Szerintetek nem rossz, hogy a művészet ennyire eltávolodott az emberektől?

Az eredeti kérdésre válaszolva, szerintem sok a művész és egy részének csak az a fontos,hogy valami olyat csináljon,amit más még nem csinált szemben azzal,hogy azt csinálná,amiben megtalálja önmagát.

A művész attól lesz számomra művész,hogy ezt olyan minőségben és érzékkel, tehetséggel és gyakorlattal műveli,ami miatt kimagaslik a többitől. Szóval az,hogy hasonlítani fog valakiére az kevésbé zavar,de neki persze nehezebb,viszont úgy gondolom,hogy van akinek idő kell az egyediség eléréséhez és sokan ezt akarják átlépni..

Persze van aki eleve képes rá és van aki sose lesz egyedi.

A művészet több, fontos dologból tevődik össze.

Először megemlítem a külsőségeket és az esztétikát, bár talán ez a kevésbé fontos, de mégis elég fontos ahhoz, hogy felhozzam. Ugyanis szellemi tartalommal bármit fel lehet ruházni, ezt ugyebár látjuk manapság, meg is teszik - ahogy írtam, a dadaizmusban is ezt tették a ready made "alkotások" alatt. Példa: Marcel Duchamp Forrás című műremeke. Mondjuk az talán azért érdekes, mert amíg én arra akarok kilyukadni, hogy nem elég azt mondani, hogy ebben (mondjuk vegyünk két cipőfűzőt, ahogy keresztezik egymást meg három kanalat, az egyszerűség kedvéért :)) a tárgyösszeállításban a kozmoszt és az egész világot látom, addig én nem sok tartalmat látok a ready made alkotásokban, csak tárgyak...

Na mindegy, elkalandoztam, az a lényeg, hogy szerintem fontos az esztétika is, a szépség. Egy festményben a színek, a formák, a látvány, és nem csak az, hogy mi a mögöttes tartalom.

Vagy nézzük a filmeket. Én sok olyan filmet is szeretek, ami "egyszerű" kép világgal rendelkezik, sőt, fekete-fehér, de élvezetes tud lenni a gyönyörű felbontás, a látvány izgalmas megközelítése (pl. a Barakában (éles felvétel, mély színek, különleges effektek, gyorsított jelenetek), az valami csodálatos film ilyen téren, de másmilyen, szellemi téren is).

Szóval nem elég 12 tányér szar, ahogy a linken látható, vagy még jobb példa Jenny Saville. Iszonyú tehetséges festő szerintem, de mire fecsérli ezt el? Felesleges, értelmetlen képekre. Vagy talán csak botrányt akar okozni, így akar kiválni, különb lenni, mások felé emelkedni (rosszul teszi, nem csak morbiditással és szokatlansággal lehet a többi ember felé emelkedni, sőt, nem is kell a többi ember felé emelkedni, de, ha muszáj, akkor legyen az ember szeretetteljes és megértő MINDENKIVEL szemben és mutassa meg a kiváló képességeit, használja azt jó célokra), így akar új lenni. Hát én ezt nem nevezném művészetnek.

Ugyanis a művészet másik fontos alapanyaga a tartalom, amivel felruházza az alkotását.

Megint Gauguin: Honnan jöttünk, kik vagyunk, hová tartunk? c. képe. Hát azt bőségesen felruházta. :) Ő azt csinálta (de, ha ezzel a példával nem vagy megelégedve, tudok még mondani), ami szerintem a művészet lényege: adott valamit az embereknek, amiből erőt meríthettek, amiből tanulhattak, amiben hihetettek. A nagy költők feladata is ez. Nekik talán még inkább. Kapaszkodót adni, reményt, hitet, tudást. Segíteni másokon. Kifejezni az ÉRTÉKES gondolatainkat, átadni, szebbé tenni más, esetleg elkeseredett emberek lelkét. Ez a művészek dolga. Ezzel szemben, tudod mit csinálnak a művészek MA? Meg akarnak ebből élni botrányos módszerekkel, nem a tisztaságon át, hanem pont hogy mocskosan. Nem kapaszkodót akarnak adni mások számára, hanem maguk akarnak egyre feljebb kapaszkodni és letaszítani mindenki mást. Bár ez persze nem csak a művészetre jellemző...

A művészet a lelki tisztultság forrása. A művek szépsége, érzéki hatása már csak hab a tortán.

Nem utasítom el az új dolgokat, sőt, szeretem a változásokat, hiszen a világ változik.

