Mit tegyek? Van egy gyerek, akit hihetetlenül gyűlölök és megölném legszívesebben.

"A kérdezőnek pedig annyit,hogy nem kell ezen izgulni.Ha túlságosan hajtod magad,előbb-utóbb beleroppansz.(És nagy valószínűséggel inkább előbb,mint utóbb.) "

Ebben egyetértünk... már most is ezt érzem...

"Ha középiskolában nem is,lefogadom,hogy egyetemen sok hozzád hasonló "emberkével" fogsz majd megismerkedni,akik nagy eséllyel meg is fognak érteni. "

Tudod az a baj, hogy anno általános iskola 8. osztályosként is ugyanezzel vigasztaltak a középiskolával kapcsolatban...

"A lánnyal kapcsolatban meg:ezer meg ezer gyönyörű lány van odakint,akik csinosabbak és okosabbak is mint ez a lány. "

Akkor miért van az, hogy valahogy egyik se néz "úgy" rám? Komolyan, ha olyan lányt látok az utcán, véletlenül se néz rám, vagy ül mellém a buszon. Ha valami társaságban találok, ezer százalék, hogy nem hozzám fog odajönni, hanem valamelyik gyúrós partiarchoz.

"Ez valószínűleg azért van,mert nem a buszon,és Isten bocsáss meg partikon kell ismerkedni.Te is nagyon jól tudod,hogy milyen emberek járnak oda. "

Bocs, de nem hiszek neked. Tudod mit mondanak: a szerelmet soha nem ott találod, ahol keresed. Az én szüleim is valami buszmegállóban találkoztak először...:P Ezzel csak azt akarom mondani, hogy akárhol lehet találkozni, nem csak könyvtárban meg partikon, hanem táborokban, iskolai folyosókon vagy parkban is. Nem ezzel van a baj.

A baj azzal van, hogy bárkit kinézek, úgyse leszke sose elég jó. Tudom, hogy ez most baromi pesszimistán hangzik meg minden, de ehhez látnod kéne, ismerned kéne. Nekem is volt olyan időszak, amikor még reménykedtem, most is reménykedek, de akkor is annyira tudom, hogy úgy is mi lesz a vége. NEM VESZ ÉSZRE EGYSZERŰEN AZ, AKI NEKEM TETSZIK. Nem tehetek róla. Nem vagyok egy tesztoszterontitán, nem vagyok egy izomkolosszus, senki nem tanított meg gyúrni, focizni, csajozni, partizni, gizdulni. A hústornyokkal szemben nincs esélyem úgysem. Most is kinéztem egy csajt, de már látom, hogy ilyen huszonéves b*zik írogatnak neki állandóan. Persze, majd biztos engem fog választani helyettük.

"Különben is,egy lány SOHA nem kezdeményez.Nem neki kell odamennie hozzád.A préda becserkészése a te feladatod. "

Ezt is meg tudom cáfolni. A közhiedelemmel ellentétben inkább a lány kezdeményez. Nem verbális jelekkel mintegy "engedélyt ad" a fiúnak a kezdeményezésre. Nyílt kezdemnyezést is láttam már lány részéről, manapság cseppet sem ritka. Akit én megpróbálok becserkészni, az rendszerint érezteti velem, hogy milyen béna vagyok, úgyhogy leszarom az egészet.

DÖGÖLJÖN MEG AZ ÖSSZES NAGY CSAJÓZÓS BENGA ÁLLAT. EZT ÜZENEM NEKTEK!

"Hölgyeim és uraim, szimpatikus a srác. ;)"

Köszi:D Sőt mondok mást is: te is ilyen lennél valószínűleg, ha azon mentél volna át, amin én...

Bocsi, azt hittem, hogy gúnyolódásból írod.

Tudom, hogy egy idő után vége lesz, de az a baj, hogy ez addig is egy minden nap jelenevő dolog, amivel nem lehet mit kezdeni. Állandóan úgy érzem, hogy elsiklik mellettem az élet, a srác pedig elszívja előlem a levegőt. Ez leírhatatlanul idegesítő és úgy érzem, nem kapok esélyt, mert nekem egy kicsit ki kellen bontakoznom, de az ilyenek mellett az lehetetlen.

19 vagyok, igen, szünet van. Egy évem van hátra.

Nem, most így rendben van, de tudom, hogy év elején kezdődik elölről. A gyerek amúgy elvett két csajt előlem. És nagyon idegesítő hallgatni a gyerek hatalmas porblémáit, (mondjuk fél éve nincs barátnője, vagy nem talált magának táncpartnert) amire természetesen mindenki odafigyel és az összes csaj könnyes szemmel hallgatja, miközben én, akinek életében nem volt normális kapcsolata, itt szenvedek ettől a hülyétől. Az idegesít, hogy szerintem engem is szeretnének, ha vennék a fáradságot, hogy megismerjenek, de engem valahogy mindenki leszar.