Mit tegyek? Van egy gyerek, akit hihetetlenül gyűlölök és megölném legszívesebben.
válasza:Te még mindig azt hiszed különleges vagy, vagy több, mert esetleg több értelem szorult beléd. Ezt még nem is tartom alapvetően rossz dolognak. De! Tehet a srác róla, hogy a csaj vele jött össze és téged leszart? Ha 1 évig együtt voltak akkor még, urambocsá, hogy ilyet merek mondani, de még akarhatott is a lánytól valamit. Akkor dögöljön meg, mert te is ugyanazt a nőt akartad? Nagy műveltséged pedig egy nagyon dicséretes dolog, csak éppen ezek szerint a te környezetedben tesznek rá mennyire vagy művelt, pusztán egy nagyképű f*szfejnek tűnsz az állandó okoskodásaid miatt. Nincs semmi megírva, ő "jobb" volt nálad fogadd el és tanulj meg vele élni.
Saját példámból el tudom mondani, mennyivel többet értem el azzal, hogy visszafogtam az okoskodást olyan környezetben, ahol nem tolerálják. Általános iskolában elkönyvelt stréber voltam, középiskolában úgy döntöttem változtatok, és négy év kitűnőség ellenére is jóban tudtam lenni szinte mindenkivel. Vagy a szerelmi életedre is tudok saját tapasztalatot hozni. A lány akiért megőrültem lepattintott, majd a legjobb barátommal jött össze. Biztos, mert én nem vagyok a te magaslatodon, de ki tudtam jönni utána is mindkettővel, sőt nagyon sokáig legjobb barátok voltunk. Pedig tényleg szerettem azt a lányt, de el tudtam fogadni ha valakinek nem kellek. S láss csodát, eltelt pár év és az életem teljesen rendben.
Annyit tudok neked javasolni. Hogy fejezd be ezt a mérhetetlen önsajnálatot, mert, senkit sem érdekel, sőt továbbmegyek senki sem fogja a te életedet helyetted egyenesbe hozni. Felejtsd el a múltat és a jövőre tekints. Illetve szállj le a magaslóról, mert ennyi alapján el tudom mondani, hogy tipikusan az az okoskodó ember vagy, akit mindenki utál (vagy azért, mert irigyli, esetleg idegesíti, vagy, mert hülyének érzi magát miatta).
És igen, tudom, hogy én is okoskodó tirpáknak tűnök, de én nem is sírok miatta, ha utálnak :).
válasza: válasza:Szerintem amiről itt szó van az pusztán irígység és féltékenység.Már NEM őt akarom védeni,csak szerintem a háború egyedül a TE fejedben dúl és a megoldás is BENNED van.
Hogy mit csinálj?Egyszerűen csak engedd el azokat a gondolatokat amik vele kapcsolatosak.Ne kergesd őket a fejedben mert beleőrülsz.
Ilyen helyzetbe még sokszor fogsz kerülni az életben,készülj fel és ha nem tanulod meg őket kezelni akkor annak egyszer nem lesz jó vége.Amúgy lesz amikor TE fogsz valakit így "ok nélkül" irritálni sőt! elő fog fordulni hogy magát a főnöködet fogod irritálni...
Na azért mondom lesznek az életben ennél cifrább helyzetek is,ez még csak "bemelegítés" de kiváló alkalom hogy megtanuld kezelni a saját indulataidat.
A tetlegesség egy ilyen helyzetben nem megoldás,sőt inkább magadnak ártasz vele.
Szeretetet nem lehet erőszakkal kikényszeríteni(a többiekére gondolok).
És lányt sem lehet "elszeretni" valaki elöl.Már csak azért sem mert mindig a lány választ,sosem a fiúk.Te bármit csinálhatsz,fejen állhatsz vagy palotát építhetsz neki,ha nem te kellesz neki akkor nem fog veled elmenni,de ha meg ülsz egy sarokban és hozzá sem szólsz és te kellesz neki akkor ő fog odamenni és "felszedni".Remélem érted és segíthettem.
Szóval egyszerűen ne foglalkozz vele,hagyd figyelmen kívül,ignoráld.Meglátod ahogy ez a probléma a semmiből jött elő,úgy semmivé is fog válni,nyom nélkül.
Soha ne mondj olyat, hogy megölnél valakit. El sem tudod képzelni milyen érzés lehet embert ölni. Nem olyan mint a filmekben hidd el. Az első gyilkosságod után valószinűleg összeroppannál idegileg és az utána következő börtön pedig még öngyilkossághoz is vezethet. Gondolj bele így, más halála a sajátodat is okozhatja.
egy ex-sittes
válasza:"Mindig mindenben azt akarja, amit én: elvett előlem sorban két lányt, az osztályban olyan baráti köre van, olyan pozícióban van, amit én akartam elérni, mindig az én gondolataimat mondja ki."
Verd meg, ha erősebb vagy mint ő.
"Mondanom sem kell kapott rendesen, és utána olyan jól éreztem magam hogy csak na. Nekem hiába mondják hogy beszéljük meg, vannak helyzetek amikor csak a tettek számítanak, szóval szerintem tanítsd meg egy kicsit."
