Mennyire néznének rám furán Magyarországon, ha elmennék Halloweenkor cukorkát kéregetni?

"te szerencsétlen."

Mondd te mit képzelsz magadról, hogy így beszélsz másokkal? Hány éves vagy te? Egy normális ember nem ír le ilyen véleményeket és nem beszél úgy egy olyan emberrel akit nem is ismer mint a haverjával, vagy még azzal sem. Semmi jogod nincs beleszólni más véleményébe és lehordani az miatt, max meghallgathatod "te szerencsétlen"!

Mit kell sírni a lepontozás miatt? Ez egy ilyen oldal, szabadon lepontozhat akinek nem tetszik a véleményed! És még te sírsz intoleranciáról? LOL

"Tipikus magyar szokás", jajjj, úgy sajnállak, hogy a világ söpredéke népébe születtél (ahogy én is), tök gáz magyarnak lenni, itt mindenki bunkó, kirekesztő, szélőséges, utálatos, annyira rossz itt minden, jajjj....mégis az egész világ szemete hozzánk jön. Újabb LOL

Egy idézt:

Halloween jelmezes, tökös, „csoki vagy csíny” kéregetős, bulis ünnepét a magyarok zöme az amerikai filmekből ismeri. Ezek alapján mond róla véleményt. Nehéz dolga van Halloween ünnepének, mert le kell gyűrnie az „elég volt az elnyomásból, nem kell még több nyugati hulladék” ösztönös, zsigeri védelmi reakciót.

Mindig meglep, hogy mennyire rossz érzékkel és megkésve tiltakozunk egyértelmű dolgok ellen. A nyugat régóta itt van, hiszen a Kárpát-medence kulturális csomópont, mindenféle szokás megtalálta itt a helyét, és a mai napig zajlik a szokások átvétele. Halloween egy fiatal beköltöző, és az utóbbi években lassan, de biztosan terjed Magyarországon az október 31. tökös-vicces bulizás.

Az ünnep eredetileg az ősi kelta szilveszter volt összekötve a halottak napjához kapcsolódó babonákkal. Az általános villanyvilágítás bevezetése előtt az őszi-téli hosszú éjszakák szinte végtelennek tűntek, és az emberek reszketve, félve várták a telet. Semmiféle média-zaj nem terelte el a figyelmüket a természet zordságáról és kérlelhetetlenségéről. Ösztönös vágyuk volt enyhíteni a szorongásukat, és megtölteni élettel az akkoriban tényleg szürkének nevezhető hétköznapokat.

Akár nyugatot, akár keletet nézzük, az emberek mindenhol feltalálták az ünnepeket, az évente ismétlődő jeles események egész éven áthúzódó láncát, mintegy vezérfonalát az emberi életnek.

Az ünnepek, akár a díszes ládák, őrzői az emberi képzelet és lélek csodás kincseinek. Méltatlan lenne tőlünk, ma élőktől, ha csak a láda díszítéseit néznénk, és nem hajtanánk fel a fedelét, hogy megismerjük a tartalmát.

A Kádár-rendszer egyik bűne, hogy elfeledtette velünk a népszokásainkat. A panelproli mit sem törődött a faluval és a paraszt szokásokkal. Panelkölyökként vendégként bóklásztam a Mária napi búcsú forgatagában, és sosem éreztem szükségét külső szemlélőként, hogy felkutassam az eredetét. Csak egy gyökértelen, sodródó kispolgári ivadék voltam, a fejletlen vidék helyett a lehetőségek csodás városában világra jött utód. És mit örököltem meg? A semmit. Úgy kell idős fejjel könyvekben utánanéznem a múltnak és felfedeznem az elődeim találmányait, az ünnepeket.

