Mikor alakult ki az emberiségben, hogy a férfiak "többek" a nőknél?

". De szerintem egy állatfaj sincs, ahol a nőstény "kevesebb" a hímnél."

Mit értesz az alatt, hogy "kevesebb"?

Azoknál az állatoknál, amik falkákban élnek, territoriális viszonyok között, ott jellemzően a hím a domináns, a fentebb leírt okokból, a hímek köré épül a falka. Ez ugyanúgy vonatkozik az oroszlánokra, a gorillákra, stb., mint a korabeli emberi társadalmakra.

Az innentől kezdve meg már pusztán egy filozófiai kérdés, hogy akkor ezt most úgy értelmezzük, hogy a nőstény "kevesebb", vagy úgy, hogy a természet és ebből adódóan a túlélés törvényszerűségei miatt mások a szerepek.

"". De szerintem egy állatfaj sincs, ahol a nőstény "kevesebb" a hímnél."

Mit értesz az alatt, hogy "kevesebb"? "

Pont azt, amit a kérdező. És arra akartam utalni, amire te. Hogy nem lehet meghatározni, hogy a férfiak többek-e a nőknél, vagy sem, mert mások biológiailag, társadalmilag stb.

Ez egy rettentő bonyolult kérdés, ezért nem egy két soros választ szeretnék adni, ha elég elszánt vagy, és érdekel a dolog végigolvasod ;)

Maga az emberré válás is levezethető onnan, hogy létrejöttek az első családok. Tehát nem csak attól ember az ember, hogy megnőtt az agytérfogata, az (is!) választja el az állatvilágtól, hogy tartósan képes családot alkotni. Ez egy elég bonyolult evolúciós pszicho- biológiai jelenség, a lényege hogy ősember hím (nevezzük férfinek) nem csak párosodás idejére maradt együtt az asszonnyal. Ennek rengeteg oka van, pl az hogy az ember nőstény (nevezzük nőnek..:D ) nem "tüzel", tehát nem tudhatja a "hím" hogy mikor érdemes párosodni, ennél fogva csak akkor adhatja tovább a génjeit, ha folyamatosan a választottjával marad, és azzal viszonylag jól bánik. (A viszonylag alatt azt értem, hogy kevésbé állatiasan mint egy farkasfalkában.) A szexológusok szerint a szex, és a női orgazmus is innen jön, mert elősegítette a családok adaptációját, és szelektálta az hiperaggressziv, összeférhetetlen hímeket. Ha a nőstény az olyan hímeket preferálja, akik az ő élvezetével is tudnak foglalkozni, akkor a tesztoszterontól csöpögő "dugd meg vagy öld meg" típusú "férfiak" szép lassan kipusztulnak. (bár kipusztultak volna teljesen, de sajnos az evolúció nem tökéletes.)

Innentől kezdve a civilizáció fejlettségi foka, és a társadalmi környezet is meghatározta a női-férfi viszonyt.

Ezzel kapcsolatban Ken Wilbertől idéznék:

,,Vadászó-győjtögetők

A nık győjtögetnek, és gyereket nevelnek, a férfiak vadásznak. Jellemzı a női és férfi

szerepek keveredése, és szigorú tabukkal tartják be a dolgokat. 1.400.000 volt az első ma

ismert ilyen társadalom. Habermas szerint az ısembertől való elválás kritériuma nem az

eszközök feltalálása volt, hanem a családdá válás, az apa szerepének a "feltalálása". Családban

élő lény lett a hím, elkezdıdött a tesztoszteron megszelídítése, ami a mai civilizáció feladata

is. A "dugd meg, vagy öld meg!" biológiai parancsot a családi embernek át kellett értelmeznie.

A núszféra (értelem) kialakulásban – amely a törzsek óta van, és ma is a jövőbe tart a globális

társadalom felé – az első lépés volt a törzsek létrejötte.

A növénytermesztők

I.e. 10.000, mind keleten, mind nyugaton. Az ásóbotos kezdeti földmővelők jöttek ezután.

Ásóbottal a nők is tudtak dolgozni, amíg a férfiak vadásztak. Ezen társadalmak

egyharmadában – nem megleppő módon – csak női istenségek vannak. Egyharmadában van

vegyes női és férfi istenség. E társadalmakban a két nem státusza egyenlő volt, habár szerepük

még tisztán elkülönült. Ezek voltak a matriarchális társadalmak. Nem anyauralom jellemezte,

mert egyenrangúság volt, hanem inkább a nő, az anya volt a fókuszban. Minden ismert nagy

Nagy Anya (Great Mather / Magna Mater) kultúra ebbıl a típusból származik.

