Ilyen tényleg létezik? Soha nem hittem volna, hogy ebbe a szituációba kerülök.

igaza van anyukádnak!az ember nem változik max ideig óráig tűrtőzteti magát.rendes veled?még szép hisz "kampányidőszakban" vagytok,ilyenkor még minden rózsaszín.

szerinted az a rengetg nő aki szenved a házasságában az nem vigyorgott még annó az esküvői oltárnál?!

Nem tudok tanácsot adni, csak leírok valamit.

Volt egy barátom, kamaszkorban kezdődött. Eleinte tényleg csak nagyon jó barátok voltunk, aztán szerelmet vallott. Lett egy ilyen se veled-se nélküled kapcsolatunk, nem volt felhőtlenül boldog, de összetartoztunk. Hol szakítottunk, hol összejöttünk újra. A fiúnak rossz híre volt (nem alaptalanul, de azért erősen eltúlozták a dolgot a rossz nyelvek). Persze tiltottak tőle, de én nagyon ragaszkodtam hozzá. Ha kellett, találkoztunk titokban. Lebuktunk, balhé lett belőle, de én akkor is ragaszkodtam hozzá. Volt, hogy elköltöztem miatta otthonról. Nem hozzá, hanem mert elegem lett abból, hogy a szüleim ennyire nem bíznak bennem.

A kapcsolat 7 évig tartott, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Ma mindkettőnknek van családja - igen, a "rosszfiúból" háromgyermekes, tisztes családapa lett.

És a mai napig nem bánom, hogy ő részese volt az életemnek. Már nagyon ritkán beszélünk, de akkor olyan, mintha egy előző nap félbehagyott beszélgetést folytatnánk, pedig évek telnek el a beszélgetések között.

Nemrégiben megkerestem, mert úgy éreztem, köszönetet kell neki mondanom azért, hogy azzá válhattam, aki vagyok. Mert ő ennek a részese volt, nagyon sokszor felnyitotta a szemem, utat mutatott.

Nem lehet tudni, hogy egy ember mit ad neked. Lehet, hogy rosszat is. Én tőle nagyon sok rosszat is kaptam. De az évek távlatából ezekre már egyáltalán nem emlékszem, csak arra, hogy a rossz híre, meg a tiltás ellenére a mai napig a legfontosabb ember volt az életemben. A legfontosabb, érted? Férjem, gyerekem van, és mégis azt mondom, hogy Ő volt a legfontosabb, mert általa lettem az, aki vagyok.

Kedves Kérdező!

Nehéz a dolgod. Én még nem voltam ilyen helyzetben. Szerintem beszélj még egyszer anyukáddal.

Mondd meg neki, hogy nagyon szereted őt, köszönöd, amit tőle kaptál, azt, hogy mindig melletted áll. Nagyon szépen kérd meg, hagyja, hogy ebben most Te dönts. Ami pedig a legfontosabb: ígérd meg neki és MAGADNAK!, hogy amint az első, legelső jelét tapasztalod annak, hogy beigazolódni látszik anyukád félelme, szakítasz. Ha nem érti meg, mondjuk azon se tudok csodálkozni. Ismerek ex-heroinistát, aki teljesen normális életet él, de anyukám drogosokkal foglalkozik, ezért tudom, hogy nagyon nehéz megváltozniuk.

26/F