Elgondolkoztál már azon, hogy felszedd a szemetet az utcáról?
Vagy a megállóból, ahol minden nap jársz. Sok helütt azt látom, hogy mondjuk a szél lefújja a papírfecnit a mozgólépcsőre, és akihez odafújja, nem szedi fel. Aztán a mozgólépcső felviszi, és ott marad örök időkig, vagy legalábbis addig, amíg arra nem jár valaki, akár egy utcaseprő. A Batthány téri aluljáró ma este tele volt ilyen fecnikkel.
"De hát nem én dobtam le, vegye fel az, aki eldobta!". Igen, valóban nem mi dobtuk le. Általános iskolában engem is kiakasztott, amikor velem takaríttatták más szemetét. Sőt, a közelmúltban is történt ilyen. Én azonban azt mondom, hogy aki elég okos, hogy ezt belássa, az eljuthatna odáig is, hogy az élet soha nem a rossz dolgok elkövetőit vonja felelősségre. Sőt, az élet, mint olyan, senkit nem von felelősségre. Aki eldobja, az tökéletesen elégedett az igénytelenséggel és nem érdekli, hogy tiszta-e az utca, vagy nem.
Lehet, hogy nem a mi dolgunk. Lehet, hogy nem igazságos. De a miénk az utca és a város is. Kérdezem én, miért a politikus uraktól várják az emberek a csodákat? Vagy azt hiszik, hogy a svájciaknál, osztrákoknál azért olyan tiszta minden, mert csak a kormány intéz mindent? A város a mi városunk, mi vagyunk az állampolgárai, nekünk vannak igényeink. Magyarország azért tart ott, ahol, mert az emberek apatikusak. Az emberek nem érzik, hogy a közterületek az övéik is. Várják a csodát, nem veszik észre, hogy azt csak teremteni lehet. Ha az ember akar valamit, ki kell harcolnia. Amiért elég nagy embertömeg harcol, az meg fog valósulni. A jobb országok a jobb gondolkodásmód miatt jobbak. Olyanok az utcáink, amilyet elviselünk, amilyet érdemlünk. Mindenki panaszkodik a sok szemét miatt, de senki nem hajlandó felszedni. Az igénytelen majmok, akik eldobálják, úgysem fogják.
Hogy vizet prédikálok, de bort iszok? Tévedés. Szoktam megállókból felszedni a szemetet, van, hogy egy eldobott üveggel fél kilométert gyalogolok a legközelebbi kukáig. Mert attól, hogy nem én dobtam el, az még ott van, és szennyezi a környezetet. Már régen rájöttem, hogy a szigornál, a kikényszerítésnél és félelemkeltésnél sokkal jobb módszer a nevelésre a példamutatás. Megfigyeltem, hogy édesapám mindig megkérdezi, mikor felhív valakit, hogy zavarja-e. Egyszer kifejtette, hogy a telefon potenciális eszköz más magánéletébe való behatolásra, ha úgy tetszik, otrombább tud lenni, mint a betörés, mert nem akadály neki a távolság. Elmondta, hogy a legnagyobb fokú udvariatlanság úgy rátelefonálni valakire és kérdés nélkül elkezdeni lökni neki a mondanivalónkat, hogy meg se kérdezzük, zavarjuk-e, hiszen lehet, hogy valami fontos, meghitt dologban zavarjuk. Azóta rutinszerűen mindig megkérdezem telefonálásnál, hogy zavarok-e, mieltt bármit mondanék. És itt jön a csoda: mióta az összes barátomat így hívom, ők is rászoktak erre, mikor felhívnak. Egy szóval se kértem őket rá. Csak a magam részéről csináltam a dolgomat.
Szerintem semmibe nem kerül összeszedni egy pár csikket az utcáról, és biztos vagyok benne, hogy egy dohányos, aki eldobja a csikket, ha ezt meglátja, elgondolkodik rajta, hogy legközelebb a kukába dobja, mert zavarba hozza. Hogy egy mondást idézzek:
"A gonosz győzelméhez már annyi is elég, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit."
válasza:Ez a telefonos dolog nálam fordítva működött.
Kedves főnököm /valóban jó a kapcsolatunk/ amikor felhívott, mindig megkérdezte:
Szia. Nem zavarlak?