Kedvelem a határozott, egészséges mértékben erőszakos és agresszív embereket. Az a gyerek kb. 175 centi volt és sötétbarna vagy fekete haja volt?(07-06 22:47-hez szól ez kis rész).
"Soha ne mondj olyat, hogy megölnél valakit. El sem tudod képzelni milyen érzés lehet embert ölni. Nem olyan mint a filmekben hidd el. Az első gyilkosságod után valószinűleg összeroppannál idegileg és az utána következő börtön pedig még öngyilkossághoz is vezethet."
Nos én erről nem tudok semmit, de inkább csak egy állast verj neki.
Nézzétek, a tény az, hogy itt mindenki csak annyit lát belőlem, amennyit ide le tudtam írni. Ahhoz, hogy ismerjetek, ismerentek kellene a gyerekkoromat, a meghatározó élményeimet, a gondolataimat, az indíttatásaimat, az eredményeimet.
Nagyképűnek tartotok, mert ha leírom, hogy "csodagyereknek tartanak", akkor rögtön, természetes módon ez lesz az azonnali reakció. Ha Mozart leírta volna, őt is megvetették volna, mert nagyképű. De mégis, aki ismerte, az ezt gondolta róla.
Nem tudom másképp a tudtotokra adni, hogy mi vagyok, mint, hogy leírom ide. Nem nagyképűségből írom, amit írok, hanem azért, hogy legyen képetek rólam. Nem tudok és nem akarok mást írni, mint az igazat. Igen, nem mindennapi vagyok, felnőttek között nőttem fel, már alsó tagozatban olyan érett gondolataim voltak, amik másnak jóval később alakultak ki. A legtöbb korombeli srác éli az életét, gyűjti az élményeket öregkorára és úgy alapjában véve nem foglalkozik az őt körülvevő világgal. Az én -sokak szerint irritáló- látszólagos "mindentudásom" onnan ered, hogy azt érzem az életem céljának, hogy TUDJAK dolgokat, hogy megismerjek minél több dolgot. Én mindig mindennek akarom tudni a miértjét, az eredetét és addig nem nyugszom, amíg meg nem találom. Ismerek látót, olyat, aki látja az ember auráját és ismeri az ember gondolatait (ha valaki nem hiszi el: én kipróbáltam. Olyan dolgokat mondott el rólam, amiket sehonnan nem tudhatott meg. Vannak ilyen emberek), és ő is azt mondta, hogy különleges vagyok küldetésem van az életben.
De ezzel együtt tisztában vagyok azzal is, hogy néha egy problémázó hülyegyerek vagyok (az előbb említett ismerős is mondott rólam rossz véleményt, nemcsak a jót), és sokak számára nagyon ellenszenves vagyok. Leírom még egyszer, utoljára: nem dicsekvésből írom le, mikre vagyok képes. Ne higyjétek, hogy az, hogy nagy agyam van, kórosan megnöveli az önbizalmamat és egoművész vagyok. Éppen ellenkezőleg, kisebbségi érzésem van az emberek között, aminek nem tudom pontosan az okát. De ez az oka, hogy nincs egészséges kapcsolatom. Tudom, hogy lelkileg nem vagyok egészséges.
Elnézést, amiért erre a kitérőre ragadtattam magam, de nagyon szerettem volna ezt a "nagyképűség-kérdést" tisztázni. Utálom, ha nagyképűnek tartanak. Az iskolában is annak tartanak, de nem értik meg, hogy nekem az a célom, hogy minél többet megtudjak, hogy fejlődhessek.
Wolfmander válasza:
"Soha ne mondj olyat, hogy megölnél valakit. El sem tudod képzelni milyen érzés lehet embert ölni. Nem olyan mint a filmekben hidd el. Az első gyilkosságod után valószinűleg összeroppannál idegileg és az utána következő börtön pedig még öngyilkossághoz is vezethet. Gondolj bele így, más halála a sajátodat is okozhatja.
egy ex-sittes"
Akár hiszed, akár nem, nagyon örülök, hogy egy ilyen ember is ír ide. Valószínűleg olyan dolgokat tapasztalhattál meg az életben, amiket az átlagember sohasem. Úgy gondolom, az ilyen dolgok teszik éretté az embert (akiben megvan rá a képesség). Azt látom, hogy azok az ismerőseim, akik szertteket vesztettek el, vagy felelősséget kell vállalniuk valakiért, jóval érettebbek a koruknál. Egyszer az iskolában beszélgettünk egy szintén börtöviselt emberrel, aki drogozott is. Tanulságos volt, és jóval elrettentőbb, mint azok a drogprevenciósok, akiket általában kiküldenek az iskolákba.
