Miért beszélnek így a távolkeletiek?

Az első válaszoló elég jól leírta.

Az ilyesmivel egyébként a gendernyelvészet (genderlinguistics) foglalkozik.

A beszéd nagyon is társadalmi, kulturális tényezőktől függő dolog, ezért a nagy különbségek.

Olvasd el ezt az írást, sok dologra választ kapsz: [link] (Nyugalom, nem valami rémes szakszöveg, szerintem közérthető.)

Ebből van a következő részlet:

"...a férfiak zöngéjének alaprezgése a 100–200 Hz közötti tartományban helyezkedik el, míg a nőké a 150–300 Hz közöttiben. Ebből látható az is, hogy a két tartomány átfedésben van egymással, a közös területen helyezhetők el a magas hangú férfiak és a mély hangú nők. Az alaphangmagasság eltéréseit egyértelműen a biológiai nem determinálja.

Az viszont már nyilvánvalóan a szociális tanulás útján kialakult társadalmi nemből következik, hogy az egyes nyelvek női és férfi anyanyelvi beszélőinek alaphangmagassága jelentősen eltér egymástól. A magyar nők alaphangja átlagosan 184 Hz, ami lényegesen mélyebb, mint a spanyol, francia, lengyel vagy orosz nőké. A férfiak esetében az átlagos hangmagasság 103 Hz. Spanyol beszélőknél jóval magasabb, a férfiaknál 130, a nőknél pedig 230 Hz az alapérték. Egy 1970-es években lefolytatott vizsgálat amerikai férfiak és nők alaphangja között nagyobb magasságkülönbséget mutatott ki, mint európai min­ták között. Még nagyobb különbség van a japán férfiak és nők beszéde között. A nők bizonyos beszédstílusokban még a 400 Hz frekvenciahatárt is átlépik. Cseresnyési László (2004) írja, hogy a liftkezelőnőket Japánban külön trénerek tanítják magas hangon, „csicseregve”, sajátos intonációval beszélni."

Még egy apróság, hogy idegen nyelv tanulásakor az adott nyelv átlagos alaphangmagasságát is elsajátítjuk. Saját magamon is tapasztalom, hogy az anyanyelvem magyar, ehhez képest angolul mélyebb hangon szólalok meg, míg ha olaszul beszélek, mintha picit magasabb volna.

Nem beszélem a japánt, de egy előadásban hallottam, hogy a japán beszédben történelmileg van különbség a női és férfi beszédmódban, ami mára már enyhül.

De nem kell olyan messzire menni. Az oroszban is észrevenni a különbséget a lágy női beszédben és a keményebb férfi beszédben.

A magyar beszéd sem volt régen ennyire egyforma. Nekem aki palóc nyelven nevelkedtem német faluban, máig nyafogónak tűnik a bodrogközi beszéd és az abból kialakult mai "közkiejtés". Régebben (mikor gyerekkorban kikerültem a magyar világba) nagyon furcsáltam, hogy hogy beszélhet egy férfi ilyen kényeskedően. Hát még ma a "telcsi, naci, tali, ubisali..." szörnyűségről nem is beszélve. Régi felmekben hallani nemcsak a különbséget a mai magyar beszédhez képest, de a férfi - női kiejtésben is.

Az előző válaszolók szépen kibontották a témát, de én annyit még fűznék hozzá, hogy a szavaik is rásegítenek. A japánoknál nagyon sok az "sz" hang, sokszor mintha csak sziszegnének. Dél-Koreaiaknál pedig inkább az "o" (nem a tiszta, hanem amit úgy orrhangon mondanak, például a "hyung" szavukban), az "á" és az "u" hangok vannak előnyben. (Ezt már annyira megszoktam, hogy fel sem tűnik, lassan olyan, mintha magyarul hallanám...)

Minden nemzet embere/fia úgy sajátítja el a nyelvet, ahogyan azt a szüleitől, nagyszüleitől, ismerősöktől hallja. Azt én is megfigyeltem, hogy nyávogósan beszélnek, viszont ez függ a szavaiktól, meg hogy mennyire akarják eladni az adott doramát. A legtöbb esetben normálisan beszélnek, és csak néhány helyzet van, amikor sipárognak. Élőben még nem hallottam egyetlen ázsiai népet sem beszélni - sajnos. Viszont: a modern doramák egyikében - Heartsrtings - az egyik nagyon fontos mellékszereplő is úgy beszél, ahogy a lányok. Kang Minhyuk játsza az illetőt, a filmbeli nevére már nem emlékszem, egyébként a CN Blue dobosa. Vicces volt, hogy egy fiú annyira pöszén, gyerekesen beszél.

Na, végére összefoglalom, mert ez így nekem is hosszú: szavak és a doramák eladhatósága. :D Az európai/amerikai nép többsége szeret - jobb esetben - más nyelvet hallgatni, ők meg szeretik, ha szeretik a doramáikat, így mindent bevetnek a siker érdekében.

Japánban felfele és lefele beszélnek és ez rangtól és nemtől is függ. Párhuzamos nyelvek élnek egymás mellet. És nem enyhült, sőt inkább reneszánszát éli ez a a szokás ott.

Telefonban ha nem mutatkozol be vagy nem jelzi a ki a számod, az öregek bele sem szólnak, mert nem tudják kivel és főleg milyen rangúval beszélnek. Tehát nem tudják, mit mondjanak és "melyik (japán) nyelvet" használják.