Ez csak szerintem nagyon nagy bunkóság? Mi a fenét csináljak ezzel a lánnyal?

Nemrég találkoztam egy volt osztálytársnőmmel, akit évek óta nem láttam, nem beszéltem vele. Most beszélgettünk egy csomót, meg megbeszéltük, hogy majd összefutunk, találkozunk gyakrabban (nem ketten, hanem baráti társaságban). Beszéltünk a közelgő szülinapjáról is, csak említés szintjén.

Erre most rám írt, hogy nincs-e kedvem csinálni neki NÁLUNK egy szülinapi kerti bulit. Már meg is kérdezett ismerősöket. Ők panelban laknak, nekünk pedig kertes házunk van, elég nagy kerttel.

Fel vagyok háborodva. Nem értem, hogy egyszerűen hogy juthat ilyen valakinek az eszébe. Meghívatni magát máshova?! A bőr lesülne a képemről, még ha a legjobb barátomról lenne szó is, ha én ilyet csinálnék. Hogy jön ő ahhoz, hogy velem szerveztessen magának kerti bulit? Nem is ismerem az ő ismerőseit, fogalmam sincs, miféle embereket csődítene ide. Amellett, hogy ez mennyi ráfordított munka lenne a részünkről; kaja, pia, mosogatás, részegek féken tartása... Nem bírom felfogni, hogy juthat valakinek ilyen pofátlanság az eszébe. Kedvelem ezt a lányt, tudom róla, hogy nehéz helyzetben van, de most nagyon nagyot esett a szememben. Lehet, hogy őt egyszerűen másképp nevelték, másképp gondolkodik, de az én erkölcsi keretembe ilyen egyszerűen nem fér bele. Egy legjobb baráttól se kérnék soha olyat, hogy szervezzen nekem bármit, nemhogy egy olyantól, akit már évek óta nem láttam és alig ismerem. Miféle bunkóság ez?

Mit gondoltok, mit mondjak ennek a csajnak? Komolyan nem is tudom, mit válaszoljak neki. Ha az első reakciómat írnám le, akkor biztos, hogy vérig sértődne. Hajlamos vagyok nyersebb lenni a kelleténél emberekkel, származott már ebből problémám, úgyhogy nem akarok túl durva lenni és sértődést, utálkozást sem akarok, de úgy érzem, ezt azért helyre kell tenni.

Vagy mostanában ez a divat? Én vagyok talán túl merev? Nem hiszem...