Ti milyen különleges/helyi néven ismeritek a különféle állatokat, esetleg növényeket?

Láttam a válaszokban, hogy valaki a mókust kelempájszmadárnak nevezte. Ismerem én is ezt a szót, de pl. Délmagyarországon használják az evet, cibóka és móka neveket is erre az állatkára.

Pest megye déli részén hallottam a kutyatej nevét - mikor már bolyhos - szállófejnek vagy fújókának is nevezni.

A katicabogarat Tolna-Baranya megyékben Jóistenke-bogarának hívták régen, azt hiszem, ma erre már kevesen emlékeznek.

Felénk katalinkának is nevezik. De amíg én Göcsejben laktam, bödebogárként hallottam nevezni.

A katicabogárról nagyon sok népi hiedelem van.

[link]

Most erről eszembe jutott egy kis versike, amit gyermekkorunkban nagyon sokszor énekeltünk, főleg, ha katicabogarat sikerült fognunk.

Rátettük a nyitott tenyerünkre, és énekeltük neki:

Katalinka szállj el

Jönnek a törökök

Sós kútba vetnek

Onnan is kivesznek

Kerék alá tesznek

Onnan is kivesznek

Ihol jönnek a törökök

Mindjárt agyonvernek.

Milyen boldogok voltunk, mikor végigmászott az ujjainkon és elrepült...

Egy kis érdekesség:

"A hétpettyes katica az európai kultúrában:

A magyar Isten-tehénkéje névhez hasonlóan számos európai nyelvben van égi kapcsolatokra

utaló neve: németül pl. Herrgotts-Küchlein (Úristen csibéje), franciául bête à bon Dieu (jó

Urunk bogara), spanyolul coquito de Dios (az Úr bogara). Sok nyelvben kapcsolódik a neve

Máriáéhoz: angolul ladybug vagy ladybeetle (= Miasszonyunk bogara), németül Marienkäfer,

franciául bête de la Vierge (a Szűz bogara). Ez valószínűleg a pettyek hetes száma mint közismert mágikus szám, vagy Mária a Hétfájdalmú Szűz tisztelete miatt alakulhatott ki. Egyedül a

német nyelvterületen 1500 nevét gyűjtötték össze. Az írott történelem előtti időktől létezik a

kultusza, Mária előtt Freyjával a szerelmi és termékenységi istennővel hozták kapcsolatba. De

találtak már 20 000 éves, a magdaléni kultúrához tartozó sírban is mamutagyarból faragott,

átfúrt, nyaklánc részét képező katicabogarat.

Se szeri se száma a katica népszerűségét jelző szokásoknak, hiedelmeknek, ezek közül csak néhányat

említünk meg, illusztrációként. Piros színe (a szerelem szimbóluma), a hetes szám mint mágikus szám,

és hasznossága is közrejátszhatott abban, hogy több

kultúrában szerencseszimbólum. Provence-ban úgy

tartják, akkor vár házasság egy férfire, ha rárepül

egy katica, és annyi évig kell egy lánynak a férjhezmenetelre várnia, ahány másodpercig vár a kis bogár az ujja hegyén, mielőtt elröpülne. Festményeken, bélyegeken, ruhaneműkön, dísz- és használati

tárgyakon, ékszereken egyaránt megjelenik. A visegrádi együttműködésben résztvevő négy

ország Visegrádi Nyári Filmfesztiváljára Arany Katicabogár-díjat alapított."

[link]

És azt lefelejtettem, hogy a Bodobács ( most tudtam meg, hogy ez a pontos neve :D) mi csak jancsi bogárnak nevezzük :D (jnsz megye déli része)

[link]

[link]

A pitypangot nálunk is hívják kutyatejnek, de ez valóban hibás, és szerintem elég gyakori tévedés országszerte :)

Aztán van ez a tyúkos dolog, hogy megnézik, hogy van-e benne tojás, én ezt monyózásként ismerem, bár ezt is csak hallomásból, magát a műveletet sosem láttam még :)

Viszont sok sváb szót ismerek, amiket az idősebb pécsiek még előszeretettel használnak (egy részét mondjuk a fiatalabbak is), viszont sokszor találkoztam olyanokkal, főleg az ország keleti részéről, akik ezeket nem értették. Pl. a spájz, spejz, mint kamra, akkor a korábban említett sercli, mint kenyércsücsök, vagy ilyen még a spílhózni, azaz játszós nadrág. Ez utóbbit viszont már tényleg csak idősebbektől hallottam, elsőre én sem tudtam, mit jelent.

Na meg, amin nagyon elcsodálkoztam egyszer, bár ez nem tudom, milyen eredetű szó, de itt nálunk mindenki dorkónak hívja azt a tipikus kínai tornacipőt, meg a Converse cipőket is, szóval aminek olyan a fazonja, kialakítása. Na és marhára elcsodálkoztam, amikor ezt a pesti ismerőseim nem értették, én addig azt hittem, hogy ezt mindenhol így hívják.

Gyerekkorunkban mi dorgócipőt /d-vel/ hordtunk és mackónadrágot.

Bár ezek nem állatnevek, de ha már egyszer megemlítettétek, felénk a tornacipőt így hívták.

Amikor pedig kinőttük, ki szokta vágni édesapám az orrát és úgy még lehetett hordani.

Zala megye

A spásjz vagy spejz Budapesten is használatos, sokáig nem is hallottam a kamra elnevezést.

A hózni meg a nadrágtartó volt, ha jól emlékszem.

A nagymamám nem boltba járt vásárolni, hanem butikba. A snájdig fiatalemberek meg a cúgtól féltek, nem a huzattól. Ámbár azt még ma sem tudom, hogy milyen is az a cúgoscipő? Talán bakancs?

Zalai dédnagyszüleim Pesten villanyossal jártak, és cseresnyét ettek. Tikmányból sütték (és nem sütötték) az omlettet, a kőttkalácsot, és cibereleves volt vacsorára.

Apám szülei dödölét és sztapacskát főztek, elsorolni sem tudom, mennyi ilyen szót tanultam kiskoromban, amelyeket később soha nem használtunk, és jóformán az értelmüket is elfelejtettük azóta.

De hogy visszatérjek az állatokhoz, a farkast Magyarország több vidékén - különösen az alföldön - toportyánféregnek nevezték, a varjúkat pedig vetési vagy pápista jelzővel különböztették meg, attól függően, hogy hús- vagy növényevók voltak-e.