Szeretitek az erdelyi embereket?

Imádom őket. :) Mármint az erdélyi magyarokat. Annyira kedvesek és aranyosak voltak velem, amikor ott jártam, hogy azt soha nem fogom elfelejteni. :)

Hát, románokat annyira már nem csípem... velük kapcsolatban több a rossz emlék.

Nincsenek "erdélyi emberek", csak emberek vannak, akik annyifélék, ahányan vannak. A jóindulatú embereket szeretem.

A rosszindulatúakat nem.

én is Erdélyi magyar vagyok :)

de az Erdélyi románokat nem szeretem.

Én magyarországi magyar lány vagyok, és huzamosabb ideig (évekig) voltam egy itt tanuló székely fiú párja, úgyhogy azt hiszem, az átlagnál kicsit több "kívülálló tapasztalatom" van a témában. Időnként némi pálinka hatására már akaratom ellenére tájszólást is sikerült produkálnom ;DDD.

Először is, a kérdésre: nem ettől szeretek vagy nem szeretek valakit, de azokat a dolgokat, amikben "tipikusan" különbözni szoktatok tőlünk, általában inkább pozitívnak tartom, mint negatívnak, és az előítéleteim is inkább pozitívak, mint negatívak. Valahogyan ez ivódott belém gyerekkorom óta, a családban és az iskolában is. Például amikor az a bizonyos fiú bevallotta, hogy székely, valamiért rögtön azt feltételeztem, hogy akkor biztosan komoly és felelősségtudó fiú, aki komoly kapcsolatban utazik, és hasonló dolgokat tekint "igazán értékesnek", mint amit én. Aztán kiderült, hogy tévedtem, aztán az is, hogy igazából mégsem :).

Valószínűleg őt elég sok attrocitás érhette már korábban az erdélyisége miatt, mert általában letagadta, pislogás nélkül képes volt közölni, hogy ő budapestről jött (hát végül is tényleg vagy öt éve ott élt már...). Azt mondta, utálja, hogy az emberek rögtön azt feltételezik, hogy akkor ő valami barlanglakó szerzet, aki gyertyával világít otthon és hasonlók, de gondolom, nem csak erről lehetett szó. Itt nálunk van sok magát erdélyinek mondó, valamennyire magyarul is tudó, de az embereket leginkább a romákra emlékeztető vendégmunkás is, sőt, sokaknak ők jutnak eszébe elsősorban az erdélyiekről. Gondolom, nem akarta, hogy ezekkel sorolják egy kategóriába.

Amiket én nagyon szeretek az ottaniakban: a tájszólás (nekem ez kedves gyerekkori emlék, volt néhány mesekazettánk, amin ilyen kiejtéssel beszéltek, de felnőtt koromig sosem hallottam élő embert így beszélni hétköznapi témákról), az elképesztően gyakorlatias problémamegoldó képesség, a nagylelkűség és az őszinteség. Amit kevésbé érzek pozitívnak: (sokáig gondolkodtatm, hogyan kellene megfogalmaznom, mert olyasmik jutnak eszembe, mint önzőség, könyöklés és hasonlók, de ezek valójában egyáltalán nem fogják meg a lényeget és sok egyáltalán nem helytálló "vádat" tartalmaznak) - egy szóval talán úgy lehetne leírni, hogy kíméletlenség. És sokszor találkoztam felszínes anyagiassággal is (az ember mértékegysége a kocsija ára). Azt gondolom, hogy ezek a dolgok persze azért igencsak összefügghetnek a mostohább múlttal...

És "magyarországiként" még annyit tennék hozzá mindehhez, hogy ezért a tényért (hogy a határon belül nőttem fel) számtalanszor fordult elő, hogy a lelepleződés pillanatában el kellett volna süllyednem köztetek. Tudom, ebben nagyrészt a szavazásos ügy a bűnös, de benne van az is, hogy minket valahogy kicsit alapból is elkényeztetett puhányoknak tartatok.

És most akkor jön a hárító befejező formula, hogy természetesen mindezt csupán néhány székely család és az ő szűkebb-tágabb baráti körük alapján általánosítottam, ki tudja, hogy mennyire helytálló a véleményem... de mivel a személyes hozzáállásunkat kérdezted, esetleg hasznos vagy érdekes lehet számodra ezt elolvasni.

Szép napot :)

25 L

Igen, nagyon!

Sokat ismerek, sokszor voltam kint, de nagyon nagyon jó tapasztalataim vannak, és sokszor kerültem vitába őket/titeket védve néhány itt élő ?magyarral? akik valószínűleg megközelítőleg sem voltak olyan magyarok.

Én szerelmes vagyok az erdélyi emberekbe s persze Erdélybe :)

Erdelyi vok,és cskannyit...

Székely sz@rta a magyart:)