Az "orokkedves" embereket vagy inkabb a viccesen ironikusakat szeretitek?

Egyiket sem, mert nem lehet örökké kedves az ember, de türelmes az igen.

A viccesen ironizálókat sem, mert mondanivójukban van enyhe gúny és átvitt értelem.

Az ember inkább legyen természetesen és igenis adja meg önmagát! Ez nem a gyengeség jele, sőt! Fontos hogy beszélgetés közben mindig nézzük a másik szemébe, amíg ketten vagy többen vannak. Szembenézés=őszinteség!

Aki nem bírja hogy a szemébe nézzen, arról semmi jó véleményem nincsen. Ez a legfontosabb.

De láttam túl nyájas, hosszú mosolyos negédes egyéneket, akiket nagyon nem szeretem.

A kedvesség belülről jön és melegen sugároz. Ha jegeset érezni, nem őszinte. Az őszintétlenek szeretik elbizonytalanítani a másikat vagy a többieket, hogy ne lehessen eligazodni rajtuk.

Példákat nem sorolok fel, minek.

Nézz körül és tartsd nyitva a szemedet.

Ne csak nézz, láss is!

Nekem semmi bajom azokkal az emberekkel akik ironizálnak, de csak akkor ha emellett öniróniájuk is van. Az örök kedves embereket két csoportra osztom, egyik akinek a természetében benne van és őszinte, a másik meg aki az úgynevezett "így felezünk" mosolyt alkalmazza folyamatosan, vagyis az arcodba mosolyog, aztán hátad mögött meg szid.

"így felezünk mosoly" eredete:

Így szól a német tiszt a koncentrációs táborban:

- A csoport fele hazamehet. De így felezünk!(közben mutatni kell kézzel, hogy az embereket vágná ketté)

A második válaszolóhoz csatlakozom, csak nem szerettem volna túl hosszan írni erről. Ezért a "Ne csak nézz, láss is!"

Szóval nem a külső mosoly a lényeg, hanem a kisugárzás, innen az egyetértés.

Az "így felezünk" mosollyal bizonyára nemcsak én, hanem többen is találkoztatok már. Érdekes kifejezés, tetszik.

Az első válaszoló voltam.

Az a lényeg, hogy önmaga legyen. A vicces irónia jó, de csak akkor, ha nem erőlteti, és nem arra használja, hogy másokat megsértsen vele. Az örökkedves embereknek mindig van vmi hátsó szándéka, legalábbis akkor, hogyha csak azért mutatja magát örökkedvesnek, hogy bevágódjon másoknál. Persze, lehet valaki kedves, de az a lényeg, hogy ne erőltesse és ne vigye túlzásba.

Szerintem az a legeslegjobb, ha valaki önmagát adja.