Sokan falnak mennek a Halloweentől, és ízléstelennek tartják, hogy a Halottak napja össznépi temetői csődülete előtti napon egyesek szolid családi ünnepléssel köszöntik az életet és tököt és diós sütiket majszolnak, illetve éjszaka kisminkelik magukat és szembesülve önön félelmeikkel eleresztik azokat. De nem. A Halloween Amerika majmolás, pfuj, ízléstelen. Sóhaj. Érthetetlen eme zsigeri ellenkezés egy vicces és elgondolkodtató ünneppel szemben.

Megjegyzés: a felszínesség egyik példája a poénosnak szánt gúnyos kérdés: Ha már Halloweent ünneplem, mikor veszem át a Hálaadást? A Halloween európai gyökerű ünnep, míg a Hálaadás egyértelműen egy amerikai nemzeti ünnep. A Halloweent ők is csak átvették, meghonosították, saját képükre formálták.

A Kárpát-medencébe érkező népek igazi kulturális egyveleget hoztak létre, és nyugat-kelet találkozásánál minden elképzelhető volt, így például a mai amerikai ünnep „csoki és csíny” őse is. Az Aprószentek ünnepén (október 31.) egészen a 13. századig létező hagyomány volt a diákság ünnepköszöntő adománykérése, mely átkerült a Szent Miklós napra.

Sőt! Itthon a Luca napja vette fel a nyugati területeken október 31.-hez köthető hagyományokat. Sajnos, „értelmes, tanult” városi gyerekként kimaradtam a Luca napi mulatságokból, babonákból és egyéb szórakoztató vagy ijesztő játékokból, mint pl.: a fehér leples alakok felbukkanása. Egyesek még tökfejeket is faragtak, amiket gyertyával kivilágítottak és eme rémisztő tökpofákat tették éjszaka a házak elé. Hadd ijedjenek meg tőle a ház lakói.

Vagy visszatérve a mikulásjáráshoz, a Krampusz figurája is ijesztő, ugyanakkor vicces, mert a Mikulás mindig tetten éri és elagyabugyálja.

A 19. században még élő hagyományok voltak októberben, Mindszent havában a kukoricafosztáshoz kötődve a dramaturgiai játékok pl.: részeg ember és felesége, állatalakoskodás pl.: medvének öltöztek be, tinóvásár, itt egy legény marhának öltözött be.

November végétől kezdődtek a házi disznótorok, és ezeket szintén felhasználta a falusi közösség az általános társadalmi összetartozás erősítésre, mert a különféle házalások legalizálták a szegények számára a „koldulást”. Mennyivel szebb egy ünnep keretében kéregetni mint dolgos hétköznap zavarni a többieket a nyomorunkkal.

Az egyik vármegyében pl. disznótorok idején volt szokás bekormozott arccal házról házra járni és kétféle mondókával kedveskedni a jó lelkű vagy a fukar gazdának:

„Áldja meg az Isten e háznak gazdáját,

Töltse meg az Isten mind csűrét, kamráját!”

„Áldja meg az Isten e háznak gazdáját,

Töltse be az Isten tetűvel, bolhával!”

Eme mondóka után elszaladtak, mert bottal rohant a gazda utánuk.

Egy kis magyar kitekintés után; mi a baj Halloweennel? Hiszen minden egyes részlete megtalálható a múltunkban: házalás, jelmezes játék, ijesztgetés, babonák, jövendőmondás.

Sajnálom, hogy a Kádár-rendszer megfosztott a paraszti gyökereimtől, és nekem kellett rálelnem egy amerikai tinihorror kapcsán az ősi hagyományokra.

Miért átkozzuk Halloweent? Inkább áldás volt számomra a felfedezése. Tehát mindenki nyugodtan válassza a kelta eredetű Halloweent, vagy elevenítse fel a Luca napi hagyományokat december tizenharmadikán. Mindenki megtalálhatja az ünnepek díszes ládájában a lelkét gazdagító kincseket. Csak soha ne érjük be a külcsínnel! Mert a felszínes ítélkezés gyakran tévútra visz, és korai megkeseredést okoz. Mi lett a szegény, áldott Karácsonyból is?