Az öko-maszkulinisták a vadászó-győjtögető társadalmakra szeretnek hivatkozni, az öko-

feministák pedig erre a növénytermesztőre esküsznek. Az evolúció minden szakasza a saját

korlátozásai felé halad, ami aztán a kiváltó "ingere" lesz az ön-meghaladás szükségének. A

belső korlátozások zavart, nyugtalanságot, káoszt jelentenek, és vagy összeomlik a rendszer,

vagy meghaladja magát, és egy magasabb szintre jut. Minden evolúciós lépésért meg kell

fizetni a váltást.

Agrártársadalmak

Az ekére való átváltás óriási jelentıségő volt. A nő nem tudott ekével dolgozni, a férfinek

kellett ezt a munkát elvégeznie, aminek következtében a férfitól vált függővé a megélhetés.

Ebben a társadalomban a férfiaknak rosszabb volt a helyzetük, mint a nőknek, habár azt

gondoljuk – révén, hogy ezek patriarchális társadalmak –, hogy pont fordítva van. Az ilyen

társadalomban nagyon polarizálódnak a nemek, az értékeik nagyon különböznek, ezért ettől

mindkét nem erősen szenved. Az ilyen kultúrában a legerősebb az effajta polarizáltság.

Akárhol is voltak ezek a kultúrák a földön, 90 %-ban csak férfi főisteneik vannak. Ahol a nők

dolgoznak a földeken, kapával, ott női istenek, ahol férfi dolgozik az ekével, ott férfi istenek

vannak. Később a férfi/női polaritásnak transzperszonális jelentése lesz, de megvannak az

ilyen kézzelfogható következményei is. A szociális kapcsolatok is a termelési erők körül

alakultak ki, így a kormányzás, politika, hivatalos szféra a férfiak dominanciája alatt volt, a nő

otthon "utódlik". Az ilyen társadalmak mind keleten, mind nyugaton i.e. 4000-ben alakultak

ki, és az ipari forradalomig tartottak.

Ekkor jöttek létre a nagy katonai birodalmak, a felszabadult idővel együtt a felszínre tört a

tesztoszteron "öld meg!" aspektusa, és i.e. 3000 évvel jöttek a cézárok, kánok, Sándorok és a

többiek. Elkezdték a törzsi tömörüléseket szociális rendekbe, birodalmakba szervezni. Később

ezek adták át a helyüket a racionalitással és iparosodással jellemezhető modern

nemzetállamoknak. Az agrártársadalmakban kialakult egy olyan társadalmi osztály is, amely a

saját létezésén kezdett el gondolkodni – kontemplatív, elmélkedő, törekvő emberek jelentek

meg, akik a Szellemet nemcsak a külső bioszférába helyezték, mint a korábbi mágikus

társadalmak, és nemcsak a mitikus mennybe, mint a mitologikus késő-ásóbotos vagy korai

agrártársadalmak. Ők a Szellemet már az "itt belül" területére, tehát a belső szubjektivitásba

helyezték, pontosabban ott kezdték már felismerni. Ekkor született a meditáció és a

kontempláció. Ekkor jelentek meg a bölcsek, mind keleten, mind nyugaton, kb. i.e. 600 évvel.

Pl. Buddha, Patandzsali, Lao-ce, Konfucius, Szókratész, Platón, az Upanisadok bölcsei. Mind

férfiak voltak – az agrárkorszaknak megfelelően. A férfi direktben beszélgetett istennel, a nő

pedig a férjén át. A posztmodern spiritualitás egyik fő feladata a férfi orientált spiritualitás

kiegyensúlyozása a megfelelő női formákkal. A tradíciókat nem érdemes eldobni, de újra kell

értelmeznünk a dolgokat. Nem dobjuk el a kereket, mert férfi találta ki, hanem azon

gördülünk tovább, de új irányokba. A férfi és női spiritualitás egyensúlyát kell az új

korszaknak megalkotni.

