Mit tegyek? Van egy gyerek, akit hihetetlenül gyűlölök és megölném legszívesebben.

"Akkor már csak egy év. Nem valami vigasztaló, de a tudat azért jó, nem? :D Csak olyan peched ne legyen, hogy egy egyetemre/főiskolára mentek."

Akár az is előfordulhat, de én is attól tartok, hogy bennem is ugyanannyira keresendő az ok. Valahogy nem megy az önmegvalósítás.

"Annak pedig, hogy Téged nem vesznek észre, biztos kell, hogy legyen vmilyen oka. Ha én ennyire el lennék keseredve, biztos odamennék egyik osztálytársamhoz, és megkérdezném, hogy ő hogy lát engem, mégis mi a fene nem szimpatikus bennem?? "

Az a baj, hogy az osztályban kicsit természetellenesen viselkedek. Teljesen máshogy. Van egy "maszkom"... és nem tudom levetni. Gondolom azért, mert a kortársaimmal csupa rossz tapasztalatom van, és ez egy védekezési forma.

"Továbbá hadd mondjak egy példát: van két testvér. Az idősebb az iskola etalonja, imádják a lányok, rettenetesen jóképű és ezt ki is használja. Az öcsike ugyanolyan jóképű (talán kisfiúsabb vonásokkal), azonban a társai kiközösítik, nem veszik "férfiszámba" és a lányok sem törődnek vele, a gyerekessége miatt. Végül megtörtént a "csoda". Valaki végre észrevette az öcsike értékeit is, hogy sokkal intelligensebb mint a társai, bármiről lehet vele beszélgetni és nagyon nagyon tud szeretni. Szóval az öcsikével eltöltöttem két meseszép évet. :) Ezalatt mindenki azt mondogatta, simán találnék nála jobbat, miért pont vele?? És máig nem képesek a dolgok mögé látni... "

Velem sajnos nem történnek "csodák". Bár találnék egy olyan lányt, mint te...

Az igen:D

Ki tudja, lehet, hogy ott lakok a szomszédban:D