Miért félnek és visítanak az emberek ha ilyen szituációba kerülnek? (alább írva)
Jön egy egér és akkor JAaaaaaaaaajjjjj egggééérrrr!!! Sikít, rohan visít, nem értem mi van az emberek agyával. Most feláll a székre, toporzékol, hisztizik vagy elrohan, de miért? Mikor az nem bánt. Jó, megharap, na és akkor, engem már harapott meg de csak akkor ha megfogtam. Fogja leüti, ha annyira zavarja, de miért gondolja, hogy az egér majd megtámadja?
A békától is miért félnek? Elplattyog k. messzire, vagy ha nem, mi van? Meg az olyan bogaraktól, amik csak repülnek, de nem csípnek. Jó a darazsat azt még megértem, ha elfut előle, főleg az ilyen marha nagy darázs elől.
De az egér..meg a béka?
ez öröklődő hiszti
anyu sikított az egértől, hát a lánya is sikít
itt azért mélyebb dolgokról van szó
ez nem tudatos, ez ösztönös
főleg ha fóbia
Én mondjuk az egértől és a békától nem félek.
Viszont a siklóktól rettegek,pedig még nem evett meg egyik se.
Még kicsi voltam,mikor egyszer az udvarról behoztam egyet a házba.
Anyu nem sikogatott,meg nem is mondta,hogy az bánt.
Annyival elrendezte,hogy vigyem vissza mert az anyukája biztos keresi.
Ma már felnött fejjel rettegek tölük.
Ez nem olyan, hogy "anyutól látta a gyerek", és nem is nevelik beléjük. Bár, ez utóbbi azért előfordulhat, de ez sokkal mélyebben gyökeredzik.
Én egész kiskoromtól fogva óriási állatbarát vagyok, mindent imádok, ami élőlény. Illetve imádtam, mert ahogy "öregszem", úgy félek egyre jobban néhány bogártól.. De tényleg csak néhánytól. És tudom, hogy nem bántanak, tudom, hogy semmi bajom nem lesz, nem is félek ettől, hisz régen ezeket a tenyeremben cipeltem ide-oda. És mostanában, ha csak meglátom őket a lakásban (igen, csak a lakásban. Máshol nem félek.. ez is fura..), lemerevedek, és végig fut rajtam valami óriási ijedtség/félelem/nem tudom mi.
Egyik barátnőm a békákkal van így. Gyerekkorában semlegesek voltak neki, nem volt semmi rossz élménye, de ma már nem mer sötétben olyan helyen menni az utcán, ahol nagy az esély arra, hogy találkozik békával.
És, hogy ne csak női fóbiáról meséljek, a legdurvább ilyen történet a baráti társaságomból egy srácé, aki a galamboktól retteg. De szó szerint. Valami elemi félelemmel. Pedig a galamb mikor repülne neki? Vagy mit csinálna, megböködi a kis csőrével? Nem ettől fél. Az ilyen soha nem a fizikai fájdalomtól való félelem.
Az egér aranyos, én sosem féltem tőle, pedig egyszer arra ébredtem, hogy keresztülszaladt egy a takarómon:D Ez még nagymamám tanyáján történt..
A béka, át a varangy állítólag mérgező, szóval fogdosni tényleg nem kellene, de semmi félelmetes nincs benne.
A póktól, darázstól, pókszázlábútól viszont félek, mert voltam már pár dologra allergiás, azoknak a csípésétől is ki tudja, mi bajom lehetne, szóval ezért, na meg azért, mert azok már tényleg elképesztően rondák!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!