Szlovákiai hölgyek! Miért írjátok páran úgy a nevetek, hogy például "Kovácsová", amikor már nem lenne kötelező?

Nem tudom nagyon szexi

Oa a gyermek felsir 30 40 évvel később Óva lesz

Amúgy is a szláv nők kémények sajnálom H a penz meglagyitja oket

Ebben igazad van, hogy saját névhez nem írja a japán, hogy Yamada-úr vagyok / Yamada-hölgy vagyok, míg az "ova" ezek szerint kötelező, hacsak nem mond le róla a szlovákiai állampolgár, ugye?

Azonban mégis ki őshonos? Ugye nem a szlovákokra célzol, akik népe mesterségesen létrehozott, magyar+nordikus elemekből, a nyelvükről nem is beszélve...?

Kérdésedre: nem vagyok szakértő, amatőr vagyok, azonban a magyarországi kutatók között -egyelőre azt látom- alapvetően konszenzus jellemző abban, hogy a szlovák nép mesterségesen, északi szláv (pl lengyelországi területekről -bár ott is magyarokkal keveredtek, a gurálok pl székelyekkel-) és morva (cseh) népek egy része főleg a középkor során fokozatosan délebbre vándorolt, É-Mo területét (Felvidéket) is elérte, bár régebben is szálingóztak erre felé, többek között. Nincs ezer éves ez a vándorlásuk, és nyilván a Felvidéken magyarokkal keveredtek. Ahogyan Skandinávia területéről nordikus rasszból is vándoroltak dél felé, bár nem nagy számban.

Még az -egyébként hatalmilag látens módon cenzúrázott- wikipédia sem ír különösebben eltérőt, ehhez képest:

[link]

"Bizonyosnak tűnik, hogy a honfoglaló magyar törzsek a Nagymorva Birodalom összeomlását átvészelő szláv népcsoportokat találtak a Kárpát-medence északi részén, mely térség egyébként nem alkotta a magyarok szállásterületének szerves részét, inkább védelmi célból (gyepű) használták. A Vág és Nyitra folyók medencéjében élő szlávok a mai szlovákok egy részének ősei, de sem egységes nyelvvel, sem közös identitással még nem rendelkező, nemzetségi viszonyok között élő földműves lakosságnak tekinthetők történetileg.

A középkorban jelentős csehországi, morvaországi és részben lengyelországi bevándorlás növelte a nyugati szláv nyelvű népesség súlyát a történelmi Felső-Magyarországon. Azt lehet mondani, hogy a szlovákság etnikai integrációja a 16. század végére ment végbe, de a mai szlovák identitástól jelentősen eltért abban, hogy premodern jellegű volt, azaz a magyar állam iránti lojalitás jellemezte. A nyelvi integráció gyakorlatilag csak a 19. századra valósult meg, mert divergens nyelvi folyamatok is jellemezték a nyugati és keleti szlovák nyelvjárást: területi-földrajzi okokból is más szláv népekkel kerültek elsődlegesen nyelvi viszonylatba a Felvidék nyugati és keleti felén élő szlovákok."

[link]

"[A tiszta nordikus rassz] Magyarországon ritka, a Dunántúlon, Észak-Magyarországon és a városokban található meg legnagyobb számban."

Forrást egyelőre nem tudok arról, hogy a nordikus rasszúak egy része, Skandináviából mely évszázadokban került a Felvidékre, de ennek sincs ezer éve. A nordikus elemek nyilvánvalóan jóval nagyobb arányban találhatóak meg, mint a mai Mo. északi részén.

A szlovák nyelv pedig mesterséges, szókincse jelentős részben magyar, nyelvtana jelentős részben cseh, és nincs ezer éves a mesterséges keletkezése. A szlovák irodalmi nyelv és sztenderdizálás ráadásul csak a 19.sz-ra valósult meg, a Közép-Szlovák nyelvjárásból.

Eddigi ismereteim szerint a 16.sz. végén integrálták véglegesen a szlovákságot, mesterségesen, az említett keverékekből (nordikus, szláv és magyar népek keveredése).

A "nyelvcsinálás és az államcsinálás" az utóbbi ezer évben már-már divattá vált, titokban, így akik hatalmilag visszaélnek evvel, nyíltan tagadják ezt a folyamatot. Ennél fogva a Szlovák kormány is tagadja.

17: Azért néhol elég meredek dolgokat állítasz. Szlovákiai magyarként belelátok mindkét oldalon, hogy milyen módon próbálják meg a sárba tiporni a másikat. Személy szerint örülök, hogy a két történelmi felfogás valamelyest (!) kezd közeledni egymáshoz, de még mindig drasztikus a különbség a sok belemagyarázás miatt.

A szlovák oldalnak felróni a nemzeti integritás hiányát nem helyénvaló, mivel a magyar területek sem voltak egységesen "magyarok" (lásd kunok, jászok és társaik). És olyan badarságokat állítani, hogy a szlovák nyelv = magyar szavak + cseh nyelvtan. Tanultad a nyelvet? Próbáltál már olvasni szlovákul? És ha igen, mennyit értettél belőle?

Semleges forrásokat összevetve leírhatom, hogy a magyar szókincs 18-22%-a szláv (hangsúlyozom, szláv, nem kimondottan szlovák) eredetű, ezek olyan közhasználati kifejezések, mint a galamb, kereszt, csütörtök, kovács. A szlovák oldal meglehetősen hallgatag e témában, de találtam egy szótárt, amiben felsorolják (állítólag) az összes magyar eredetű szót - ránézésre kb. 600-700 lehet. Ezek nagyrészt olyan szavak, amelyeket soha az életben nem fogsz hallani egy anyanyelvi beszélőtől (nyelvjárásokat nem számítva), mert a "šerpeňa" szóra ott van nekik a "panvica", a "hadnaď"-ra pedig a "veliteľ. (Persze a "guláš" és "krumpli" közismert.)

És ha azt nézzük hogy a Balaton is a szláv "blatno" (= saras, mocsaras) szó származéka, akkor hányadán is állunk?

Ha beszélnéd az egyik szláv nyelvet, rájönnél ennek az okára: a magyar nyelv szavait valamely szláv nyelven beragozni kész érvágás, míg fordítva nem nagy probléma, csak a msh.-torlódást kell orvosolni.

A szlovák nyelv valóban nagyon hasonlít a cseh nyelvhez, szókészletben és nyelvtanban egyaránt. A nyugati országrész nyelvjárásaiban több a cseh, míg a keletiekben az ukrán/ruszin hatás, de ettől minden nagyobb probléma nélkül megérti egymást a két beszélő.

A szlovák nyelv sztenderdizálása a nemzetiségi ébredések korában volt, amikor szükségét érezték megtisztítani a csehizmusoktól (pedig nagyon jól elvoltak/elvannak velük a mai napig), de nem akartak keleti szláv hatást sem. Ennek a kései "nyelvalkotásnak" az lett az eredménye, hogy a cseh nyelvtan (számomra) logikátlan elemei eltűntek, tehát jelentősen nagyobb hatással volt a deklinációra, mint a szókincsre.

A politikai kérdés már megint más tészta, egyik félnek sincs teljesen igaza. Ezzel csak az a baj, hogy az ebből származó konfliktusok rajtunk - szlovákiai magyarokon csapódnak le.