Ipari társadalmak

A modern és a posztmodern kor jött a felvilágosodással, Descartes, Locke, Kant, és újfajta

technikai fejlesztések jelentek meg. A mitikus világnézet a racionálisba ment át, a feudális

termelési mód pedig az ipariba. A posztmodern a felvilágosodás utáni korszak az iparin túli, a

jelenlegi az információs. A nemektıl független gépek átvették a munkát, így megjelentek az

1800-as években a női feminista mozgalmak. Többé már nem a fizikai erő határozta meg a

kultúrát. Az iparosodás felszabadulást hozott a férfi és a nı számára a nagy polarizációból, és

a nemi szerepek kezdtek túllépni a biológiai adottságokon, meghaladták azt, és integrálták

azokat (ami ma is tart). Az iparosodás hatása az ökológiai krízis lett, a modernitás egyik

legnagyobb árnyoldala, aminek fı oka a tudatlanság. Csak akkorra válhat valóra az, hogy az

ember a bioszférával összehangolja a tevékenységét, amikor már precíz tudományos

pontossággal ismeri azt. Az egyszerű szem nem elég, ismerni kell a hatásokat, és

összehangolni. A maják is azért buktak el, mert eltüntették maguk körül az őserdıket.

Pusztán a természet tisztelete nem volt elég, tudás nélkül nem tudták fenntartani (de csak a

tudással, a tisztelet nélkül sem tudjuk fenntartani – ford.). Kezdetben a nem tudás nem okozott

nagy kárt, de mára a nem tudás az egész bolygó pusztulásához vezethet. Ma tartunk ott

elıszőr, hogy a tudással felül tudunk kerekedni a tudatlanságon. Ha nem reagálunk erre a

tudásra, akkor meghalunk."

Remélem nem rettentett el a terjedelem, vagy a tudományos nyelvezet, és sikerült valamelyest választ adnom a kérdésedre!

(forrás: [link] )

A férfiak sohasem voltak többek a nőknél, csak mai értékrend szerint hisszük azt, mert a hagyományos férfi munkákat felértékeljük, a női munkákat meg semmibe vesszük, vagy alulértékeljük. Az adott kor viszonyaiban létre jött egy, a nemek közötti feladat- és munkamegosztás, ami a körülmények alapján a legoptimálisabb volt, és emellett egy ezt leképező értékrend. Erről 1000 oldalakon lehetne írni, így csak két dolgot említenék.

1, Ha a férfi felsőbbrendűség tisztán megvalósult volna, akkor az udvarlási szokások, a gyengébbik fél megsegítése, a lovagiasság, a nők tisztelete, vagy az, hogy a nőket nem szabad verni stb., mint alapvető értékek sohasem jöttek volna létre. Az más kérdés, hogy vannak és voltak olyan emberek, akik ezt semmibe vették, de ezeket a társadalom alapjába véve elítélte. Másrészről ne higgyük azt, hogy a nők nem hágták át soha a családi élet szabályait. Ez ma is így van, csak a férfiak elleni bántalmazok például nem nagyon kapnak nyilvánosságot.

2. A férfiak döntési potenciálja csak formális volt. A nők, ugyanúgy mint ma, hatottak a férfiakra, és a férfiak figyelembe vették a család alapvető érdekét, és jó esetben ez alapján hozták meg a döntést. Lényegesen egyszerűbb volt ugyanis egyetlen emberre telepíteni a végső szó jogát.

A férfiak uralma nem feltétlen jelent elnyomást is. Bár Jahve (inkább ekkor még Él, ha jól tudom) is megmondta, hogy a férfi uralkodik a nő felett, azonban ugyanez a szentkönyv a Bölcsességek könyvében leírja a harmonikus családi élet ismérveit, és itt szó sincs elnyomásról, inkább az egymásra utaltság kölcsönösségét hangsúlyozza.

Summa summarum, hihetetlen árnyalt a kép, mi mai szemmel ezt nehezen értjük meg.

Valszeg a vadászatnál... A vadászat elég veszélyes dolog volt, gyakran követelt emberéleteket, és a nőket nem nagyon lehetett kitenni ennek a veszélynek, különben hamar kihalt volna az emberiség. Ugye 10 nőből és 1 férfiból jóval több utód születik, mint 10 férfiból, és 1 nőből, szóval kizárólag a fennmaradásunk szemszögéből nézve egy nő halála nagyobb veszteség volt.

Aztán persze azt övezte a legtöbb tisztelet, aki a legtöbb húst hozta haza, szóval kialakult ez az erő-kultusz, ami sokáig nem múlt el, sőt, még ma is él.