Egy idő után én is elkezdtem és most már annyira megszoktam, hogy minden telefonálás előtt megkérdezem.
Igen. A jó példa ragadós.
Nemrégen történt, hogy a barátnőmet vártam egy bevásárló központ előtt és unalmamban összeszedegettem az elszórt cigarettacsikkeket.
Egy fiatalember cigarettázva figyelte a tevékenységemet, majd odasétált a hamutartóhoz és elnyomta a csikket.
Ki tudja, lehet, hogy ő is eldobta volna.
Nem is olyan régen láttam egy elgondolkoztató videót:
Egy bankban felállítottak a bejárattól pár méterre, de már az épületen belül egy műanyag üveget.
Jöttek az emberek ügyes-bajos dolgaikkal, az üveget szépen kikerülték.
Érdekes volt, hogy közelében beszélgettek, álldogáltak, és
senkinek nem jutott eszébe, hogy lehajoljon érte.
Végül egy banki alkalmazott jött ki a fülkéjéből és ő vette fel.
A film készítői arra akarták felhívni a figyelmet, hogy milyen sokan vagyunk, akik csak úgy elmegyünk a szemét mellett, az helyett, hogy lehajolnánk érte, és a megfelelő helyére tennénk.
válasza:Fel szoktam szedni igen. Nálunk is volt, hogy egy nagy kartonlap volt az út közepén és inkább kerülgették, mint hogy lehajoljanak érte, én meg odamentem és bedobtam a 3épésre mellette található kukába. Ennyire nem képesek.
Eddig még senki nem követte a példám, mert égő, de nem adom fel.
Egyébként a nagyobb események szerintem jobban ráveszik az embert ilyesmire. Például nálunk Egerben évente 2szer van pataktakarítás, és ilyenkor több száz önkéntes takarít (szervezetek, egyesületek, magánemberek, a börtönőrök, tűzoltók) most itt volt a múlt évben a TESZEDD ekkor már országszerte rengetegen csináltak ilyen akciókat. Tehát valami elindult, de több kell, lehetne olyat csinálni hogy gerilla szemétszedés vagy ilyesmi.
válasza:Szingapúrban súlyos büntetést szabhatnak ki arra, aki közterületen szemetel, köpköd, cigarettázik, rágógumit ragasztgat, vagy akár nem öblíti le a WC-t a nyilvános illemhelyen. (Innen ered a szójáték: Singapore is a fine country. – ’Szingapúr remek ország’, és egyszersmind: ’Szingapúr a bírság földje’.)
Na, ezt kellene itt is csinálni!
válasza: válasza: válasza:Én egy bevásárló központban dolgozom. Itt is az a szokás, hogy a vásárló, amikor kihúzza a bevásárló kocsit a többi közül, kidobja belőle az előző blokkot, vagy a sokak által bent hagyott bevásárló cetlit.
Persze itt sem lehet általánosítani, mert sokan a kukába dobják.
Vagy betolja az előtérbe a kocsit és ott szabadul meg tőle.
Itt persze általában már nincs szemetes. Ezeket a blokkokat, papírfecniket senki fel nem veszi. A biztonsági őr is elsétál mellette. Néha meg szoktam kérdezni. Ne haragudj, nem vennéd fel azt a blokkot? Én? Engem nem ezért fizetnek.
Ez is egy szempont.
Aztán megszólal a hangosbemondó: Száraz takarítást kérünk a kasszasor elé. Érkezik a takarító, egy-két mozdulat és újra tiszta az előtér.
Mielőtt valaki megkérdezné, én miért nem veszem fel? Én a pénztárból nem jöhetek csak úgy ki.
A másik megfigyelésem, ha valaki dolgozó mégis lehajol és felveszi a szemetet, mindig van egy-két nagyhangú pénztáros, aki beszól:
Na mi az? Átmentél kukásba?
Ezt én szánalmasnak tartom.
Az emberek nézetét kellene megváltoztatni, hogy nem szégyen, ha lehajolsz és felveszed a szemetet még akkor sem, ha nem a te sarad.
A kérdező által felvetett ötletet, hogy fizessen az, aki a cigarettacsikket elszórja, ötletesnek tartom.
Talán fel kellene hívni a mindig pénzéhes kormány figyelmét erre a lehetőségre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!