Ilyen tényleg létezik? Soha nem hittem volna, hogy ebbe a szituációba kerülök.

Meg kell mutatni édesanyádnak, hogy milyen olyan dolgokat csinál/állít elő a barátod, ami édesanyád szemében is értékes, és hogy hogyan nem olyan, mint amilyennek gondolja. Sokszor a szavak ehhez nem elegendőek.

Ha tudod, hogy pontosan mi a kifogása vele szemben, akkor próbálj meg "bizonyítékokat" mutatni neki arra, hogy az nincs úgy. Ez legyen valami olyan, amit mondjuk ő is elfogad. Példa lehetne ilyenre az, hogy megcsinált egy leszoktató programot, és arra kapott valamilyen papírt vagy segíti terjeszteni a drogmentesség üzenetét (április elején indul Budapesten egy 42 napos drogmentes maraton, csak be kell állnia futni pl.)

Előtte biztosítsd édesanyádat arról, hogy érted, hogy miért reagál így, és ha tényleg ez lenne a helyzet (olyan rossz lenne, mint hiszi), akkor teljesen igaza lenne.

Engedd, hogy valamennyire legyen igaza (tehát ismerd el, hogy az, amit ő akar jó, és tudod, hogy törődik veled stb.)(az emberek hajlamosak ragaszkodni az igazukhoz, mégha nincs is úgy, de ha "engeded nekik", hogy igazuk legyen, akkor utána hajlandóbbak ők is engedni.)

A részletek kidolgozásában nem tudok segíteni, mert azokat te ismered, de tény, hogy jó, ha ötletes vagy ezekben a dolgokban.

Mittudomén fel lehet használni, hogy van jó munkája, önkéntesen segít egy drogfelvilágosítással foglalkozó szervezetnek stb. Ha ez nincs így, akkor a drogfelvilágosítós dolgot tudom javasolni (ezt el tudja kezdeni. Akik drogoztak a tapasztalatuk miatt hitelesebb előadók, ill. források arra, hogy a drogok miért károsak stb.), vagy bármit, ami segít a kifogások kezelésében.

Remélem tudtam segíteni.

Hasonló helyzetben vagyok. Van egy párom, akit már lassan 2 éve imádok, ő a mindenem, és én is legalább ilyen fontos vagyok neki. Csak sajnos anyunak mindigis szokása volt, hogy hallgat mások véleményére, sőt, nagyon sokban befolyásolja mások véleménye az övét. Ennek eredményeképp már akkor "mindent" tudott a barátomról, amikor még be sem mutattam. Persze mindent máshogy tudott, mint ahogy igazából volt, de ilyenek a pletykák... Lényeg a lényeg, megmondtam neki, hogy én igenis kitartok a barátom mellett, legyen szíves adni neki egy esélyt. Ez meg is történt, bemutattam otthon a barátomat. Hónapokig átjárt hozzánk, és anyu egyre kisebb távolságot tartott tőle, néha már akár rá is mosolygott :D Így utólag viccesnek tűnik, de akkor nagyon örültünk ennek a párommal. Azóta már összekaptak persze valami hülyeségen, úgyhogy hónapok óta nem állnak szóba egymással, de legalább azt elértük, hogy anyu elviseli a tudatot, hogy együtt vagyunk. Megbeszéltük, hogy amíg boldoggá tesz a párom, addig anyunak nincs oka utálni őt vagy eltiltani tőle. Szóval végülis mondhatni jó vége lett az egésznek.

Amit tanácsolni tudok, az az, hogy szép lassan adagold anyudnak a dolgokat. Eleinte csak 1-2 szóban említsd meg, hogy milyen szép virágot kaptál a barátodtól, milyen aranyos volt, hogy segített vinni a táskádat, ilyenek. Érezze rajtad anyud, hogy igenis boldog vagy a barátoddal. Aztán valamikor dobd fel a témát, hogy bemutatnád, mert fontos számodra, hogy a két számodra nagyon fontos ember (anyud és a barátod) jóban legyenek. Mondd meg, hogy nem azt kéred, hogy szeressék, csak adjanak neki egy esélyt, eltiltani úgysem tilthatnak. Sok sikert :)