Nálunk magyaroknál miért halálos meg szomorú minden? Külföldön is így van?

Olvastam egy viccet és elgondolkodtam.

"Egy család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:

- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.

- Miért, mit csinált?

- Égő csigát rajzolt - mondja az óvónő.

- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki...Talán volt más is?

- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat - így az óvónő.

- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy Csip, csip, csóka, vak varjúcska?

- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.

- Csonka tehén? Hm,..Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: Boci,boci tarka, se füle, se farka...

- Mondja, kedves anyuka, semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?

- Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaink megfagynak..."

De tényleg, a népmesékben kiszúrják a szemét, halál nyomorúság, az alsósok kötelező olvasmányaiban halál, nyomorúság, mindenütt halál és nyomorúság. Miért??