Mit tegyek, ha 22 évesen már most azt érzem, hogy nőgyűlölő vagyok és egy életre elegem van belőlük? Ha összejönne valami, akkor ez változna?

Ez olyan terápiás dolog, tudod. Mikor iszunk egy sört, és a haverjainkkal megállapítjuk, hogy minden nő egy ...., vagy ugyanez női kivitelben: a csajok egymás vállán kisírják magukat, elmennek vásárolgatni és megbeszélik, hogy minden férfi disznó.

Amúgy meg valahol a nők mind ugyanúgy működnek, ennyiben jogos, hogy egy kalap alá veszem őket. Azt utálom bennük a legjobban, hogy rettenetesen következetlenek és megbízhatatlanok. Minden nő állandóan arról pofázik, hogy nekik mennyire imponálnak a rendes fiúk, miközben a tetteik meg azt mutatják, hogy magasról leszarják őket.

"Marhára unom a tipikus rendes, átlagos fiúkat, sosem kéne ilyen anyuci szeme fénye, kitűnő tanuló jó gyerek. És ja, ezzel sok nő így van, csak nem mindenki mondja meg. De olyan is van, akinek ez jön be."

Semmi baj, van elég félresikerült, megbízhatatlan, idióta paraszt, akit megkaphatsz. Hagyd meg a mintagyerekeket azoknak az elvetemülteknek, akik normális kapcsolatot és nyugodt házasságot akarnak, nem egy alkesz lúzert :d Meglátjuk, 15 év múlva is így gondolkodsz-e. Tudom, hogy nagyon szexik a rosszfiúk... még. Aztán majd ha kocsmatöltelék lesz belőle, aki elmegy az összes könnyű nőcskével és otthagy, akkor sírhatsz.

22 évesen még nem állok a saját lábamon, ha ezt anyagi értelemben érted. És az útkeresésem is még javában tart. Azonban nem hinném, hogy ezek ne lennének igazak a többi korombelire.

Kevésbé lenne képmutató, ha a tanácsod a következőképp hangzana: "Nézz ki jól, és akkor bármit csinálhatsz, odalesznek érted a lányok. Ha girnyónak születtél, akkor megszívtad, mert a természet szerint nem vagy méltó arra, hogy utódjaid legyenek."