De a művészet NEM attól művészet, mert valami újat hoz. Pontosabban de, attól: az emberek számára egy új gondolatot, egy másik ember gondolatvilágát, amit addig nem ismertek. Elolvasok egy verses kötetet, és új gondolatokat ismerek meg. Megnézek egy jó filmet, és lesz min elgondolkodnom.

Igen, számomra is fontos az esztétika,de egy szörnyű dolgot nem lehet szépen bemutatni.. Szerintem se elég csak egy tárgyat berakni egy kiállító terembe,mert mivel ott van már műtárgy lesz belőle.. nem ..

Tartalomhoz a forma , ez a művészet:) Nekem legalábbis.

Mikor valami tartalomhoz megpróbáljuk a lehető legjobb kifejeződést megtalálni.

...akkor pontosítsunk...ahhoz, hogy valami művészi legyel kell-:

-esztétikusnak lennie,

-szépnek lennie,

-figuratívnak lennie,

-nonfiguratívnak lennie,

-üzenetének lennie,

-valamilyen irányzatba tartoznia,

-jövőbemutatónak lennie,

-szépen kidolgozottnak lennie,

-nem szépen kidolgozottnak lennie,

-meghatározott anyagból lennie,

-bizonyos méretűnek lennie,

-... lennie????

Van-e bármilyen megkötés vagy kívánalom azon kívül, hogy valami új legyen?...Nincs.

Szerintem a legfontosabb az lenne, hogy a művész a gondolatait, vagy üzenetét a művén keresztül át tudja adni a közönségnek. És ezt hiányolom nagyon sokszor. Ránézel egy modern műalkotásra, és semmi. Egyszerűen nem jön át, aminek kéne, mert lehet hogy nincs is mögötte semmi.

Például itt nagyon is átjön a mondanivaló:

[link]

Az utolsóval értek egyet, ez egy nagyon jó összeállítás!

Egyébként tudom, hogy itt inkább a képzőművészetről volt szó, de szerintem a verseket is meglehet említeni. 19 éves vagyok, és alig ismerek olyan embereket akik szeretnek verset olvasni - hovatovább, kortárs verseket. Valamiért ez most, a jelenben nem módi, hogy eljárunk versmondásra, slam estekre, egy nagyon szűk réteget érdekel csak. Pedig a kortárs költők aktuálpolitikai kérdésekkel foglalkozni, társadalom kritikát rajzolnak meg, a mi jelenükkel foglalkoznak. Hiába olvasok el egy Petrarca művét, nem fogom annyira átérezni, mintha egy ma költőemberének a versét olvasnám. És ugye fel volt hozva a múlt, ott is többre értékelték a verseket. A 19.században létezett a Kisfaludy Társaság, Arany János például ennek köszönheti ismertségét. Vagy épp Madách, elképesztően sikeres lett, tíz éven belül a színpadon volt már a műve. De ma ki olvasna el egy drámát önszántából? Senki...

Az utolsóval egyetértek!

Imádom az irodalmat, és nagyon fáj, hogy így el van hanyagolva...

Ha valaki ír egy sablonos utópisztikus könyvet, az 2 perc alatt gazdag/híres lesz, míg valaki egy tényleg szépen felépített, jelentéssel bíró verset ALKOT, azt le se sz*rják.

Furcsa ez a mai világ.

Szerintem (nem akarok egy képzőművészbe se belekötni) az irodalom az a művészetnek majdnem egyetlen ága, amire csak MI, emberek vagyunk képesek.

Egy gépet beprogramozol, bumm, csinál egy embert/fest/felépít/eljátszik(színészet), de olyat nem tudsz, hogy "írj egy verset", maximum megadhatod neki, hogy valahol rímeljen, na de azért az nem az...

"Ha valaki ír egy sablonos utópisztikus könyvet, az 2 perc alatt gazdag/híres lesz" - Ebben tökéletesen egyet értünk. Ott van például a Szürke ötven árnyalata, ami egy felkapott és sikeres regény lett, de tartalmilag mégis egy nulla. Ugyanígy az Alkonyat-széria. Ezek egyszerűen értékelhetetlen művek, még csak nem is érdekesek, és mégis felkapottak.

Régen a Harry Pottert is sokan szidták, de az legalább elmondhatta magáról, hogy érdekes tartalommal bírt, és egy komoly fantázia világ volt mögötte.

De sok könyv - és főleg amiket tinilányoknak írtak - egyszerűen semmiről nem szól az értelmetlen romantikázáson kívül. Azért értelmetlen, mert hiába akar a szerelemről szólni, de még az is irreális formában jelenik meg benne.