Legszívesebben a saját születésnapomat sem ünnepelném. Van ezzel így valaki?
Persze a társadalmi nyomásnak engedni kell, magyarán szólva nem tartanának normálisnak, ha nem emlékeznék meg róla. Noha valahol jól esnek az apró ajándékok, kimondottan kellemetlenül érzem magam, mikor átveszem őket. Minek a hacacáré? Karácsony dettó. Az összes többi mesterkélt "ünnep" úgyszintén. Sokan nem fognak ezért szeretni, de a nemzeti ünnepek még ennyire sem hatnak meg.
Számomra az az ünnep, ha bedugaszolhatom a fülem fülhallgatóval és elmélyedhetek a gondolataimban. Semmi más.
Kamu válasza :
Ezzel én is így vagyok.Amikor köszöntenek, mindig azzal hárítom el hogy hagyjuk a tiszteletköröket.
nekem utoljára volt vmi különösebb a születésnapomon, meg névnapomon....most annyi, h mindenki fölköszönt.....
Viszont a leírtak alapján azért nálad kicsit túlzás, h ennyire irtózol mindenféle ünneptől. Nem vagy depressziós, vagy szoc. fóbiás?
Visszataszító színjáték. Nem kérek abból, hogy az évben 2 napon szeressenek: a születésnapomon, meg karácsonykor. Aki számít nekem, az minden nap annyit ad, mint ezeken a napokon mások. A többi meg nem érdekel.
Nem vagyok sem depressziós, sem szocfóbiás. :) Talán pszichopata, de mindenképpen vidám. Semmi köze az ünnep-iszonyomnak a lelki állapotomhoz.
Ezzel a dologgal én is úgy vagyok, mint te!
Ha valakinek eszébe jut és gratulál, azt megköszönöm és ennyi. Ha valakinek nem jut eszébe, akkor sincs semmi baj. Felesleges minden felhajtás. A semmit érő ajándékoknak nincs sok haszna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!