A japánoknak mi örömük az életben?

Most amennyi hülyeséget itt összehordtál, azt kijavítom egy szóval.

Kultúra, a japánok apró emberek nincs szükségük tág terekre, nekik a kocsi nem azért kocsi hogy nagy legyen hanem hogy biztonságos és komfortos.

A világban sem azért lehet találkozni velük elszórtan mert otthon nem férnek el, hanem mert világot akarnak látni.

A pénzzel sem játszanak, ja és nem olyan állampolgárnak kéne leszólni őket mint Mi.

Majd ha olyan színvonalon fogunk élni, fel lehet tenni a kérdést megint, addig meg örülhetsz hogy jön még külföldi ebbe a koszfészekbe.

más a létszemléletük...

[link]

*

[link]

Megjegyezném, hogy ez így nem teljesen igaz.

A japánok mindössze 30-40%-a él nagyvárosokban, ahol valóban kicsi a hely. A többi közepes ill. kis városokban élnek, ahol akár még házat is megengedhetnek maguknak.

Ezen felül nem 9-9-ig tart a munkaidő. Legtöbb cég elengedi az alkalmazottakat 5-kor, 6-kor, maguktól maradnak benn. Ha tudni akarod átlagban az amcsik többet dolgoznak, mint a japánok.

Amúgy még annyit, hogy a japánok egy személy fizetéséből el tudnak tartani egy négy fős családot, szóval sokszor az anyuka vagy nem dolgozik vagy félidős állásban dolgozik, ezért természetesen több ideje van a gyerekekre és nem kész idegen jö haza mindennap.

A gyerekeket nem neveli az utca, ugyanis kijárási tilalom van nekik, és ha a rendőrök elkapják őket az utcán vagy játékteremben, akkor bezony hazaviszik őket. Amúgy a mi fiainkat nem a tv meg a számítógép neveli?

Az egyik hozzászólónak pedig arról, hogy nem költöznek ki a fiatalok Mo-n. Japánban teljesen megszokott, hogy három vagy akár négy generáció él együtt.

Még egy hozzáfűzés:

Sok a hegy ezért nem lehet kirándulni???

Mert hova akarsz kirándulni, ha nem a természetbe? Nagy városba? Az is van tömegivel, nem kell messze menni.

Szóval van nagy város, sok. Van természet, hegy, az is sok. Van tenger, az végképp sok. Hova lehet még kirándulni?

Azért boldogok, mert a reggeltől estig tartó egész éves munkával hozzájárulnak a társadalom fejlődéséhez. Ők elsősorban japánok, azztán a cég (mint a családjuk, a főnök, mint az apjuk) részei, aztán, és csak ezek után részei a családjuknak.

Ha itthon megkérdeznek egy fiatalt, időset, tökmindegy, h: Te mi vagy? mit fog válaszolni? Még a kérdést sem érti.

De ott rávágj h japán, és ez büszkeséggel tölti el. Ő büszke arra hogy a munkájával a társadalmat szolgálja. Mi mikor kelünk fel reggel azzal a gondolattal, h a társadalom segítésére teszek én is egy csepp olajat a fogaskerekekre?

Ennyi a titok. Ja és a sinto, meg a hentai, valamint a karma. Nézz utána ezeknek a fogalmaknak, és olvasd el James Clavell- A sógun c. könyvét, ha szeretnél belemélyedni a témába. Át fogod érezni, garantálom!