Én nem akarok senkit megölni. Az, hogy "megölném legszívesebben" azt fejezi ki, hogy emésztő gyűlöletet érzek, el akarok hárítani az életemből egy akadályt, hogy tehetetlennek érzem magam és tenni akarok valamit, hogy jobb lehessen. Az ember félelemből utál valakit és félelelből öl. Minden rosszat félelemből teszünk. Akit utálunk vagy akár nem kedvelünk, az mindig azt jelzi, hogy mélyen úgy érezzük, tartanunk kell valamiért tőle, fenyegetést jelent ránk nézve. Ez alól nincs kivétel. Azért érzek így ez iránt a gyerek iránt, mert fenyegetést jelent, de sokkal rosszabb fajtát, mint a nyílt utálat. Ez a gyerek a tudta nélkül foszt meg a lehetőségtől, hogy járjak egy gyönyörű lánnyal, és azzal, hogy kimondja azt, amit gondolok, az én babérjaimat aratja le. Én nem vagyok olyan jó a csajozásban, mint ő. Elviszi előlem a lehetőséget, mielőtt felkészülhetnék. Komolyan, ti hogy éreznétek magatokat, ha fél évig minden nap sírnátok egy lány miatt, aztán meglátnátok ennek a gyereknek az ájtatos képét, ahogy meséli, hogy hanyadik hónapja járnak a lánnyal, és az összes lány elalél, hogy "milyen aranyos"?! Én is vagyok olyan érzékeny, mint ő, engem is szerethetne egy lány, mint őt, én is megtennék azért, akit szeretek, bármit, de nem, engem rögtön beskatulyáznak "nagyképű okoskának". Nekem soha nem lehet senkim. Miért, miért olyan nagy baj, hogy annyit akarok, hogy megkapjam azt 19 éves koromra, amiben ilyenkorra már mindenkinek része volt? Rám miért nem figyelhetnek, amikor elmondom, hogy már 1 hónapja járok valakivel? Nekem miért nem gratulálhatnak ezért? Én miért nem járhatok egy osztálytársammal, ha más is megteheti? Engem miért vesz az összes lány semmibe?!
"Az első gyilkosságod után valószinűleg összeroppannál idegileg és az utána következő börtön pedig még öngyilkossághoz is vezethet"
Biztosíthatlak, hogy nem fogok senkit megölni, de az talán jobb, ha enélkül roppanok össze idegileg?
szia!
előre szólok fáradt avgyok, így nem fogok lírai művet írni,de szerintem a lényeg érthető lesz.
Szóval, nemnagyon tudom hogy tulajdonképpen mi is a helyzet veled,de ezzel a "dolgom van az életben", hát hogymondjam, én is találkoztam.kifejtem
én is olyan vagyok mint te, mindent elemzek, érdekel mi miért van, mindig többet akarok tudni, átlátni a dolgokon, megérteni mi miért van, és én is elég sokat kritizálom a közösségem(okoskodok)
azt mondtad, neked megvan írva hogy nagy dolgot vigyél véghez(nem a sz@rást:D)
nos, én annyit mondok hogy 2 dolgot tehetsz:
1,folytatod ugyanazt az életvitelt amit eddig, és beleroppansz mert nem bírod el a terhet vasgy
2, próbálsz újítani.próbálj emberibb lenni.ne akarj mindig felsőbbrendű lenni, mindig a 100%-ot kihozni, mindig több lenni.az átlagemberekhez ez nem jön össze.nem tom milyen beállítottságú vagy, vagyhogy miben alkotnál maradandót, de ha tényleg fogsz, és a sors ezt szánta neked, úgyis megteszed, addig meg nem mondom hogy sodródj az árral, de próbálj egy kicsit egyszerűsíteni.pl kezdhetnéd azzal hgogy nem mindig magadat sajnáltatod, és hogy mindent túlbonyolítasz.nem kell ennyit filózni.
tudom, elég retardáltan írtam, teli hibával de remélem a lényeget ki lehet bogozni.ha megfogodt a mondandóm írj pm-et.
Vagy esetleg tehetnél valami váratlan dolgot amivel a "problémád tárgya" nem tud mit kezdeni. Valamit amiben jobb vagy, vagy jobban illik hozzád. Ha annyira idegesít fordíts meg ezt az állást. Legyen ő az aki kikészül. De azért ne ragattasd el magad. És ne írj túl hosszú kommenteket mert nem mindenki fogja elolvasni.
ai: a nevemet úgyis látod szóval ez ide felesleges
válasza:Köszönjük szépen SzarosJóska kivételes megfogalmazó képességéből született lényegre törő válaszát!Üzenem drága,hogy mehetsz nyugodtan a búsba te is,senki nem kérte,hogy humorizálj.(Hozzátenném,hogy én nem nevettem.)
A kérdezőnek pedig annyit,hogy nem kell ezen izgulni.Ha túlságosan hajtod magad,előbb-utóbb beleroppansz.(És nagy valószínűséggel inkább előbb,mint utóbb.)
Ha középiskolában nem is,lefogadom,hogy egyetemen sok hozzád hasonló "emberkével" fogsz majd megismerkedni,akik nagy eséllyel meg is fognak érteni.
A lánnyal kapcsolatban meg:ezer meg ezer gyönyörű lány van odakint,akik csinosabbak és okosabbak is mint ez a lány.
Fel a fejjel!Az emberek kegyetlenek,ne add meg nekik azt az örömöt,hogy lássanak szenvedni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!