

""Remek. Ki tudnád közvetíteni őket hozzám?"

Senki. Neked kell találnod, mint ahogy mindenki másnak is. Hogy egy jó kapcsolat kialakuljon, sok idő."

Már a kérdést sem értetted.

"Kicsit próbálj elvonatkoztatni az evolúciós elmétektől. Ha ezzel lehetne magyarázni a világot, akkor megtették volna (biztos próbálgatják valahol, de a tudományosságtól ez távol áll). Az evolúció egy elmélet, te pedig erre építed az egész világnézetedet, az emberi kapcsolataidat stb. Szerintem kicsit gondold újra ezt. "

Mit gondoljak újra? A világ egyszerű alaptörvények szerint működik. Az erősebb győz, a gyenge sosincs biztonságban. Az erő erőt vonz és polarizál, szélsőségeket teremt. Akár az emberi kapcsolatokat nézzük, akár a természettudományokat, akár a nemzetközi politikát. Az emberek is egyszerű törvények szerint működnek. Mindenkit hajt a nemi vágy, a becsvágy és a halálfélelem. Mindenki a lehető legjobb partnert akarja. És azért a külső alapján ítélünk, mert az esztétikum, a fizikai kívánatosság biztosítja, hogy az utódunk is jó géneket fog örökölni, és jó helyzetben lesz. Ez maga az élet törvénye. A nők meg biztonságra, hatalomra vágynak maguk mellett. Ha most ebből indulok ki, akkor két dolog vonzó a nőknek: 1. aki befolyásos, és ez lesz majd 30-35 évesen, mert egy jó egyetem és jó szellemi képességek erre lehetőséget adnak, illetve 2. ha fizikailag erős, és jól néz ki. Meg még egy pár tulajdonság, amiből összeáll, hogy az illető szexuálisan vonzó, vagy nem. én ezt akarom elérni.

"Én? Nem én választok ilyeneket."

"Miért, talán jön valaki, aki helyetted választja a lányokat?"

Ok, helyesbítek: én nem ILYENEKET választok. Rossz dolgot hangsúlyoztam ki.

"Valamiért csak kiválasztasz olyan lányokat, akikkel nem működik."

Nekem úgy tűnik, hogy úgy általában nem működik. Nem tagadom, lenne olyan lány, aki összejönne velem, de szegény nagyon-nagyon nem vonz. Hidd el, ha csak kicsit vonzódnék hozzá, megtenném. De azon akarok már túllendülni, hogy a jó csajok valahogy elkerülnek. Egyébként rohadtul idegesít, hogy a többségük iszonyatosan beképzelt. Nem tudom, mi a ***ra. Szépnek születni nem érdem.